2015. 04. 27.

19. rész

-Sziasztok!- lépett be Ronnie kopogás nélkül. Felpillantottam, és megláttam a mellkasán a hordozóban a lányát, kezében pedig egy táskát, amiben nagy valószínűséggel a cuccai voltak.
-Sziasztok.- mosolygott rájuk Andy, majd az ujjával végigsimította a gyerek karját.
-Akkor nem baj, ha itt hagyom?
-Dehogy. Jól megleszünk, igaz?- kérdezte Andy, bár választ nem kapott.
Ronnie levette a hordozót, vele együtt a kislányt is, majd Anna kezébe nyomta.
-Még egyszer köszönöm, sziasztok!- intett Ronnie, letette a táskát, majd elment.
Willow-ot bevitték a nappaliba, leültették a földre, s elé pakoltak pár Batman figurát, ami Andynél volt. Valószínűleg már párszor nála volt a gyerek.
Gyuri leült mellé barátkozni.
-Hát szia. Én Gyuri vagyok. Szereted Batmant?- érdeklődött, majd felvett egy figurát. Elkezdett vele játszani. Mindent csinált vele: repült, mászott, ugrált ... Jobban elvolt, mint Willow.
-Megharagszol, ha elviszem a kislányt?- kérdezte Anna, majd felemelte a földről.
Andy kíséretében a konyhába mentek, ahol mi is voltunk Alexszel.
Anna ringatta a gyereket, Andy szorosan mögötte állt.
-Szerinted direkt csinálják?- súgta Alex.
Megráztam a fejem, majd tovább néztem a családi idillt.
Willow-on látszott, hogy eléggé elálmosodott, szóval Anna karjaiban pihent tovább.
Andyvel kihasználták az alkalmat, s megcsókolták egymást.
-Annyira szépek. Ez undorító.- jelentette ki Alex, mikor elmentek a konyhából. -És én vele akartam kisbabát.
-De nem az ő gyerekük.- világosítottam fel.
-Tudom, de na. Rossz rájuk nézni. Ő volt az a nő, akivel elterveztem az egész életemet. Ahogy megkérem a kezét, meglátom esküvői ruhában, megszüli az első gyerekünk, ő is felnő ... Jesszusom, mostanában egyre nyálasabb lettem.- hagyta abba.
-Mit is mondtál Gyurinak, amikor megcsalta Eszti? Nem ő volt az igazi, és? Találsz mást.- vontam vállat, majd töltöttem magamnak egy pohár vizet.
-Nem érted, hogy gondolom.
-Én is rengeteg dolgot elterveztem Csongival.- mondtam.
-Mindegy, leélem az életemet egyedül. Úgysem törődik velem senki.- jelentette ki, mire egy " te sem gondolod komolyan " pillantást vetettem.
-Eldöntöttem, mától remeteként fogok élni a szobámban, elzárva a világtól.- töprengett el.
A rendkívül felnőttes beszélgetésünknek Gyuri vetett véget, miközben a lánnyal játszott repülőset és valami zümmögő (?) hangot adott ki.
Zsófi is megérkezett, kezében Crow-val vagy Femme-vel.  Willow elé tartotta, aki ezt egy kacagással díjazta.
Mivel egy macskából sosem elég, ezért Hannah meghozta a másik állatot is. A kislány felváltva húzogatta a fülüket, na meg a farkukat. A cicákon látni lehetett, mennyire élvezik a helyzetet.
Andy félbeszakította a macskák zaklatását. Kiemelte Gyuri karjai közül a gyereket, majd elkezdte dobálni a plafon felé. Willow önfeledt nevetésbe kezdett, nem is törődve azzal, hogy akár a padlót ismerheti meg közelebbről. Bár Andy nem annyira béna, hogy elejtse.
És végül Willow annyira kifáradt, hogy elaludt. Andy mosolyogva vette ezt észre, majd bevitte a szobájukba, s letette az ágyra. Kiszenvedte a táskából a két darab babafigyelőt, az egyiket letette az éjjeliszekrényre, a másikat hozta magával a konyhába, de előtte betakargatta a lányt.
-Elaludt.- jelentette be, mintha nem vettük volna észre.
-Csinálok valami kaját.- állt fel Anna, s a hűtőhöz sietett, hogy kipakolja a hozzávalókat.
Pár perc alatt el is készítette a nyolc darab szendvicset.
-Cicavirág, adnál egy pohár vizet?- kérdezte Gyuri Alextől, mire ő röhögve kérdezett vissza.
-Mi?
-Cicavirág. Tudod, lecicavirágoztad Alexát részegen.- magyarázta neki, s én is elnevettem magam.
Ő röhögve adta át neki a kért poharat, majd inkább a kajájával foglalkozott tovább.
A babafigyelőből érdekes hangok szűrődtek ki, szóval Andy bement, hogy megnézze, mi történt bent.
Igazából semmi különös, csak felébredt Willow, ezért a karjai közt hozta ki.
Andy ismét leült.
-Énekelsz neki?- kérdezte tőle halkan Anna.
Andy bele is kezdett a Rebel Love Song-ba, s Willow elmosolyodott.
-Nem akarunk biciklizni? Itthon van kettő, a közelben pedig van egy kerékpárkölcsönző.- kérdezte az éneklés után, miközben le sem vette szemeit a lányról.
-Menjünk.- válaszolt először Gyuri.
-Tudod mik az elvárásaim. Nem mész neki senkinek, nem ütsz el senkit ... - kezdte el sorolni, de Gyuri megnyugtatta, hogy jó kisfiú lesz.
Andy átadta Olinak a gyereket, amíg megkereste a két biciklit.
Negyed órás keresés után boldogan állt az udvar közepén, oldalain a kerékpárokkal.
Anna azonnal lefoglalta azt, amin a kosár volt. Andy beleültette Willow-ot, majd felült a másikra. Szóval nekünk maradt a sétálás.
Ők győztes tekintettel haladtak előttünk a kacagó lánnyal, mi pedig néhány fáradt, vagy éppen bosszankodó tekintettel futottunk utánuk, hogy utolérjük a bicikliket.
És végre megérkeztünk a kerékpárkölcsönzőhöz.
Ott mindenki kapott egy biciklit. Elfogyott az összes férfikerékpár, szóval Gyurinak be kellett érnie egy nőivel.
Így tekertünk tovább boldogan, ( Gyuri kivételével. Őt nagyon megérintette a női biciklije.) s végül megpillantottunk egy játszóteret.
Egy kisgyerek közelében nyilván nem néztek annyira hülyének az anyukák, amikor megrohamoztuk a különféle játékokat.
Willow Hannah kezében maradt, mert ők inkább leültek egy padra Oliverrel.
Amikor meguntuk Alexszel a hintázást melléjük ültünk és onnan néztük tovább Annáék néhány akrobatikus mozdulatát a mászókán.
-Ne ilyen feltűnően öld meg őket a szemeiddel.- szólt a testvérére Oli.
-Mi van?- kérdezte Alex, miközben megrázta a fejét, s végre felénk nézett.
-Bámulod őket.- közölte vele az öccse.
-Még mindig hiányzik.- jelentette ki.
-Tedd már túl magad rajta!- szólt rá.
-De nem tudom.
-Márpedig muszáj lesz.- szólalt meg Hannah.
-Fogd már fel, hogy boldog Andyvel és ahogy elnézem őket, még egy jó ideig azok is lesznek.- mondta neki Oliver.
-Veled mi lenne, ha Hannah tenné ugyanezeket? Belegondoltál már abba, hogy mit érezhetek most?- kérdezte Alex ingerülten.
-Megértem a helyzeted, de ...
-Az a baj, hogy rohadtul nem értesz meg. Nekem ez így nem megy.- vágott közbe.
-Hagyjátok már abba!- kiáltott fel Hannah ölében Willow-val, mire csend lett. Észre sem vettük, hogy szinte az összes szem az asztalunkra szegeződik.
-Add ide a gyereket.- állt fel Alex, majd Willow után nyúlt.
-Ha valamit csinálni akarsz vele ... - kezdte Oli, miközben a karjaival valamennyire próbálta védeni.
-El akarom vinni hintázni.- felelt rá.
Oliver még egyszer ránézett, majd kivette Hannah kezéből a lányt, s az övébe helyezte.
-Még egyszer mondom ... - emelte fel a mutatóujját Oli.
-Értsd már meg, hogy csak hintázni viszem.
Az ölében odavitte a hintához, majd ráültette a műanyag lapra. A kis kezeit a lánchoz illesztette, majd az ujjait rá is kulcsolta. Mikor meggyőződött róla, hogy elég erősen fogja mögé sétált, majd lassan lökni kezdte hátulról. Willow kacagása töltötte be az egész játszóteret, s a végére még Alex is elmosolyodott. Valljuk be, eddig nem igazán szívlelte ezt a gyerek dolgot, főleg nem úgy, hogy Anna és Andy elég jó példát mutatott neki a tökéletes párkapcsolatra, erre bumm, hirtelen bejön hozzájuk egy gyerek is. Az persze nem lényeg, hogy csak egy napra.
Willow megunta a hintázást és visszakönyörögte magát Alex ölébe.
Egy kósza tincs az arcába lógott, amit a kislány nemes egyszerűséggel elkezdett tépni. Alex mosolygott, bár az arcán lehetett látni mennyire örül neki. Végül eltúrta a szálakat.
-Mehetünk haza?- lépett hozzánk Anna, természetesen Andy kíséretével.
Alex bólintott egyet, majd átadta Willow-ot.
Szóltunk a többieknek is, majd a biciklikhez indultunk.
Miután visszaérkeztünk a kerékpárkölcsönzőbe ismét sétálnunk kellett. Legalább Gyuri nem panaszkodott tovább a biciklije miatt.
A ház előtt Ronnie állt karba tett kézzel és türelmetlen tekintettel.
-Már vártalak titeket.- fogadott, majd azonnal mosolyogni kezdett, amikor meglátta Willow-ot.
Andy beengedett minket a házba, s összepakolta a lány cuccait.
-Köszi szépen, sziasztok!- köszönt Ronnie. -Na, integess!- szólt a lányának, majd el is tűntek.
Ezután felmentem a szobámba, mondjuk feleslegesen, mert nemsokára le is hívott Andy.
Lesiettem a lépcsőn, majd megláttam az ajtóban Csongit.
-Szia.- köszöntem értetlen fejjel.
-Lehet át kellett volna beszélnünk a dolgot részletesebben.- kezdett is bele.
-Akkor átbeszéljük?- kérdeztem, mire bólintott. -Gyere fel.
Nemsokára a szobában találtuk magunkat.
-Szóval átcuccoltál Alexhez.- állapította meg, miközben szétnézett.
-Ha már mindketten egyedül maradtunk.- vontam meg a vállam.
-Mindegy is. Egyébként nem is kérdeztelek még az estéről. Legalább jó volt?- érdeklődött.
-Ezt ne.
-Csak válaszolj.
-Ha már ennyire tudni akarod, igen, jó volt. Túl sok dologra egyikünk sem emlékszik.- feleltem végül, bár lehet nem ez volt a legjobb ötlet.
Csongi tenyere gyorsan közeledett az arcom felé, s egy csattanó pofonnal lettem gazdagabb.  Nem volt a leggyengébb, ezért leszájaltam a szekrény, minek hatására felhasadt a szám és vérezni kezdett.
-Ribanc.- jegyezte meg.
Én elég hangosan felnyögtem. Ezt meghallották a többiek és berontottak a szobába.
A látványból teljesen leszűrték a történéseket, majd Andy szépen fogalmazva kitessékelte Csongit a házából.
Alex sietve mellém állt, majd szinte hozzáértő, mégis féltő tekintettel mérte végig az ajkaimat. Lehúzta a szürke pólóját, összegyűrte, majd a számhoz szorította, s leültetett az ágyra.
Ellenkeztem vele, szóval felálltam és az ablakhoz sétáltam. Onnan tökéletesen láttam a kinti eseményeket. Alex szorosan mögém állt.
Andy kilökte az ajtón Csongit, majd rácsapta azt. Pár percig állt a járdán, végül elsétált, mintha semmi sem történt volna.
-Ülj le.- mondta nyugodt hangon, de tekintete semmit sem változott.
Nem vitatkoztam, tettem amit mondott.
-Beavatnál a részletekbe?- kérdezte.
-Bejöttünk megbeszélni a dolgokat, megkérdezte, hogy az este jó volt-e, az eredmény pedig ez lett.- mutattam a számra.
-Kerüld el.- utalt Csongira.
-Kösz a tanácsot.
-De tényleg. Ha bárhol meglátod hívj fel, elmegyek érted.- túrt el egy tincset az arcomból.
-Tehát felügyelet nélkül nem mehetek sehova?- kérdeztem.
-Mehetsz, de vigyázz magadra. Most is egyedül hagytalak, tessék, mi lett belőle?
-Nem olyan súlyos a dolog.- emeltem el a pólóját a számtól. A szürke ruhadarabon a piros összes árnyalata fellelhető volt. -És jövök neked egy pólóval.
-Tök jó, hogy ilyen könnyen kezeled a dolgot.- fogta meg a kezem.
-Miért kéne idegeskednem? Oké, megtörtént, ez van. Élek meg minden.- szorítottam meg a kézfejét.
-Én valamiért kurva ideges vagyok.- túrt a hajába.
Megnyaltam az ajkam. A fémes íz erőteljesebben jelen volt a nyelvemen.
-És tényleg szeretném, ha jobban vigyáznál magadra, érted?- kérdezte.
-Értem. Ha kimegyek az utcára felhívlak, ha látok valakit felhívlak ...- soroltam a dolgokat.
-Nem akarom, hogy azt érezd, négy fal közé vagy zárva.- magyarázta.
-Vigyázni fogok. Ha történik valami, te leszel az első, akinek szólok.- mondtam.
-Köszönöm. Hadd nézzem meg az ajkad!- kérte, majd megérintette a számat.
 -Minden oké?- lépett be először Andy, utána a többiek.
-Persze. Senki sem halt meg.- fordultam felé.
-Komolyan mondom, veszek neked gázspray-t a szülinapodra.- jelentette ki.- Ki tudja, kikkel találkozol az utcán.
- 1. Nem vészes. 2. A pörgőrúgásom miatt földre kerül mindenki.- magyaráztam.
-A röhögéstől?- kérdezte komolyan.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése