2015. 03. 23.

12. rész

Kívülről nagynak tűnt a ház. A fehér falakon sorban helyezkedtek el a nagy ablakok. Arrébb sétáltunk, s így beláttunk hátra, az udvarra, minek közepén egy medence állt.
-Be kéne menni, nem gondoljátok?- kérdezte Csongi, mikor már percekig álltunk a ház előtt.
Csoportosan az ajtóhoz sétáltunk, majd ránéztünk Olira, jelezve, kopogjon ő, ha már miatta vagyunk ott.
Oliver határozottan kopogott kettőt. Semmi. Ismét kettő.
-Megyek!- hallottuk tompán a jól ismert hangot. Vigyorogni kezdtünk, majd hátráltunk pár lépést, csak hogy Andy rendesen ki tudja nyitni az ajtót és ne másszunk bele a képébe.
Résnyire kinyitotta az ajtót, hogy megnézze, kik vannak ott. Mikor felfedezte az arcunkat mosolyogva kinyitotta, most már teljesen.
-Sziasztok!- fogadott minket boldogan.- Hát ... kamerában kisebbek vagytok.- jegyezte meg.
-Te meg ... uuh.- dicsérte meg (?) Gyuri.
Végigölelt bennünket, majd megállt a küszöb előtt.
-Figyeljetek, tudom, hogy én hívtalak meg titeket, de pár dolgot mégis át kéne beszélni. Szóval, ez a házam. Bármit használhattok benne, viszont na. Tudjuk a határokat. És én tényleg nagyon szívesen látlak itt titeket, meg abszolút örülök, hogy itt vagytok. Szerintem sejtitek, mire akarok kilyukadni.- mutogatott a házára, majd a levegőben, majd mindenhova.
-Nyugi, értjük.- közölte Zsófi.
-Akkor ... Esetleg gyertek be!- invitált minket mosolyogva.
Mikor beléptünk egy egész barátságos szobában találtuk magunkat. Világosszürke falait képet díszítették. A ház belülről is tágas volt, s elképesztően otthonos. Levettük a kabátjainkat, majd a konyha felé vettük az irányt. Igazából fogalmam sincs, honnan tudtuk, hogy merre van. Biztos valami belső megérzés, vagy valami ahhoz hasonló.
-Figyelj, tudom, hogy most jöttünk, de baszki, a gépes kaja szar volt. Remélem nem haragszol, ha most nagyon otthon fogjuk érezni magunkat.- szólalt meg Anna mindenki nevében. Andy mosolyogva intett amolyan "csak nyugodtan" stílusban, majd felült a konyhapultra, s onnan nézett minket. A hűtőből kivettük a sonkát, majd komoly kenyérkeresésbe fogtunk. A fiú jól szórakozott a látványon. Végül megtaláltuk a toast-kenyereket a szekrényben, majd körbeültük az asztalt. Laza tíz perc alatt megismertük a konyha összes részét.
Ezután átmentünk a nappaliba.
A tévével szemben egy fekete kanapé helyezkedett el, mellette egy barna szekrény, amin kölünböző könyvek voltak.
Andy elosztotta közöttünk a szobákat, majd megmutatta a fürdőszobákat is.
Az egész ház letisztult volt, s meglepő módon mindenhol rend uralkodott. Nem pont erre számítottam, mikor elképzeltem, milyen is lehet.
-Még egyszer mondom: érezzétek otthon magatokat.- mosolygott a nappaliban Andy.
-OKÉ, FOGJATOK AMIT CSAK TUDTOK ÉS FUSSATOK!- kezdtem el kiabálni, majd megfogtam egy vázát, mellé pár párnát.
-ÉN  VISZEM ANDYT!- szállt be Anna is. Andy azonnal vette a lapot, jót nevetett rajta. A vázát meg inkább visszatettem, mielőtt valami komolyabb bajt okozok.
Andyt valaki telefonon hívta. Kivette a zsebéből, motyogott valami elnézésfélét, majd arrébb állt és felvette azt.
A párbeszéd utolsó felét még pont elkaptuk.
-Ne lepődj meg, ha nyolc idegen ember lesz a házban.
Andy kapott egy gyors választ, majd elköszönt és kinyomta.
-Ki volt? - kérdezte, szinte már számon kérte Csongi.
-Ronnie.- ült le.
-Melyik?- nézett Alex Andy telefonjára.
-Radke.- felelte lazán. Közben óvatosan felhúzta a bal szemöldökét.
-Ezt nem hiszem el...- döntötte hátra a fejét Gyuri,majd bármilyen előjel nélkül  összeesett.
-Jesszusom.- túrtam bele a hajamba, majd leguggoltam hozzá. Megnéztem a pulzusát, meg minden alap dolgot, amit még egy óvodás is meg tud csinálni. Végül megállapítottam, hogy nem halt meg. A többiek követték a példámat, mellém guggoltak.
-Jól van a srác?- pofozta meg Andy óvatosan.
-Persze, általában ilyen helyzeteknél mindig ez történik vele.- fogta meg Zsófi a kezét.
-Honnan tudod?- nézett rá mindenki (Andy kivételével).
-Talán ... Véletlenül ... Mesélt magáról?- felelte Zsófi.
-Most komolyan ilyen dolgokat mondott el? Baszki, ez tényleg nem normális. GYURI BASZDMEG, KELJ FEL!- pofozta meg teljes erőből Alex.
Gyuri feje a másik oldalára fordult(?),  pluszba kapott még egy piros tenyér alakú foltot az arcára.
-Szerintem tegyük fel a kanapéra.- hozta fel az ötletet Andy.
Mindenki a homlokára tette a kezét, amolyan "istenem, erre miért nem gondoltam" stílusban,  Andy meg élvezte, hogy tudott segíteni pár fogyatékkal élőn.
Szóval a 4 srác feltette a kanapéra. Túlzás, hogy tette.  Szinte ledobták. Csoda, hogy nem szakadt le a kanapé.
-Hozok egy pohár vizet.- sétált a konyhába Oli.
Pár másodperc múlva vissza is ért.
Alex épp nyújtotta a kezét, hogy elvegye a poharat, amikor Oli lassan a szájához emelte a vizet, hogy beleigyon. Ééééés beleivott. Konkrétan 2 nyelésre megitta az összeset, de ez mellékes.
-Istenem, most ez komoly?-nézett rá Alex idegesen.
-Mi?- kérdezte Oli, mintha nem csinált volna semmit. -Ja, hogy ... -mutatott a pohárra röhögve. -Komolyan azt hitted ,hogy Gyurinak hoztam? Jó vicc. Úgy ismersz, mint aki ilyen kis jószívű?- nevetett még mindig. -Istenem ...
-GYURI, MINDJÁRT JÖN RONNIE! MIT CSINÁLSZ, HA ÍGY LÁT MEG?-üvöltözött vele Andy. Igazából elég hamar felvette a ritmusunkat (más szóval idiótává vált).
-Hali!- lépett be az emlegetett személy.  Nem elég, hogy a haverunk tesója Oliver Sykes és éppen Andy Biersack házában vagyunk, még Ronnie Radke is megérkezett hozzánk. Kezdem azt hinni,hogy tényleg álmodtam.
Hirtelen mindenki gyilkos szemekkel nézett rá, amitől láthatólag egy pöppet meg is ijedt, mert hátrált pár lépést.
-Bocs, hogy tudnánk felébreszteni egy ájult embert?- intett neki Andy, hogy jöjjön hozzánk.
Ő is becsatlakozott a guggolós "partiba" .
-Mi a helyzet?- suttogta, mintha valami titkos dologról beszélnénk.
-Elájult a srác, amikor meghallotta, hogy te is jössz. -vázolta fel neki Andy. Természetesen suttogva.
-Értem. Amúgy ők kik?- ráncolta a homlokát Ronnie.
-Anna.
-Alex.
-Alexa.
-Zsófi.
-Csongi.
-Nem kell bemutatkoznom.- vont vállat Oli.
-Gyuri.- nyögte ki csukott szemmel Gyuri.
-Örülök a találkozásnak.- mosolygott ránk Ronnie, majd elkezdett kezet fogni a fiúkkal.
-SENKIT SEM ZAVAR, HOGY FELÉBREDT?- sipákolt Anna.
-TÉNYLEG!- jöttünk rá egyszerre.
-Jól vagy?- húzta fel a karjánál fogva Andy.
Miközben felültette kilátszódtak a rózsaszín hegek a pulcsija alól. Andy nem zavartatta magát,feltűrte Gyuri ujját,majd kicsavarta a karját.
-Ez mi?- kérdezte, mintha nem lett volna nyilvánvaló.
-Öm ... - kereste a szavakat Gyuri.
-Most akkor kimondod mik vannak a karodon.
-Hegek?
-És azt is elmondod, hogy miért. -vallatta tovább Andy.
-Muszáj?
-Muszáj.
-De..
-Nincs de. -szólt közbe. -Elmondod.- mondta szigorúan.
Gyuri sóhajtott egyet.
-Megcsalt a volt barátnőm.- jelentette ki fáradtan.
-És?- húzta fel ismét a bal szemöldökét Andy.
-Mi és? Kurva szarul esett.- tárta szét a karjait.
-Gyuri. Gyurinak hívnak, ugye? - kérdezett vissza Andy. A srác bólintott egyet. -Gyuri. Egy fasz voltál. Kurvára nem éri meg ezt csinálni. Mi lesz,ha évek múlva ránézel a  karodra? Olyan szinten utálni fogod magad miatta ... meg ha gyerekeid lesznek, mit mondasz nekik? ' Megcsalt anyátok előtti barátnőm ezért vagdostam magam '? És ha követik a példád? Magadat fogod hibáztatni és ugyan oda térünk vissza ... Szóóóval soha többet ne csinálj ilyet.- fejezte be végül.
-Köszönöm.- mosolyodott el Gyuri.
-Amúgy mi van?- dugta be a fejét Ronnie Csongi és Alex közt.
-Semmi.- legyintett Andy.
-Van valami kaja?- indult meg Ronnie a konyha irányába.
-Szolgáld ki magad!- szólt utána Andy.
-Ez természetes.- röhögött Ronnie.
-Amúgy mit keres itt?- kérdezte Zsófi, csak úgy mellékesen.
-Néha át szokott jönni meginni egy sört, vagy csak beszélni.- vont vállat Andy. Mintha valami végszó lett volna, Ronnie megjelent kezében egy doboz sörrel.
-Darling, what is going on?- idézett a Situation- ból Hannah, miközben Ronnie-ra nézett.
-Kértek?- sétált vissza a hűtőhöz, hogy elővegye a többi sört.
Odamentünk, majd elvettük azokat.
-Nem tudom, mit szeretnétek csinálni, így az első napon. Mit szólnátok, ha szétnéznénk a környéken?- hozta fel az ötletet Andy. Vetettünk egy "miért is ne?" pillantást, majd követtük Andyt, ki az utcára.
-Nem fognak felismerni titeket?- nézett Anna felváltva Andy-re, Ronnie-ra majd Olira.
-De.- mondták egyszerre, nem is törődve a dolgokkal.
-Ne lepődjetek meg, ha a közelünkben összeesik valaki.- jelentette ki Ronnie, majd alig észrevehetően Gyurira pillantott.
-Vagy mi lenne, ha elmennénk inni valamit?- kérdezte Andy. -Ha már az első napotok itt ...
-Nekem oké.- mondta először Alex. Mi is bólintottunk egyet.
-Akkor visszalépek a kocsikulcsokért. Valaki eljönne velem a másik autóért?- fordult meg Andy, majd visszanézett ránk.
-Megyek.- jelentkezett először Oli. -Ti maradjatok itt.
Pár másodpercig néztük távolodó alakjaikat.
-Valaki tudja, hogy konkrétan hova megyünk?- kérdezte  Gyuri, miközben tarkójára tette a kezét.
-Egy rohadt jó helyre.- nyugtatta meg Ronnie. Valószínűleg tudta, hol fogunk a végén kikötni.
Andyék megálltak mellettünk. Észre sem vettem, hogy megérkeztek.
-Szálljatok be!- intett Oli.
Anna egyből megrohamozta Andy kocsiját. Elhelyezkedett az anyósülésen. Követte őt Alex, majd mi is hátraültünk Csongival.  Olival ment Gyuri, csak hogy tudja zaklatni. Értelemszerűen ment vele Hannah is, meg persze Zsófi. Ronnie is hozzájuk csapódott.
-Álmodom?- röhögött fel Gyuri, miközben lehúzta a kocsi ablakát.
-Indulhatunk?- kérdezte Alex Andytől.
-Juj, kezelhetem a rádiót?- lelkesedett Anna.
-Persze.- válaszolt neki Andy.
-Van BVB CD-d?- kérdezte a lány, majd elkezdett keresgélni a kesztyűtartóban.
-Hé, a kocsim tabu. De amúgy tessék.- nyomta a kezébe a Set The World On Fire című lemezt.
Anna boldogan benyomta azt, majd a társaság egyszerre kezdte énekelni a dalokat Andyvel.
Végre tényleg elindultunk. A taxinál sikerült kikerülni a dugókat, viszont most nem voltunk ilyen szerencsés helyzetben.
-WE SCREAM, WE SHOUT, WE ARE IN TRAFFIC JAM!- írtuk át a szöveget, mire Andy röhögni kezdett.
-Felhívom Oliékat.- mondta Anna, majd elővette a telefonját. Kérés nélkül kihangosította.
-Hol vagytok?- kérdezte először Oli.
-Dugóban, ti?
-Mi is. Várj már, ti vagytok mellettünk?- röhögött.
A mellettünk lévő autó lehúzta az ablakot, majd elkezdett kiintegetni rajta. Összenevettünk velük, majd viszonoztuk ezt.
-Egyszer csak elindulunk.- jelentette ki Zsófi.
Ééés igen. Húsz perc várakozás után megindultak az autók, velük együtt mi is.
-Oké, reméljük most már semmi sem akadályoz minket.- lépett Andy a gázra.
Tíz perc múlva meg is érkeztünk a nemrég említett helyre, ami a Formosa bár volt.
-Itt is lennénk.- mondta Andy, miközben kiszállt az autóból, majd beletúrt az amúgy is túl jó hajába.
Besétáltunk a nagy, barna ajtón. Elég sokan voltak, így elég nehezen jutottunk el a pultokig.
-Mindenki megvan?- üvöltött át a zenén Andy. Megálltunk az asztalnál, majd Andy integetett egy srácnak. Eléggé megdöbbent, a fiút látva.
-Mit kérnek?- tért végre magához.
-Nekem lesz egy kóla!- kiabált Oli.
-Akkor két kóla ... -szedte össze a dolgokat Andy.
-Három!- szólt Anna is.
-Jó, hagyjuk. Kérünk tíz kólát.- röhögött Andy. A srác kihozta nekünk, majd mikor megpillantottunk egy éppen szabaduló asztalt, azonnal lecsaptunk rá.
-És mik a terveid a hétre?- kérdezte Anna.
-Holnap mehetnénk Disneyland-be. Pont nektek való hely.- ivott Andy a kólájába.
Mindenki szeme azonnal felcsillant. Még Ronnie-é is.
-Holnap pont nem érek rá.- esett le Ronnie-nak, majd lebiggyesztette az ajkait.
-Tényleg elviszel Disneyland-be?- kérdezte Gyuri.
-Aha.- mosolygott.- Szombaton stúdiózok ...
-Tényleg? Mit vesztek?- érdeklődött Alex.
-Épp készül az új albumunk.- jelentette ki büszkén Andy.
-Vidd el őket! Kíváncsi vagyok Gyuri reakciójára, mikor meglátja a Black Veil Brides tagjait.- nevetett Ronnie, miközben az említett fiúra mutatott.
-Nem is rossz ötlet.- vágott olyan fejet Andy, mintha komolyan elgondolkozna rajta. -Szombaton ráértek?
Bólintottunk egyet.
-Akkor asszem ennyi. Indulhatunk?- kérdezte, miközben felállt.
-Persze.- válaszoltam, majd követtem őt. A többiek is jöttek.
Visszaültünk az autókba, majd hazamentünk.
Miközben elsétáltam Andy szobája mellett, bepillantottam.
Andy a laptopja mellett telefonozott. Valószínűleg a twittert böngészte.
-Miért nem a laptopot használod?- dőlt az ajtófélfának Oli.
-Mert már lecsuktam.-felelte Andy, miközben fel sem nézett a mobiljáról. Látszólag teljesen lefárasztottuk már az első napon.
-Miért nem nyitod fel?- vallatta tovább Oli.
-Mert már lecsuktam.- nézett végre a fiú szemébe.
Oliver észrevehette, hogy Andy abban a pillanatban nem volt a legjobb beszélgetőpartner, ezért ráhagyta a dolgot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése