2015. 03. 15.

9. rész

-És mennyire jó a viszonyotok?- érdeklődött Csongi.
-Kis homokos, imádom.- röhögött Oli.
-NAAA!- mordultunk fel egyszerre, amolyan " álljunk meg egy pillanatra " stílusban.
-Bocsánat, nem tudtam, hogy itt ilyen szent dolog ez az egész.- emelte fel a karjait.
Azon kívül, hogy mindegyikünk fogyatékos, volt még "pár" közös dolog bennünk. Például az, hogy az együttesek a mindeneink. Ez mindig is így volt. Ha valaki egy rossz szót mondott a kedvenceinkre megkerestük az összes módot, hogy megvédjük őket, vagy legalábbis visszavágjunk valamivel.
-Andy milyen ember ... privátban?- kereste a megfelelő szavakat Zsófi.
-Nagyon bírom a gyereket és szerintem ez kölcsönös. Lehet vele hülyülni, de egyaránt komolyan beszélgetni is.
-Mióta vagytok ennyire jóban?- vallatta tovább Anna. Ezek szerint ők sem tudtak részletesebben a dologról.
-Előtte is beszélgettünk, de 2-3 éve kezdett a dolog komolyabbá válni.- magyarázta.
-Jesszusom..- ült le Gyuri, mire Oli felnevetett.
-Nyugi már. Nem olyan nagy dolog.- vonta meg a vállát.- Igazából le tudok beszélni vele egy Skype-olást.
-MI?- kérdeztünk vissza. A meglepődés miatt elég érdekes arckifejezést vághattunk. Erre a mondatra még Alex is felkapta a fejét.
-Csak hát az időeltolódás ... Na az már más dolog. De megoldanám.
Kellett pár perc, mire mindenkinek leesett a dolog.
-Ugye nem fogtok kiabálni megint?- törte meg a csendet Oliver.
-Nem tudom.- jelentettem ki a vártnál magasabb hangon.
-Azért ilyen dolgokba igazán beavathatnál minket is.- állt mellé karba tett kézzel Alex.
-Szóljatok, ha érdekel még valami. Én ráérek.- közölte Oli.
Sajnos vagy nem sajnos, mi is ráértünk. Kikérdeztünk mindent Andyről. Vigyorogni kezdtünk, miközben Andy "életrajzát" hallgattuk. Egy egész részletes mondókát kaptunk róla.
-Ennyi lenne.- fejezte be végül. Láttuk rajta, hogy teljesen beleunt Andybe.
-Időre van szükségem.- fogta két tenyere közé a saját arcát Gyuri.
-A fesztivál miatt miért pont téged hívott fel?-kérdezte Csongi.
-Mit tudom én. Gondolom senki sem volt a közelben, a naptárba meg lusta volt belenézni.
-Talán jobb lett volna, ha belenéz.- jegyezte meg Alex.
Kimentünk a konyhába inni valamit. Valahogy le kellett nyugodunk.
 Mellékesen mindig is otthon éreztük magunkat Annáéknál. A lakás minden egyes részét kívülről fújtuk. Talán ez az egyik ok, amiért annyi időt töltünk náluk. Meg talán az, hogy Gyuriékkal együtt rohadt jó társaságnak bizonyulnak. Végignézték/végighallgatták a látványos szenvedéseinket és soha nem küldtek el senkit. Mindig megpróbáltak segíteni. Nem is értem, hogy nem untak még meg.
-Mindenkinek normális a szívverése?- érdeklődött Hannah.
-Mondjuk.-  válaszolt Csongi.
-Nem kellett volna mesélnem, igaz?- vigyorgott Oli.
-Semmi baj a "meséddel", csak túl sok információ jött egyszerre.- ültem le Gyuri helyére.
-És ... -kezdte Alex, majd köhintett egyet. -Mi van a Skype-olással?- ajkai körül mosoly játszadozott, miközben felhúzta szemöldökeit.
Oliver azonnal vette a lapot.
-Hát figyelj ... Ki szeretne beszélni Andyvel?- tette fel vigyorogva  a lehető legfeleslegesebb kérdést.
Mindenki óvatosan jelentkezni kezdett.
-Írok neki egy SMS-t.- elővette a telefonját, majd pötyögni kezdett. Egy hang jelezte, hogy elküldte az üzenetet. -Ha itt 15 óra van, akkor ott pont éjfél.- matekozta ki.
-További keserédes várakozást mindenkinek!- mondta Hannah, majd Olival stílusosan elhagyták a szobát.
Válaszul hörögtünk egyet, majd mindenki helyet foglalt mellettem.
-Ilyenkor utálom az öcsédet.- közöltem, miközben Alexre néztem.
-Én is.
Szóval elkezdtünk várakozni. Ez idő alatt a fejemben már ezerszer elképzeltem, milyen lehet Andy Biersack-kel beszélgetni. Az is megfordult a fejemben, hogy teljesen fapofa, vagy éppen köcsög. Bár Oli beszámolójából nem pont ezeket szűrtem le, úgyhogy hagytam is az egészet.
Ezután elgondolkoztam azon, hogy hova mehettek ennyi időre Oliék. Volt pár elképzelésem, de inkább nem részletezném ...
Visszatértem Andyre. Vajon tényleg ennyire szép a mosolya? Tényleg ennyire közvetlen, ahogy mesélték?  Oli szinte csak dicsérte őt. Nem lehetett véletlen a dolog. És állítólag lehet vele hülyéskedni ... Nem tudtam, mennyire fog átjönni a dolog, így a föld két pontjáról. Ezek után rájöttem, az se biztos, hogy tudunk vele beszélni. Lehet, van fontosabb dolga is, mint ismeretlen emberekkel Skype-olni, még akkor is, ha ott van Oliver Sykes.
Amíg várakoztunk végig a kanapén ültünk. Néha kimentünk a konyhába egy pohár vízért, és kifújt a dolog.
-Nem igaz.- szólalt meg végre Zsófi.
 Mit csinálhat éppen Andy?- kérdeztem magamban. Elkezdtem válaszokat keresni rá. Valószínűleg alszik. Vagy koncertezik. Vagy egy bárban iszik a bandatagokkal. A lehetőségek végtelenek voltak.
Kilenc óráig szenvedtünk a kanapén ülve, várva Andy válaszára. Nem törődtünk az időeltolódással. Reménykedtünk benne, hogy pár órán belül válaszolni fog. Hát ... nem kellett volna. Végül mindenki hazament aludni, vagy tovább várni.
Másnap délelőtt mily meglepő, Annáéknál voltunk.
Hannah-ék délben jöttek ki a szobájukból. Mi tévéztünk, ezért leültek mellénk.
Egy rövid kattogásra lettünk figyelmesek.
-Valakinek értesítése jött.- állapította meg Anna, miközben le sem vette szemét a tévéről.
Oliver elővette a telefonját. Kómás fejjel nézte a kijelzőt, majd vigyorogni kezdett.
-Ráértek holnap, úgy hajnali négy körül?- túrt bele a hajába.

2 megjegyzés:

  1. Ez nagyon király! És kiváncsi vagyok Andy-ék beszélgetésére.:D Várom a köviit! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kint is van a beszélgetés:) kösziiii^^

      Törlés