2015. 04. 20.

18. rész

Szokásunkhoz híven bent ültünk a nappaliban és beszélgettünk. Csodálkoztam is, hogy Andy és Alex ilyen jól megvan, amikor ismét elkezdődött a dolog. -Egyébként milyen a használt nő?- érdeklődött Alex. -Mikor is dugtál utoljára szerelemből és nem részegség miatt? Egy - két hónapja?- vágott Andy olyan fejet, mintha komolyan elgondolkozott volna rajta. -Szerelemből soha.- szólalt meg Anna. -Ribanc.- szisszent fel Alex. Andy rátette a karját Alex vállára, s így folytatta -Légy szíves, tudd mit mondasz a barátnőmre. Aki eddig tulajdonképpen a tiéd volt, szóval gratulálok. -Hagyd már. Neki mindenki ribanc, aki talált nála jobbat.- legyintett Anna. -Csak az időmet pazarlom erre.- vágott vissza Alex. -Mint ahogy én is rád évekig?- kérdezte tőle Anna. -És most Andy lehet az a szerencsés ember, aki hónapokig szenvedhet veled.- mutatott az említett személyre. Erre Anna megcsókolta Andyt, majd elmélyült tekintettel elkezdte mondani. -Nem úgy néz ki, mint aki szenved. Andy továbbcsókolta és a keze felcsúszott Anna melleihez. Alex erre inkább elment. -Ez érdekes volt.- jelentette ki Oliver. Alex után mentem. -Mi volt ez a veszekedés?- kérdeztem, mikor beértem a szobába, ahová ment. -Csak szimplán átbeszéltük az élet fontos dolgait felelősségteljes felnőttek módjára, miért kérded?- húzta fel a bal szemöldökét. -Miért pont ribanc?- érdeklődtem tovább. -Azt hittem, szereted még. Legalábbis néhány reakciód a csókjukra ezt mutatja. -Szeretem, meg minden. De ha ő így, akkor én is.- vont vállat. -Nem értem azokat a pillanatokat, amikor engem csókolsz. -Én sem, hidd el. Olyankor mintha nem is én lennék és csak megtörténik a dolog. De te sem tiltakozol ellene.- pillantott a szemembe. -Nem tehetek róla, hogy letámadod a nyelvem.- vontam vállat. -Letámadom?- kérdezett vissza nevetve. -Ja. Simán feljelenthetnélek nyelvzaklatásért. Alex csak röhögött egyet -Jó, ezt a nyelvzaklatás dolgot majd átbeszéljük. Jössz a nappaliba?- kérdezte mosollyal az arcán. -Persze.- mondtam, majd Alexszel együtt kisétáltunk az ajtón. -Ma grillezzünk?- hozta fel az ötletet Andy. -Persze csak akkor, ha Gyuri nem gyújt fel semmit. -Most miért mondod? Én nem vagyok olyan.- " durcizott be " Gyuri. Kopogást hallottunk, majd választ nem várva bejött a házba Ronnie. -Jöttem medencézni.- jelentette ki, majd a kert felé vette az irányt. Andy meg sem lepődött rajta, csak a kezébe nyomott egy törölközőt. -Ti nem mentek?- nézett körbe. Oliver és Hannah összenézett, majd felmentek a szobájukba. Nem sokkal később fürdőruhában jelentek meg. Ez egy határozott " de " volt Andy előző kérdésére. Mindenki megtette ugyanezeket, bár én inkább kimaradtam ebből az egészből. Alex társaságában két napozóágyon feküdtünk, vagy olvastunk, vagy zenét hallgattunk. Néha váltottunk egy-két szót egymással és kifújt a dolog. - Bemegyek sörért. - jelentettem ki, majd kihúztam a fülhallgatómat és felálltam a napozóágyról. - Hozz kilencet!- kiabált Andy, miközben lefröcskölte Annát vízzel. A konyhából kihoztam kilenc dobozt, majd mindenkinek a kezébe nyomtam. A tálcát az ajtó melletti kis műanyag asztalkára tettem, majd a napozóágy felé indultam. Logikámnak köszönhetően a medence mellett 10-15 centivel sétáltam. Egyik pillanatban egy kezet éreztem a bokámon, majd a vízbe estem. Mikor a felszínre jöttem mindenki nevetett. - Bocsi, ezt kellett. - úszott oda Anna. - Bazdmeg. - másztam ki a medencéből. - Na. Nyugi van. Nincs harag? - Nincs. - ültem le az ágyra, vizesen. Nem mentem átöltözni, gondoltam, hogy a napon egész hamar megszáradok. Hannah épp sétált a házba, amikor Oliver mögé ment, és leszedte róla a fürdőruhája felsőjét, szóval olyan dolgokba láttunk betekintést, amikbe amúgy nem akartunk. Anna kiült a medence szélére, majd levizezte az éppen ott sétáló Gyurit. Ő belökte a lányt a vízbe. Ronnie kisegítette őt, s elkezdett levegőért kapkodva köhögni. Andy azonnal odasietett hozzá, hogy megütögesse a hátát. A dolog nem segített sokat. Alex is odarohant hozzá. Hosszú idő óta most láttam először félelmet a tekintetében. A lány vizet köhögött fel, majd ismét normálisan vette a levegőt. -Lehet nyeltem egy kis vizet.- jelentette ki. Nem hatotta meg a dolog túlzottan. Andy megkönnyebbülve sóhajtott fel, majd magához szorította. Alex fapofával levágta magát az ágyra, bár láttam rajta, hogy valamennyire ő is megnyugodott. Anna becsavarta magát egy törölközőbe, majd szintén leült mellénk. Andy nem távozott mellőle. -Szerintem hagyjuk ezt. Kezdjünk sütni.- mondta Andy, mire Ronnie sörrel a kezében beborult a roppant felnőttes, micimackós úszógumiról a vízbe. Előszedtük a grillsütőt, majd Andy próbálta begyújtani a tüzet. Laza 5 perc múlva sikerült is neki. A kisasztalt mellé vittük, s kihoztuk a húsokat meg fűszereket. Hirtelen mindenki nagyon szakácsnak érezte magát, majd egyszerre négyen fűszerezték a kaját. A konyhában a saláta készült Hannahnak és Olinak. A végeredmény egy kissé túlsütött, túlfűszerezett étel lett, amit magában nem lehetett megenni, szóval le kellett nyúlnunk a salátát. -Hallod.- kezdte Ronnie Andy felé fordulva. -Holnapután lenne egy kis dolgom, viszont Willow nálam van. Nem tudnál rá vigyázni pár óráig? Willow Grace Radke Ronnie egy éves lánya. -Persze.- mosolygott Andy.
Másnap szeptember 8-a volt, szóval Anna szülinapja. Hosszas gondolkozás után végre kitaláltam, mit vegyek neki. Nehéz kérdés volt, mivel itt van neki Andy, így minden megvan, amit valaha is akarhatott. Pár év ismertség alatt rájöttem, hogy Annának egy kaktusz a lehető legtökéletesebb ajándék. Nem kell sokat foglalkozni vele, kiteheti az ablakba vagy mit tudom én, és ennyi. A többiekkel megbeszéltük, hogy korán reggel megyünk az ajándékaiért, amíg alszik. Hannah és Oliver otthon maradt, ha véletlenül mégis felébredne, ki tudjanak magyarázni minket. Meg amúgy is, az ajándékuk már hamarabb megvolt, mint a miénk. Figyelembe véve, hogy Anna általában 11-ig alszik, reggel hatkor elindultunk megvenni a cuccokat. Szokás szerint Andy kocsiját használtuk, mint mindig, bár most az anyósülést Zsófi foglalta el. Alex nem akart a fiú mellett ülni, ami érthető is, tekintve az elmúlt napokra. Így Gyurival és Alexszel boldogítottuk az elől ülőket. Először egy játékboltba mentünk, mert Andy ott akarta megvenni Anna ajándékát. A sorok tömve voltak különböző Barbie figurákkal, meg hasonlókkal. Andy semmit nem mondott az ajándékáról. Lerendezte egy " úgysem fogjátok érteni " mondattal. Ezek szerint valami belsős poén lehetett köztük. Bejártuk az egész boltot, mire elértünk a plüssfigurákig. Andy ott kezdett keresgélni. 10 perc turkálás után felemelt egy sárga Pikachu figurát. Szerintem senkinek sem kell bemutatni, miről beszélek. A pénztárnál 6 dollárt fizettünk, majd elhagytuk a boltot. Ezután egy virágboltba mentünk, megvenni az ajándéknak szánt kaktuszomat. Mikor beléptem az ajtón azonnal hideg szellő csapott meg. Egész kellemes volt bemenni a tűző napsütés után. Megkerestük az asztalt, ahol a kaktuszok voltak. Nem kellett sokat keresnünk, a bejárattól nem messze helyezkedett el. Az asztalon mindenféle kaktusz volt. Különböző formájú, virágú, némelyikre fekete bajuszt ragasztottak. Az utóbbiról nem maradhatott le a szem, illetve sombrero. Azonnal leemeltem egy ilyet, majd a pénztárhoz mentünk, hogy kifizessük 3 dolláros növényt. Zsófi és Gyuri letudták az ajándékot egy csomag békás gumicukorral, illetve egy tábla oreós csokival. -Te mit adsz neki?- érdeklődtem a kocsiban Alextől. -Még Magyarországon vettem neki ajándékot.- mondta, miközben bekötötte fekete övét. A vártnál korábban végeztünk, így tízkor már otthon is voltunk. Előszedtük az ajándékait, majd vártuk, mikor ébred fel. -Felébresztem.- mondta Andy, mikor fél 12-kor sem kelt fel. Bement a szobájukba. Nemsokára mindketten kijöttek. Szokásunkhoz híven elkezdtük énekelni a Happy Birthday-t, mire Anna álmos fejjel, de vigyorogva közelebb sétált hozzánk. -Nem kellett volna ajándékokat vennetek.- nézett szét, majd végigölelt minket. -Én mondtam!- jegyezte meg Gyuri. Nem, mintha olyan sok pénzt költött volna az ajándékra. -Nem akarod esetleg megnézni őket?- kérdezte tőle Zsófi. -De, persze.- mondta Anna, majd elvette az első dolgot az asztalról, amit meglátott. Egy kis boríték, a " feladó " Oliver volt. Kibontotta azt, majd meglátott egy képet a fiúról, amit ráadásként még alá is írt Annának. -Tudom, hogy minden álmod ez volt.- mosolygott Oli, majd megpuszilta Annát. Őt csak röhögve visszatette az asztalra. Ezt követte Andy ajándéka, azaz a Pikachu plüssfigura. Megcsókolta a fiút, majd magához szorította a plüsst. Látszólag örült neki. Alex állt elé, kezében egy dobozzal. -Ezt még otthon vettem neked és elhoztam magammal, mert tudtam, hogy itt fogjuk tölteni a születésnapod, és ... ja. - Anna kezébe adta a dobozt. Ő kibontotta azt, majd megnézte az ajándékát.



-Ez nagyon szép. Köszönöm.- mosolygott rá Anna, Alex pedig viszonozta ezt. Én következtem, szóval a kezébe nyomtam a kis cserepes, bajszos kaktuszt. Nevetett egy sort, majd megköszönte. -A tetoválásod előszülinapi ajándék volt.- mondta Hannah, ezzel le is tudva az ajándékát. A végére maradtak Gyuriék a gumicukorral és csokival. -Még lenne egy ajándék, ami bent van.- mondta Andy, majd megfogta Anna kezét és bevitte a szobába. -Ennél szebben nem is utalhatott volna a dugásra.- jegyezte meg Alex. -Megyek, átviszem a cuccaimat hozzád.- jelentettem ki, miközben felálltam a székről, amin eddig ültem. -Segítek.- követett Alex. Együtt szenvedtük át az összes ruhámat / kacatomat a szobájába, majd elpakoltuk őket a megfelelő helyekre. -Végső elkeseredésemben megyek és zaklatom a macskákat.- közölte Alex, mikor végeztünk a pakolással. Megkezdődött a cicakergetés. Röhögve figyeltem az eseményeket, majd egyszer csak Alex büszkén felemelte Femme-t, miközben az Oroszlánkirály zenéjét énekelte. Illetve valami ahhoz hasonló izét. -Tényleg, meddig maradunk Amerikában?- jutott eszembe hirtelen. Még egy szót sem váltottunk erről a témáról. -Szerintem két hónapig.- mondta, majd elkezdte simogatni a macskákat. Mosoly kúszott ajkaimra, miközben figyeltem őket. -Ki fogod bírni így? -Muszáj lesz.- mosolyodott el ő is. Volt egy téma, amit nem akartam erőltetni, mégis meg kellett volna beszélnünk, úgyhogy felhoztam azt. -Részletesebben átbeszélhetnénk azt a bizonyos estét?- kérdeztem rá. -Hát ... Sajnálom, hogy elcsesztem az életed. -Nem cseszted el.- mondtam. -De. Ha nem lennék, akkor boldogan élnél Csongival, míg meg nem halnátok. Utána valószínűleg a rothadó testetekbe férgek fognak lyukakat fúrni föld alatt, de az mellékes.- magyarázta, majd letette az öléből a cicákat. -Amúgy minden Oli és Andy hibája.- gondolkodtam el, mire ő ráncolni kezdte a homlokát valamiféle magyarázatra várva. -Ha Andy belenézett volna a naptárba, akkor nem ismertük volna meg Oliveren keresztül. - logikáztam ki a dolgokat, Alex pedig hangosan nevetni kezdett. -Ne mondd, hogy nincs igazam!- emeltem fel a mutatóujjam röhögve. -Teljesen igazad van és abszolút egyetértek veled.- nevetett tovább. -Mit csináltok?- ijesztett meg Anna. -Jól szórakoztatok?- érdeklődött Alex. -Nagyon. A cicák?- nézett szét Andy a szobában. -Az előbb itt voltak, valószínűleg lementek.- mutatott az ajtó felé. -Megbeszéltük, hogy elmegyünk sétálni. Nem akartok jönni?- váltott gyorsan témát Anna. Alexszel összenéztünk, s szavak nélkül is tudtuk a választ. -De.- felelte helyettem is. -Gyuriékat meg sem kérdezem. Féltem tőle a várost.- mondta Andy, miközben velünk együtt lement a nappaliba. -Hannah, nem akartok jönni sétálni?- érdeklődött Anna. -Menjünk?- nézett Olira. -Menjünk.- válaszolt, majd egyszerre felálltak a kanapéról, ahol eddig ültek. -Gyuri, elmentünk a boltba kenyérért! Ne gyere utánunk!- kiabálta Andy, majd intett nekünk, hogy gyorsan hagyjuk el a házat. Megtettük amire kért, majd a háztól egyre távolabb sétáltunk. Elmélyülten figyeltem a lámpák által megvilágított pálmafák sziluettjét, miközben megpróbáltam nem felesni a saját lábamban. Az emberek este sem álltak meg. A város most is tömve volt, különböző épületekből szűrődtek ki a fények. Amíg nem figyeltem a társaság hangosan kezdett nevetni valamin. A járda másik oldalán egy férfi épp fotózni akart minket a fényképezőgépével, ( leginkább Andyt) mire a fiú megpróbálta takargatni a barátnőjét. Gyorsan elmentünk az ember közeléből, majd mikor meggyőződtünk róla, hogy nem néz, normálisan sétáltunk tovább. -Velem tök nyugodt életed volt.- jegyezte meg Alex. -Túl nyugodt.- válaszolt unottan Anna, mire a fiú csak felszisszentett. -Fagyizunk?- kérdezte Hannah, majd felváltva Andyre és a mellettünk lévő fagyizóra nézett. A fiú rábólintott az ötletre, majd az ablakhoz ment, ahol ki lehetett kérni a jégkrémet. Rajtunk kívül senki sem volt ott. Rákönyökölt a fapárkányra, majd ránk nézett, várva a " kívánságainkat " . Oliéknak egy kikötésük volt : legyen vegán. Andy egyből kért nekik két citromfagyit. Átnéztem a választékot, majd megakadt a szemem a vaníliafagyin. Megmondtam Andynek, hogy egy olyat kérek, kikaptam, majd leültem az asztalhoz, ahol Hannahék ültek. Nemsokára a többiek is megjöttek mellénk. -Fizetem a fagyikat.- mondta Andy, miközben előhúzta a zsebéből a pénztárcáját. -Az enyémet nem kell.- közölte Alex, majd letett a párkányra 1 dollárt. -De szívesen ... - kezdte Andy, mire közbevágott. -Nem érdekel. Andy sóhajtott egyet, majd kifizette a miénket. Mikor leült az asztalra Anna nyomott egy puszit az arcára köszönetképpen. Alex csak a szemeit forgatva ült. Hamar végeztünk a fagyikkal, ezután hazamentünk. Amint beértünk az ajtón Gyuri és Zsófi azonnal letámadott. Andy megnyugtatta őket annyival, hogy semmiről sem maradtak le és senki sem erőszakolta meg őt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése