2015. 03. 29.

13. rész

-KI AKAR MENNI A DISNEYLAND-BE?- tört be Andy a szobánkba. Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha nem hétkor keltett volna. Egy hangos anyázással fogadtuk szegény fiút.
-Mindenkihez benyitsz?- kérdezte Csongi, miközben egy párnát tett a fejére.
-Pontosan. Szóval tízkor indulunk. Addig próbáljatok meg felébredni.- fejezte be, majd kibalettozott a szobából.
16 órányi repülés után az embernek nemigen van kedve tíznél korábban felkelni, Andy viszont mégis kitolt velünk.
Felöltöztem, majd megmosakodtam. Fél óra készülődés után végre embernek néztem ki.
Csongival lementünk reggelizni. A többiek teljesen frissek és üdék voltak (se) . Rajtuk is meglátszott az elmúlt nap.
-ADJ EGY PUSZIKÁÁÁT!- sipítozott Anna Alexnek. Rajta így jön ki a fáradtság. Alex kómás tekintettel arcon puszilta, majd tovább reggelizett.
-Müzlit a szekrényben találtok.- mondta Gyuri, majd nagyokat nyelt a kávéjába.
Kikerestük, majd elővettünk két tálat, meg persze a tejet. A kávékat mi sem hagytuk ki.
-Legalább itt adnak tejet.- nézett Oliver Alexre.
-Na, hogy álltok?- lépett be mosolyogva Andy. Ez a gyerek hogy tud nyolckor ilyen arcot vágni?
-Zabálunk.- közölte fapofával Zsófi.
-Neked mi bajod?- érdeklődött Gyuri, miközben Andyre nézett.
-Miért?- kérdezett vissza.
-Hajnali nyolckor itt mosolyogsz.- tellegetett a kanalával.
Andy arcáról le lehetett olvasni, hogy abszolút nem érti a helyzetet.
-Ez tök átlagos dolog.- vont vállat végül. -Legalább van időm reggelente elintézni a dolgaimat.
Gyuri ráhagyta.
Kilenc óra körül mindenki kezdett megbolondulni. Disneyland? Los Angeles-ben? HUHÚÚÚÚÚÚÚÚ.
Kezdődtek a számolások, mennyi pénzt is kéne vinnünk.
-Legyek nagyon kedves?- állt meg a nappali közepén Andy, majd a számológép fölé hajolt.
-Hogy érted?- kérdezte Hannah.
-Fizetem a belépőtök felét. Három éves kor alatt úgyis olcsóbb, mint amúgy ... -vigyorgott.
-Hé! - állt fel Oli, hogy megvédje a korát.
-Igaz. Ne sértsük meg a hároméveseket.
-Rohadj már meg!- röhögött Anna.
-Na, nemsokára indulunk. Addig telefonálnom kell párat.- mondta, majd eltűnt.
Sosem hittem volna, hogy Andy Biersackkel fogok menni a Disneylandbe, csak úgy random. Meg azt sem, hogy a házában fogom enni a müzlijét.
-Hol van már a kis meleg huszár?- kérdezte Oli. Szúrós szemekkel néztünk rá. -Illetve ... őfelsége?- javította ki magát.
Nem kapott választ, ezért utána ment.
Pár perc múlva esküvői zenét dúdolva sétált le a lépcsőn. Ezzel nem is lett volna baj, ha az ölében nem Andyt vitte volna. Romantika felsőfokon.
-Éljen az ifjú pár! - kiabálta Hannah, miközben megtapsolta őket.
-Csókot! Csókot!- szállt be Zsófi is.
Oli Andy szája elé tette tenyerét, majd megtörtént az a bizonyos " színpadi csók " . Ujjongásba kezdtünk, majd röhögtünk ezen az egészen. A fiúk továbbra is kézen fogva sétáltak és szerelmetesen néztek egymásra.
-NINCS TÖBB CSÓK!- szakította félbe Gyuri a " lávot "
-Inkább hagyjuk.- engedte el Andy vihogva Oliver kezét.
-Mehetünk? - érdeklődött Gyuri.
Szokás szerint Andy és Oli volt a két sofőr. Az utóbbi fiúval ment Hannah, Gyuri és Zsófi. Mi maradtunk Andynél.
Az anyósülést Anna foglalta el. Alex, Csongi és én hátul nyomorogtunk.
-Andy, leszel a rádiónk?- kérdezte Csongi. A fiú megajándékozta egy érdekes tekintettel, majd mikor leesett neki elkezdett énekelni.
A laza ötven perces út sokkal lassabban telt el, mint amúgy.
Végre megérkeztünk és megláttuk a hatalmas (tényleg hatalmas) betűkkel kiírt DisneyLand feliratot.
A bejáratnál hosszú sor állt. Nekünk Andy vette a belépőket.
-Az számít, ha agyilag alig ütik a hármat?- kérdezte a pénztárostól.
-Nem.- közölte fapofával, majd kiadta a kilenc darab jegyet.
Agyilag átszellemültünk ovissá ( kellett ahhoz átszellemednünk? ), majd egyből megrohamoztuk a jelmezes bácsikákat egy képért.
Mikor meglettek azonnal vettünk mindenkinek egy Mickey egér fület. Van olyan ember, aki a Disneylandből enélkül megy haza?
-Most már van fülünk. Menjünk találkozni a VALÓDI - emelte ki Andy - Mickey-vel?
Mindenki szeme felcsillant.
Andy mosolygott, majd biccentett egyet.
-Gyertek.
Egy műanyag házhoz érkeztünk. Nem meglepő módon itt is rengetegen voltak.
Ééééés igen! Fél óra sorban állás után végre bejutottunk a házba, ahol Mickey egér várt minket. Miközben körbenéztem volt egy kicsit " műanyag-túladagolás " feelingem. Szinte minden abból készült: a függöny, a sütő, a poharak, a virág az asztalon ... Minden.
Idő közben a társaságunk odaért a nagy, egér jelmezes emberkéhez.
Szótlanul, vigyorogva beálltunk mellé, majd készítettünk egy képet. Majd még egyet. És még egyet.
Mindenkinek lett legalább négy közös képe, mert nem elég a csoportkép, kell egy egyéni, meg kettő a barátjával, hogy az egyiken tudjanak normálisan állni, a másikon csókolózni. De persze volt nálunk egy beteg ember, aki feltétlen meg akarta puszilni Miklósunkat, aki nem más volt, mint Gyuri. Nekik is elkészült a cuki képük. Bár Andy próbált a lehető legfelnőttesebben viselkedni, nem mindig sikerült neki. Amikor ő került sorra ujjongva, ugrálva ment az egér felé.
-Juuujj, valaki puszilja meg az arcom. Forever alone-nak érzem magam. -biggyesztette le Andy az ajkait.
Anna odasétált hozzá, arcon csókolta, majd elkészült a kép.
-Alexa, ezután el akarok menni abba az ékszerboltba, ami itt van. Nem jönnél velem? Szükségem lenne valami női segítségre. - súgta nekem Alex.
-Mit akarsz venni? -kérdeztem.
-Gyűrűt. Na, eljönnél vagy nem? -sürgetett.
-Persze. -válaszoltam, bár nemigen értettem a dolgot.
Végül integetve elköszöntünk a nemrég szerzett legjobb barátunktól.
Mikor kiértünk ismét Alex kezdett dumálni nekem.
-Menj el vécére!- kiabálta suttogva (???) .
-Minek?- kérdeztem.
-Az ékszerbolt és a napszemüveges mellett van egy vécé.  Így annyira nem feltűnő a dolog. Menj már!-parancsolt.
-Elmegyek vécére.- jelentettem be.
-Én meg benézek a napszemüvegekhez. -kezdte Alex is.
-Már vártam, mikor veszed észre. -mosolygott Anna.
-Ha gondoljátok, menjetek tovább. -mondta Alex, majd elindult. Én nem sokkal később utána mentem. Befordultam a mosdó irányába. Amikor meggyőződtem róla, hogy senki sem néz, bementem az ékszerboltba. Alex már bent várt.
Az átlátszó vitrinek tele voltak különböző ékszerekkel. Az eladó ránk mosolygott, majd köszönt.
-Segíthetek valamiben?
-Gyűrűt keresünk.- válaszolt Alex.
-Milyet?- érdeklődött tovább.
-Eljegyzésit.
A nő előpakolt egy fiókot, ami televolt gyűrűkkel.
-Tényleg el akarod jegyezni Annát?- kérdeztem.
-Aha.- mosolygott.
-Gratulálok!- öleltem meg boldogan. Ő viszonozta ezt, majd ismét bekomolyodott.
-Női szemmel melyiket választanád?- kérdezte tőlem Alex.
A szemeimmel párszor átnéztem a választékot, majd rámutattam arra a darabra, ami a leginkább szimpatikus volt.
-Talán ezt. -mondtam.
A fiú pár másodpercig csendben emésztette a látottakat.
-Ez szép. -mondta végül. -Felpróbálhatná?- kérdezte az eladótól.
-Persze!-mondta, majd gyorsan kivette a rekeszből.
Alex kezébe nyomta.
-Húzd fel! -kérte.
-Nem biztos, hogy egyforma az ujjunk
-Nem érdekel. Ujj vagy ujj, nem tök mindegy?- vont vállat. Inkább ráhagytam a dolgot és felhúztam a gyűrűsujjamra.
-Rám jó. -jelentettem ki.
-Oké, akkor kérjük ezt. -mondta Alex, majd elővette a pénztárcáját.
-Biztos? -kérdeztem az eladó helyett is.
-Biztos. -felelt.
Kifizette. A kezébe vette a kis papírzacskót, amiben a gyűrű hevert.
-Sok boldogságot! -köszönt el tőle a nő. Válaszul intett neki egyet.
-Tetszeni fog Annának? -kérdeztem. Elég meggondolatlan vásárlásnak tűnt az egész.
-Remélem. Várj, nem lenne túl feltűnő, ha együtt mennénk ki egy ékszerboltból?- kérdezte. Ismét elkezdtünk suttogni.
-Előbb kimegyek én, várj egy kicsit és csak azután gyere.- hoztam fel az ötletet. Alex bólintott egyet. Az eladó elég érdekesen nézett ránk. A fiú eltette a zsebébe a zacskót.
Kisétáltam. Megpróbáltam nem feltűnően odamenni a többiekhez.
-Miért voltál ilyen sokáig?- kérdezte Zsófi.
-Hosszú volt a sor.- mondtam az első dolgot, ami az eszembe jutott.
Nemsokára Alex is visszajött.
-Találtál valamit? -kérdezte tőle a barátnője.
-Áh, semmi érdekes nem volt.-mondta.
-MENJÜNK A SZERELEMALAGÚTBA!- sipákolt Zsófi.
-Minek?- kérdezte Gyuri. Zsófi a fejét csóválva állt mellette. -Jaaa ... - esett végre le  neki.
-Ha nektek jó. - mondta Andy.
Természetesen mindenkinek oké volt a dolog.
Megkerestük, ami tíz percünkbe telt. Mily meglepő, rohadt hosszú volt a sor. Bár igazán hozzászokhattam volna.
Egy menetre 6 csónak ment, szóval 12 ember szállhatott be. Amúgy ez az egész ilyen vizes-csónakos-romis cucc volt.
Az első csónakban Zsófi és Gyuri szállt be, utánuk Oli és Hannah. Őket követtük mi Csongival.
-Milyen szar lehet Andynek.- súgta Anna a barátjának. -Egy szerelemalagútban vagyunk, ő meg épp most szakított a barátnőjével.
-Ha gondolod menj vele.- hozta fel Alex.
-Biztos?- kérdezett vissza.
-Aha.- mosolygott.
Alex hosszan megcsókolta Annát, majd elengedte a lányt. Ő mosolyogva sétált Andyhez, beszéltek egy sort, majd beültek mögénk. Alex egyedül csónakázott.
Az alagút amúgy egy barlang volt, ahol mindenféle rózsaszín - piros fény játszott. A fala tele volt szívekkel. A háttérben halkan szólt valami romantik zene.
Csongi egész végig az arcomat puszilgatta. Mosolyogva viszonoztam neki ezt az egészet.
Az alagút 10 percig tartott. Miután vége lett, meg kellett próbálnunk úgy kiszállni, hogy nem esünk bele a vízbe. Hál' istennek semmi sem történt.
Miközben kijöttünk Alex visszasétált Annához, majd megcsókolta.
-Szeretlek.- suttogta neki.
A lány nem válaszolt, csak mosolygott.
-Menjünk kajálni?- kérdezte Andy, miközben elhagytuk a barlang területét.
-Persze.- mondta mindenki nevében Alex.
Megkerestük a Pacific Wharf Café-t.
-AT LEAST AS DEEP AS THE PACIFIC OCEAN ...- idézett az I Wanna Be Yours-ból Gyuri, miközben átnézte az étlapot. Biztos nagyon szerethették őt az emberek.
-Mit hozhatok?- kérdezte egy pincér, miközben a haját igazgatta.
-Kérünk kilenc szendvicset.- mondta Andy hosszas egyeztetések után.
-Simát?- fújt a rágójából egy buborékot. Az hangosan kidurrant.
-Aha.- bólintott Andy. A nőn látszott, hogy imádja a munkáját.
Tíz perc után meg is kaptuk a szendvicsünket.
-Kösz mindent.- mondta először Oli, miközben Andyre nézett. A kajával már rég végeztünk.
Andy legyintett egyet, majd a kávéjához kapott műanyag kanállal kezdett szórakozni.
-Na, indulhatunk haza?- kérdezte. Szomorú pillantásokat vetettünk rá.
-Holnap is lesz nap.- mondta az egyik legidegesítőbb mondatot.
Beadtuk a derekunkat, majd a kijárat felé vettük az irányt. A fülek még most is rajtunk voltak.
Mindenki megkereste az autóját. Andyt ismét énekeltettük a hazafelé vezető úton.

-A többiek?- kérdeztem otthon Alextől, mert csak ő volt a nappaliban.
-Gyuri az öcsémet zaklatja, Zsófi a szobában, Anna fürdik, Andy valahol a házban.- válaszolt.
Bólintottam egyet, miközben épp indultam volna az emeletre.
-Várj!- szólt utánam Alex.
Megtorpantam, majd felé fordultam.
-Neked nem furcsa valami?- kérdezte a vártnál halkabban.
-Mire gondolsz?
-Anna, tudod.- mutogatott.
-Persze, mi van vele?- érdeklődtem.
-Nem is tudom ... Olyan ... Fura.
-Nem vettem észre semmit. Nyilván hatással van rá Andy, de semmi más.
-Hatással van rá Andy ... - ismételte a szavaimat Alex. A kanapé karfájára könyökölt, s az alsó ajkait kezdte simogatni. - Mindegy, hagyjuk.- legyintett végül.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése