2015. 03. 13.

7. rész

-Régen voltunk itthon. Nem akarunk turistáskodni?- fordult körbe Hannah.
-Felőlem.- mondta végül Alex. Innentől kezdve nem volt beleszólásunk a dologba. Nem, mintha ellenkezni akartunk volna velük, de na. -Először menjünk reggelizni.- nézte meg Oli a telefonján az időt. -Oké, hol akartok enni?- kérdezte Alex. -McDonald's?- vigyorgott egyszerre Hannah és Oli. -Nektek jó?- kérdezte tőlünk Alex. -Tökéletes.- mondta mindenki nevében Gyuri. Tehát elkocsikáztunk a legközelebb eső gyors étteremhez Oliver Sykes és Hannah Snowdon kíséretében. Az autós kiszolgálásnál hosszú sor állt, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. Olira ráadtunk egy sapkát, hogy ne legyen annyira feltűnő, ki is van velünk. Az senkit sem érdekelt, hogy a barátnője és a tetoválásai simán elárulhatják. Na mindegy. Először Oli sétált be, várva a reakciókat. Semmi. Ezután követtük őt és beálltunk az első sorba, ahol kevesebb ember volt, mint a többibe. -Ki kéri ki a kajákat?- kérdeztem. -Nem én.- mondta először Zsófi. -Félek az emberektől.- jelentette ki Csongi. Ez egy határozott "nem ő"-t jelentett. -Én feltűnő lennék.- mondta Oli. Észre sem vettük, hogy mi kerültünk sorra. -Oké, mondjátok gyorsan mit kértek.- sürgetett minket Anna. Hosszas tanácskozás után mindenkinek meg lett a reggelije. Miután elkészült leültünk egy közeli asztalhoz. -Fura, még nem ismert fel senki.- fordult Zsófi Oli felé. -Várd ki a végét.- röhögött Alex. -Remélem itt is olyan emberek lesznek, hogy nem mernek odajönni hozzám. -mosolygott Oliver. -És még ti sem ájultatok el!- folytatta Hannah. -Az első reakciónál pedig elhittem. -Ezen mi is csodálkozunk.- mondta Csongi. -Amúgy - kezdte Oli- tetszik a pólótokon lévő együttes.- biccentett a múltkor beszerzett pólónkra. -Ja, egész jók.- vontam vállat,miközben beleittam a kávémba. -Úgy hallottam, hogy az énekesük nagyon jól néz ki.- közölte. -Azért nem egy Andy Biersack...-nézte a plafont Anna. -Rohadj meg.- nevette el magát Oli. -Egyetek már!- szólt ránk nevetve Alex. Miután mindent elfogyasztottunk elindultunk "turistáskodni" a városban. -Szóval, ez itt a Hősök tere.- mutatott a térre Alex, mintha valami idegen vezető lenne. Az ujjainkkal alkottunk valami téglalaphoz hasonló izét, majd kattogó (?) hangokat adtunk ki. Ha nem esett volna le, akkor megsúgom, fényképező gépeket imitáltunk. -A következő állomásunk a blablabla...-forgatta a szemeit Alex. Látszólag unta a "szerepjátékot" . -JÉZUSOM!- hallottunk egy hangot távolabbról. Odanéztünk. Egy srác állt ott lefagyva. Oliver elkezdett vigyorogni. -Kezdődik.-mondta Alex. A srác odasétált hozzánk. -Hi, oh my god. Sorry Oliver, could we do a picture?- dadogta lassan a szavakat a fiú. -Yeah.- mosolygott rá Oli.- Alex,please..-kezdte, mire Alex kivette a srác kezéből a telefonját, hogy tudjon fényképezni. Mikor elkészült a kép visszaadta neki. -Jesus, thank you very much!- vigyorogta a fiú, majd boldogan elsétált. -Király, ezen is túl vagyunk.- sóhajtotta Oli, mintha valami megerőltető dolgot tett volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése