2015. 04. 06.

15. rész

-Alex, elmennél a boltba kajáért? Nem akarom, hogy felismerjenek.- kérdezte másnap Andy. A nappaliban ültünk, tévéztünk.
-Persze.- mosolygott Alex, majd felállt. -Anna?- nézett a barátnőjére.
-Fáradt vagyok.- mondta a lány. Egyszóval nem akart menni. Bár ez három.
-Oliver, nem akarsz jönni?- nézett most már az öccsére. A fiú a földön feküdt, miközben a macskát molesztálta.
-Nem akarom, hogy felismerjenek.- ismételte meg Andyt. Egy pillanatra a testvérére nézett, majd vissza is fordult a cicákhoz.
-Mielőtt megkérdeznéd, megyek veled.- jelentette ki Alex előtt Gyuri, majd szintén felállt, s mellésétált.
-Kocsikulcs az asztalon, vigyázzatok az autómra.- mutatott Andy az ajtó felé. A fiúk pedig elmentek reggeliért egy boltba, ami 30 percre volt a háztól.
Ez időre szinte mindenki felszívódott a saját szobájába. Én kiültem az erkélyre, amiről tegnapig nem is tudtam.
Néztem a házakat, s az egymást követő autókat. Vártam Alexet, hogy megérkezzen a kajával. A nap további részében semmit sem akartam csinálni, szóval egy egész nyugis napnak tűnt az egész.
Egy óra múlva megérkezett Alex is, s megreggeliztünk.
-Elviszlek titeket egy helyre.- mondta Andy a zabálás után.
-Hova?- kérdezte Zsófi.
-Meglepetés.- vigyorgott Andy.
Alex odasétált Annához, s hátulról megölelte
A fiú Anna arca és válla közé helyezte a fejét. Egy lila folt lógott ki félig fekete pólója alól.
-Ez mi?- húzta le Alex a felsőjét.
-Semmi.- takargatta gyorsan a kezével Anna.
Alex még erősebben húzta a ruhadarabot, végül Anna hagyta.
-Még egyszer megkérdezem, hogy mi ez, mert tuti nem én csináltam.- mondta Alex a szokásosnál jóval hangosabban. Szinte már kiabált.
-Figyelj ... - kezdte Anna. -Ez bonyolult.
-Nem érdekel a háttérsztori, mondd már meg, hogy ki volt!- türelmetlenkedett Alex.
-Nem akarom.- jelentette ki.
-Anna!- fogta meg mindkét kezével a vállát. -Csak mond el ki volt.- kérte most már halkabban.
Mindenki ránézett Andyre. Ő épp a tarkóját fogta aggodalmas fejjel. Alex is felé fordult.
-Ugye nem?- kérdezte tőle.
-Alex,nézd ...
-Jesszusom ... - engedte el végre a lányt. -Szóval a barátnőm megcsalt Andy Biersackkel.- vázolta fel a helyzetet Alex. -Rohadt jó.
-Beszéljük már meg!- fogta meg Andy Alex csuklóját.
-Mit beszéljünk rajta?- húzta el idegesen a karját.
-Alex, ne haragudj!- nyúlt Anna a fiú után.
-Ez kész.- röhögött kínjában Alex.
-Hé, minden rendben?- sétált közéjük Oliver.
-Szerinted, bazdmeg minden rendben van? Kurvára nincs semmi rendben!- tárta szét a karjait Alex.
-Beszéljük meg.- kérlelte Anna.
-Áhh ... - a fiú adott ki valami hasonló hangot, majd a kijárat felé vette az irányt. A pultról felvette Andy kocsijának a kulcsát.
-Remélem nem haragszol, ha ezt most elviszem.- lengette meg a kulcscsomót. -Mondjuk te sem kérdezted meg amikor a barátnőmet dugtad.- lépett ki a házból.
Kinyitotta a kocsit, majd beült. Idegesen próbálta beindítani az autót. Mikor sikerült gyorsan elment.
Mi még mindig döbbenten álltunk az udvaron.
-Baszki.- mondtam,majd elkezdtem kiszedni a mobilomat a zsebemből.
Kikerestem Alex nevét a névjegyzékből, majd hívást indítottam. Három csengés után felvette.
-Igen?- szólt a telefonba idegesen.
-Ugye nem csinálsz semmi hülyeséget?- kérdeztem komolyan.
-Nem töröm össze az autó, nem ölöm meg magam, nem verek meg senkit. Ennyi elég?
-Mondjuk. Hova mész?- folytattam a kérdeződést.
-Nem tudom. Csak el onnan.- jelentette ki.
Sóhajtottam egyet. -Vigyázz magadra.
-Hé.
-Igen?
-Ha éjfél előtt nem jövök vissza, akkor a Formosa bárban leszek.- jelentette ki.
-Még egyszer mondom, ne csinálj semmi hülyeséget.- túrtam a hajamba.
Erre lerakta a telefont.
-Baszki.- ismételt meg Oli. -Mit mondott?
-Ha éjfél előtt nem jön vissza akkor a Formosa bárban lesz.- idéztem fel a bár nevét.
-Hány óra van?- kérdezte Csongi.
-9 óra.- nézte meg a telefonján Andy.
-Szóval volt egy barátom.- kezdett el sírni Anna.
-Lehet megbocsát.- nyugtatta Gyuri.
Ezután kezdődött az idegtépő várakozás éjfélig.
Idegesen doboltam az ujjaimmal a combomon, közben ittam.
-Hé. Nyugi.- súgta a fülembe Csongi.
-Kicsit sem vagyok nyugodt. Basszameg, hol van már?- néztem ki az ablakon.
-Nem kell félteni.- fogta le az ujjaimat Csongi.
-És mi van ha részegen autóba ül? Vagy összeverekszik valakivel? Vagy valamit csinál magával?- hoztam fel az összes lehetőséget.
-Nyugodj le. Nem hiszem, hogy Alex bármit is akarna csinálni akár magával, akár mással. Megölni meg biztos nem fogja magát. Az ember élni akarása mindig erősebb.- próbált nyugtatni Oliver.
Hannah hozott nekem egy pohár vizet, erőltettem egy mosolyt az arcomra, s megköszöntem, majd leült mellém.
-Amúgy miért félted ennyire?- kérdezte a lány.
-Testvérként tekintek rá. Rengeteget segített, szóval ja.- fogtam rövidre a mondandómat.
-Meg izé ... Lenne valami.- kezdte Anna. Az ilyesmiknek sosem lesz jó vége.
-Mi az?- kérdeztem.
-Mielőtt idejöttünk, és elkezdődött ez az egész, Skype-oltunk Andyvel.
Innentől világos volt a helyzet. Kamerázás közben egymásba szerettek.
Ééés ilyesmik mentek éjfélig.
-Jó, nincs itthon, megyünk érte.- jelentettem ki, miközben az órát néztem. 0:01.
-Hozom a másik kocsit.- vette ki Andy a zsebéből a kocsikulcsot.
-Figyeljetek, szerintem jobb lenne, ha most itthon maradnátok.- fordult feléjük Gyuri.
Ők csak vállat vontak.
-Kik menjenek?- fordult körbe Zsófi.
-Én megyek.- előztem meg mindenkit.
-Én is.- állt meg mellettem Oliver.
-Akkor én is.- vette el Gyuri a kulcsot Andy kezéből.
-Menjetek hárman, mi maradunk.- mondta Csongi.
Szóval beültünk a kocsiba.
-Azért próbáljatok meg vigyázni rá.- simogatta meg Andy a kocsit.
-Leszarjuk az autódat.- húzta fel Gyuri fapofával az ablakot.
Ezután elindultunk.
-Amúgy tudjátok merre van?- kérdeztem mikor már 5 perce körbe-körbe mentünk egy körforgalomban.
-Szerinted?- nézett hátra Gyuri.
-Van GPS.- jelentettem ki.
-GYURI, KERESD MEG!- kiabált rá a kormány mögött ülő Oli.
Ismét 5 perc, mire végre meglett. Beütöttük a címet, kijöttünk a körforgalomból, majd elindultunk a bár felé.
20 perc alatt megtaláltuk. Mondjuk közrejátszottak a pirosak, na meg a dugók.
-Remélem még itt van.- szálltam ki az autóból.
-Nyugodj le.- mondta egyszerre a két fiú.
Mielőtt benyitottuk sóhajtottam egyet, majd becsuktam a szemeimet. Reménykedtem,hogy Alex nem ment sehova és az arcát nem díszítik kék-zöld foltok.
Csak akkor nyitottam ki, amikor már teljesen bent voltunk. Gyorsan pásztáztam a szemeimmel a tömeget.
-Látjátok valahol?- kérdeztem a többiektől. Igazából telt ház volt, úgyhogy elég nehezen találtuk volna meg.
-Ott van!- mutatott Gyuri egy pult mellett ülő srácra. Azonnal felismertük a hajáról és a bőrdzsekijéről.
Átnyomorogtunk a tömegen, majd végre hozzáértünk.
-Alex?- kérdeztem tőle.
Egy teljesen részeg, bepirosodott szemű srác nézett vissza rám, aki sajnos ő volt.
-Jaj, hát sziasztooook!- örült nekünk ( túlságosan is ).
-Oli, fogjuk és vigyük.- hozta fel az ötletet Gyuri.
A két fiú megfogta Alex karját, majd felállította őt.
-Hova viszteeek?- ölelte át őket.
-Meglepetés.- nyögte ki Gyuri. Látszólag eléggé megviselte őt Alex súlya.
-Jól vagy?- kérdeztem tőle. -Bírsz állni?
Oliék oldalról elengedték, aminek következtében Alex összeesett.
Gyuriék ismét felállították őt.
-Jól vagy?- kérdeztem tőle ismét, miközben a két tenyerem közé fogtam az arcát.
-A lehető legjobban. Leszarom Andyt, leszarom Annát, leszarom ezt az egészet. Csak élem az életem.- döntötte a fejét Oli arcához.
-Mehetnénk?- türelmetlenkedett Gyuri.
Nem várt választ, mert már el is indultak a kijárat irányába.
-Hé, nem fizetett!- szólt utánunk egy férfi.
-Istenem.- szedte ki Oli a nyakából a bátyja karját. Az én nyakamba nyomta a srác végtagját, majd kifizette Alex esti fogyasztását.
-Oké, menjünk.
Alexet nehezen beültettük a hátsó ülésre, hogy nyugodtan le tudjon feküdni, vagy ilyesmi. Én az anyósülésen foglaltam helyet, a kormánynál Gyuri ült. Oliver a másik kocsit vitte vissza.
-Alex, minden oké?- nézett rá a visszapillantóból, miközben elindultunk.
-Hát teljesen teeeeeee. Hogy gondoltad ezteeeet?- röhögte végig a mondatot.
-Hát, legalább a te estéd jó volt.- jelentettem ki.
-Mi történt cicavirág? Mi rontotta el az estédet?- érdeklődött elég furcsán.
-Éjfélig végig izgultam, hogy vajon élsz-e még, most meg épp lecicavirágoztál.- fordultam hátra.
Úgy vettem észre, nem nagyon érti a dolgot, úgyhogy inkább ráhagytam.
Hamarabb visszaértünk, mint amikor elindultunk. Bevártuk Olit is, majd besétáltunk a házba.
-Alexa, bevinnéd a szobájába?- kért meg Gyuri.
-Megpróbálom.- vettem át tőle a fiút. -Várj, levegyem róla a ruháit?
-Kabát, cipő, zokni, ilyesmik.- legyintett Gyuri és már el is tűnt.
-Sok sikert.- ütötte meg a vállam Oli, majd ő is elment.
Bevánszorogtunk Alex szobájába. Anna néhány cucca már nem volt ott. Valószínűleg átvitte Andyhez vagy egy másik szobába.
Leültettem Alexet az ágyra, majd megpróbáltam lehúzni róla a dzsekijét.
-Nem adooooooooooooom.-kezdett el " hisztizni ".
-Ne nehezítsd meg a dolgomat!
-De ne mááááár. Ez az enyéém!!!- fogta össze a kabátját.
-Alex, baszki!- röhögtem kínomba.
Valami karate-mozdulatnak köszönhetően lefektettem az ágyra, lefogtam a karjait, majd félig a lábaimmal, félig az állammal leszedtem róla.
-Téged nem lehet normálisan vetkőztetni.- dobtam le a dzsekijét a földre.
-Nagyon le akarsz vetkőztetni?- kérdezte, miközben valami féregmozgáshoz hasonló izét csinált.
-Minden álmom.- vettem le róla a cipőit. -Amúgy 25 évesen itt öltöztetlek. Ez szégyen Alex.- röhögtem.
Pár nyögés kíséretében minden felesleges ruhadarabtól megszabadítottam.
-Kész vagy.- mondtam büszkén, mintha valami tényleg nagy dolgot csináltam volna.
Alex megfogta a kezem, majd magára rántott.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem némi döbbenettel az arcomon.
Alex nem válaszolt,csak a tenyereimet piszkálta hideg ujjaival. Igazából meg sem próbáltam leszállni róla. Kérdő tekintettel néztem rá.
-Mi va'?- fogta meg az arcomat.
-Én is ezt kérdezem.
* +16 *

-Jól van baszki, én nem várok tovább.-mondta, majd feljebb húzott magán,hogy a szájunk egy vonalba legyen és lassan megcsókolt. Nem tiltakoztam. Ezelőtt pár órával arról beszéltem,hogy a testvéremnek tekintem,most meg csókolózok vele. Ekkor valami megváltozott. Vonzónak találtam, nem csak aranyosnak. Késztetést éreztem arra,hogy hozzáérjek a bőréhez,hogy beszívjam az illatát, hogy birizgáljam gesztenyebarna haját. Felkeltem, így Alex combjain ültem. A fiú is követte a példámat. Átkaroltam a nyakát, majd ismét csókok közt elterültünk az ágyon. Alex áttért a nyakamra, közben a pólómat próbálta lehúzni rólam. A szürke felsőm pár másodperc alatt lekerült. A gerincem vonalában elkezdte simogatni a hátam, amitől kirázott a hideg. Közben óvatosan harapdálta a nyakamat. Végighúztam a kezemet az alkarján,majd én is leszedtem róla a szürke, Triumph-os, angol zászlós pólóját. Elém tárult az izmos felsőteste,aminek hatására belemosolyogtam a csókunkba.
A kezei a fekete farmerom gombjaihoz csúsztak. Gond nélkül kikapcsolta őket, majd valahogy leszenvedte rólam a nadrágot.
-Biztos ezt akarod?- súgtam a fülébe.
-Kurvára nem tudom mit akarok.- szívogatta óvatosan a bőröm.
-Várj, nem kéne a többieknek szólni, hogy élsz?- toltam el magamtól.
-Leszarom a többieket. Most le akarsz velem feküdni vagy nem?-bújt a nyakamba. Közben elkezdte ismét puszilgatni.
Átkaroltam a nyakát, majd megcsókoltam.
-Ezt igennek veszem.- húzta félmosolyra a száját.
Én is kigomboltam sötétkék farmerét, majd lehúztam róla.
Ezután a fekete melltartómmal kezdett babrálni.
-Segítsek?- kérdeztem, mikor már egy ideje szenvedett vele.
-Nem kell, tapasztalt vagyok melltartó-ügyileg.- kapcsolta ki végre. Egy hanyag mozdulattal a földre dobta, majd elkezdte a melleimet markolászni. Hideg érintése hatására kirázott a hideg.
Boxere oldalába csúsztattam ujjaimat, majd gyorsan lehúztam róla. Fél szemmel lepillantottam, majd ismét elmosolyodtam.
-Mi az?- kérdezte vigyorogva. -Nem tetszik a látvány?
-De.- csókoltam meg. -Nagyon is.
-Asszem most én jövök. -mondta, majd lassan lehúzta rólam a bugyimat. - Tudod mi fog jön.-mosolygott perverzen, miközben felhúzott egy gumit.
-Csak sejtem.
És megtörtént az, minek meg kellett történnie.
-Sze-ret-lek.- mondta ki mély nyögések között. Erre a pár percre elfeledkeztünk Annáról, Andyről, vagy éppen Csongiról. Szaporán vettem a levegőt, miközben Alex nevét ismételgettem. A fiúnak látszólag tetszett a dolog.
-Mindjárt ... elme ... - Alexnek befeszült a háta. Idő közben leizzadt. Egyszerre felnyögtünk, s miután normálissá vált a légzésünk egymásra meredtünk.
Ráfeküdtem a mellkasára, majd csendben hallgattam a szívverését. Végül együtt elaludtunk.

Amikor másnap reggel felébredtem, legszívesebben megöltem volna magam. Nem is sejtettem, Alex mit fog csinálni ezután. Vagy megöl engem, vagy megöli magát. Reménykedtem benne, hogy az első lesz.
Lassan vettem fel a ruháimat, nem siettem. Ha már az utolsó napjaimat töltöm ott, legalább legyen nyugis. Sóhajtottam egyet, majd felvettem a földről a szürke pólóját, s mélyen beszívtam Alex illatát. Ezután az ágyra helyeztem, a többi ruhájához.
Visszafeküdtem mellé és elkezdtem hallgatni a horkolását. Bármennyire is furcsán hangzik, de kellemes volt. Idő közben eszembe jutott Csongi is. Gyorsan felkeltem mellőle és inkább az ágy végébe ültem tovább. Visszajátszottam magamban a tegnap esti történéseket, legalábbis a nagy részét, amire emlékeztem. Eszembe jutott az a szerencsétlen " szeretlek " . Tisztában voltam vele, hogy a helyzet miatt mondta, és egy cseppet sem gondolta komolyan.
Felálltam,majd körbenéztem a szobába, hogy maradt-e bármi más "nyom" utánunk.
 Hogy fogsz ezért utálni ... -gondolkodtam el, miközben a fiúra néztem. Ő tovább aludt. Óvatosan végigsimítottam puha arcát.
Egy polc elé sétáltam,hogy rendesen meg tudjam nézni a rajta elhelyezkedő képeket. Igazából mindenféle kép volt: Andy családjáról,a macskáiról..Mindenről.
Pár percig elmerengtem a képekbe.

-Anna lefeküdt Andyvel?-szólt egy hang hátulról. Nem fordultam meg.
-Igen.-mondtam pár másodperc csend után.
Sóhajtott egyet.-És én veled?
Bólintottam egyet.
-Jesszusom..Sajnálom.Tényleg.-mondta.
-Semmi baj,csak..áh,hagyjuk.-néztem végre hátra.
Alex felhúzott lábakkal ült, amiket átkarolt.
-Tudja valaki? Istenem, szétrobban a fejem.- sétált mellém. Közben óvatosan megérintette a vállamat.
-Senki.- húztam el a karomat.-Megpróbálok nem feltűnően kimenni innen.Az estét meg ne említsük többet. Maradjon titok.- fejeztem be a mondandómat.
-Hé.-szólt utánam.
-Igen?
-How many secrets can you keep?- idézett a dalból. Búgó hangjától kirázott a hideg,majd továbbsétáltam. Csodálkoztam,hogy nem kaptam semmi beszólást,vagy ilyesmit.
11 körül Annán és Andyn kívül mindenki kijött a konyhába reggelizni.
-Valakinél van valami fájdalomcsillapító?-fordult körbe Alex.
-Talán nem kellett volna este így leinni magad.-adott a kezébe Oli egy pohár vizet és algopirint.
-Mit eszel?- kérdezte tőle Zsófi, miközben a hűtőben nyúlkált.
-Nem tudom.- jelentette ki Alex.
Zsófi csinált neki egy szendvicset,majd leült mellém enni.
Kb. fél óra múlva kijöttek Andyék is mosolyogva.
-Ne nézz hátra.-tátogtam Alexnek.
Természetesen már csak azért is rájuk nézett. Ők vigyorogtak,mintha minden rendben lenne.
Alex letette a szendvicsét,majd befutott a szobájába. Mindenki kérdőn nézett rám.
-Ez nem igaz.-álltam fel,majd a fiú után mentem.-Jól vagy?-léptem be a szobájába.
-Szerinted?-mondta,majd idegesen beletúrt a hajába. Szemeit könnycseppek homályosították el,miközben fel-alá járkált a szobában.
-Te sírsz?
-Nem.-törölte le az arcát.
-Nyugodj le.-fogtam meg a karját,majd leültettem az ágyra velem szemben.A kezét nem engedtem el.-Mi az?
-Istenem,a barátnőm volt. Kurvára nehéz elviselnem,hogy egy másik emberrel boldog.-ölelt meg.
-Nyugodj le.-ismételtem magam,miközben a hátát simogattam.-Nem hittem volna,hogy valaha én foglak vigasztalni téged.-mondtam pár perc csend után.
-Haza akarok menni.-törölte meg ismét a szemeit.
-Ne add már fel ilyen könnyen. Mutasd meg a többieknek,hogy végig tudod csinálni.
-Dehogy tudom.-"fejelt bele" a nyakamba.
-Te nem vagy ilyen.-toltam el magamtól,hogy teljesen lássam az arcát.-Mikor sírtál utoljára?
-Amikor senki sem látta.-vett ki a zsebéből egy zsepit,majd kifújta az orrát.
-Mikor?-kérdeztem komolyan.
-Tavaly tavasszal.-gondolkodott.
-És miért?
-Meghalt a nagymamám.-jelentette ki.
-Nekünk miért nem mondtad?-döbbentem le.
-Nem akartam,hogy foglalkozzatok az én problémámmal.-emelte ki az "én" szót.
-Te nem vagy normális.-töröltem le most már én az arcát.
-Tudom.-fogta meg a kezeimet.
Most ő simította végig az arcomat.
-Meg akarlak csókolni.-jelentette ki.
-Tessék?-kérdeztem vissza. Választ nem kaptam,viszont az ajkait az enyémnek nyomta,s végül megcsókolt. Nedves arcától én is könnyes lettem, az élet pedig gyomorgörccsel is megajándékozott. Szapora nyelvével nehezen vettem fel a tempót. Óvatosan eltoltam magamtól. Ennek nem akkor jött el az ideje.
Ujjaimmal megtöröltem az arcát.
-Bármi történt, szólj nekem. Nem érdekel, hogy a " te problémád " . Meghallgatlak, megpróbálok segíteni. Ilyenkor egy beszélgetés is rengeteget számít.- magyaráztam tovább. -És soha ne nyomd el magadban.
-Oké, oké. Értettem.- szipogott. -Megmosom az arcom, vagy nem tudom. Nem akarom, hogy így lássanak.- végigsimította az arcomat, majd eltávolodott, s besétált a fürdőbe. Pár perc múlva mosolyogva kisétált.
-Látszik rajtam, hogy szarul vagyok?- vigyorgott. Megráztam a fejem.
Kisétáltunk, majd visszaültünk, mintha mi sem történt volna.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése