2015. 04. 30.

20. rész

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem fel.
Mogorva tekintettel néztem a kijelzőre, közben ez kiégette a retináimat, majd magamban káromkodtam egy sort, amikor megláttam a hívó nevét, aki nem más volt, mint Alex.
Nem lett volna egyszerűbb, ha ő ébreszt fel. Ő mégis ezt a hű, de modern módszert választotta, pedig a ház valamelyik közeli pontjánál volt. Nem ez volt a legkellemesebb keltés, amit valaha kaptam.
Félálomban elhúztam balra a kijelzőt, majd meghallottam Alex hangját, ahogy számon kér.
-Tudod hány óra van?
-8-9?- kérdeztem bizonytalanul.
-Pontosan 12 óra van.- felelte.
-Hosszú napom volt tegnap.- próbáltam magam kimagyarázni, pedig fogalmam sem volt, mi baja van ezzel. Közben a nyelvemmel megérintettem az ajkaimon elhelyezkedő sebet. -Egyébként hol vagy?- tettem fel egy fontosabb kérdést.
-A nappaliban.- mondta, most már halál nyugodtsággal.
-Pedig már vártam a filmbe illő, reggelivel ébresztős jelenetet.
-Majd egyszer talán. Mindegy, csak gondoltam ideje felébredned. Ha már én olyan kegyetlen korán keltem.- nem láttam, de tudtam, hogy vigyorog.
-Mikor is?- vártam azt a " durva " számot.
-Nyolckor.- hagyott pár másodperc szünetet, hogy megemésszem a dolgot. -Érted, nyolckor. Azt hiszem beteg vagyok.- gondolkodott el.
-Te szegény. Úgy sajnállak, komolyan.- ráztam meg lassan a fejem, majd a tenyeremet a mellkasomra tettem. Úgy csináltam, mintha komolyan szíven vágott volna.
-Na, öltözz, majd gyere le.- parancsolt rám, majd bontotta is a vonalat.
Nem törődve az ágyra dobtam a mobilom, közel mellém. Rá kellett vennem magam, hogy egyáltalán megmozdítsam akármimet is.
Kimásztam az ágyból, majd a fürdőbe menet majd' felestem Alex földön heverő ruháiban. Ezeket arrébbrúgtam, s most már gondtalanul betaláltam a helyiségbe.
A tükörbe pillantva enyhén szólva megijedtem a látványtól. Megnyitottam a csapot, majd arconfröcsköltem magam vízzel. Ettől valamennyire felébredtem. Megismételtem még párszor, majd nekiláttam fogatmosni. Hamar végeztem vele, szóval elkezdtem kifésülni a hajamat. Néha komolyan elgondolkozok rajta, hogy nullásgéppel le kéne vágni az egészet. Ezt a gondolatmenetet inkább elhesegettem, majd bedugtam a hajvasalót, s vártam, hogy teljesen felmelegedjen.
Negyed óra után végre késznek mondhattam a hajam. Már csak a pizsamának használt ruháimat kellett lecserélnem.
A szekrényből előszedtem egy fekete farmert meg egy szintén ilyen színű pólót. És teljesen hidegen hagy, hogy a fekete nem szín.
Felvettem ezeket, majd sietve lépdeltem le a lépcsőn, s egyenesen a nappaliba indultam. Meglepő módon Alex még mindig ott ült, de észrevettem rajta valami furcsát.
Furcsa tekintettel mértem végig, majd mikor megállapítottam rajta az új dolgot megszólaltam.
-Mi van a fejeden?
-Mire gondolsz?- érdeklődött érdekes tekintettel.
-Ennyit késett nálad ez a " szakítottunk, akkor változtassunk magunkon valamit, mer' az jó " cucc?- kérdeztem, bár szerintem teljesen hülyének nézett.
-Szóval a hajamra gondolsz.- esett végre le neki. Az eddig gondosan beállított frizurája helyett most egy hajzselével lenyalt állt előttem. -Ennyire rossz?
-Nem.- minden esetre fura volt. -Miért is kellett felébresztened?
-Meg akartunk kérni arra, hogy elmenj Annával a boltba pár dologért. Mielőtt megkérdeznéd, nyomós okunk van arra, hogy ne menjünk.- gyorsan legyintett egyet, s a többiek bele is kezdtek a sorolásba.
-Gyuri vagyok. Hülye kérdés lett volna, Zsófi meg nem megy nélkülem, mert annyira nagyon szeret, igaz?- mosolygott a barátnője irányába, mire ő átölelte, s bólintott egyet.
-Andynek és Olinak ugyanaz a problémája. Ha kilépnek az utcára azonnal megdobálják őket.- magyarázta tovább Alex, mire a két fiú egyszerre bemutatott neki.
-Én rajzolok.- mondta elmerülten Hannah, miközben egy lap felé görnyedve ült az asztalnál.
-Tőlem meg sem kérdezték, hogy akarok-e menni, szóval más választásom nincs.- vonta meg a vállát Anna, majd beletörődve a sorsába mellém állt.
-Mi kell?- kérdeztem.
-Hozzatok egy rekesz sört meg öt doboz cigit.- sorolta Andy, mi pedig megpróbáltuk megjegyezni.
Andy Annának adta a kocsikulcsot, ez egyszóval azt jelentette, hogy induljunk.
Leültem Anna mellé az anyósülésre, s bekapcsoltam a biztonságiövemet.
Ő bedugta a slusszkulcsot, a motor pedig nemsokára felbőgött. Rátaposott a gázra, majd céltudatosan a bevásárlóközponthoz mentünk.
Untam a szüntelen csendet, ezért bekapcsoltam a rádiót. Valami nemrég megjelent remix ment, s mi azonnal kifejeztük nemtetszésünket egy hangos, szenvedő nyögéssel.
Pár másodpercig még hallgattuk ezt, majd eszébe jutott, hogy több rádióállomás is van. Gyorsan átkapcsolt az egyikre, ahol pont elkaptuk a Fashionably Late-t. Annával felnevettünk, majd a szöveget visítva énekeltük Ronnie-val együtt. Nem akarom tudni, mit csinált volna, ha hall minket.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy vége a dalnak. Az út többi része ismét fapofával telt.
Lassan megérkeztünk a bevásárlóközponthoz. Anna leállította az autót, majd a kulcsot zsebrevágva indultunk a bevásárlókocsik felé.
Belenyomtam egy pénzérmét, majd kihúztam az előtte állóból, s most már én irányítottam azt. Kerekei alatt zörögtek az apró kövek, miközben beértünk a boltba.
A mozgóajtó kinyílt előttünk, elkezdtünk nézelődni. Bent rohadt sokan voltak, jópáran nekünk is mentek távozásnál.
Út közben megtaláltuk az újságos részt, ezért ott is megálltunk nézelődni.
Kihúztam az első szimpatikus lapot, amit megpillantottam, majd eléggé meglepődtem a címlapján. A képen Andy és Anna volt a szülinapja után, amikor elmentünk sétálni. Anna felé tartottam, hogy meggyőződjek róla, tényleg jól látom-e.

Még szeptember elején röppent fel a hír, miszerint a Black Veil Brides frontemberének barátnője van, és a legújabb információk szerint egy BVB rajongóról van szó.
  A Black Veil Brides turnéja, a Black Mass március elején indult útnak. A srácok rengeteg fellépésük mellett negyedik stúdióalbumukon is dolgoznak. Az együttes a hónapokban nem turnézik, és ezalatt az idő alatt ahol legújabb híresztelések szerint az együttes frontembere is párra lelt.
Egy utcán sétálva látták Andy Biersack-et a titokzatos lánnyal, akivel kéz a kézben élvezték egymás társaságát. 

Ezt egy sor káromkodás követett, majd szitkozódás, és ehhez hasonlók.
-Híres vagy.- közöltem vele, mintha ez lenne a legfontosabb dolog.
-Remélem Andy tud erről. Ilyen nincs ...
-Na, nézd a jó oldalát.- nevettem.
-Igaz.- röhögött ő is.
-Jó, tedd be a kosárba. Az első cikk rólad!- szipogtam a meghatódottságtól.- Mindegy. Vegyük meg a cuccokat és menjünk.
Hosszas keresgélés után végre megtaláltuk azt a sort, ahol a sörök voltak. Bepakoltuk az egy rekeszt, majd végignéztünk a szinte teljesen üres kocsin.
-Még valami?- kérdezte Anna.
Megráztam a fejem jelezve, minden megvan.
Elindultunk a kasszákhoz. Nem csak bent volt rengeteg ember. Senkit sem érdekelt az érkezési sorrend. Ha egy kicsit is kilógtál a sorból egyből hátraküldtek, ezért próbáltunk a lehető legkisebb helyen is elhelyezkeni.
-Jó napot!- mosolygott ránk a nő, mikor végre sorrakerültünk. A mögöttünk lévő embereknek semmi kedve nem volt az udvariaskodásunkhoz.
Viszonoztuk a mosolyt, s kifizettük a söröket.
Valahogy kijutottunk, majd Anna visszatolta a bevásárlókocsit a helyére. Nagyot zörrentek a kocsik, amikor egymáshoz értek.
A bevásárlóközpont mellett nem messze volt egy trafik. Eszünkbe jutott, hogy egyébként ott is lenne dolgunk, ezért odasiettünk.
Mikor beléptünk épp távozott egy férfi, aki nagyon udvariasan kinyitotta előttünk az ajtót.
Megköszöntük neki, majd megvásároltuk az Andy által kért öt doboz cigarettát. Egy hét alatt nem szívunk annyit, mint ő egy nap alatt.
Ezután megkerestük a parkolóban az autót, majd beültünk
Pár további kínkeserves dal között visszaértünk Andyékhez.
Amikor beléptünk nagy sötétség, illetve különös csend fogadott.
-BOLDOG SZÜLINAPOT!- törték meg ezt egyszerre. Felkapcsolódott a lámpa. A többiek álltak előttünk elég érdekes ruhában.
-Mi ... -kezdtem.
-Később magyarázunk. Most menjetek fel a szobátok és vegyétek fel az ágyon megtalálható dolgokat.- utasított Andy, s az emelet irányába mutatott.
Nem ellenkeztünk vele, szó nélkül felmentünk.
Ránéztem az ágyra, ahol különböző ruhadarabokat találtam: egy kék farmert, narancssárga pulóvert, minek közepén volt egy vastag zöld csík, s végül egy szemüveget. Nem nagyon értettem a dolgot, de felvettem őket.
Valljuk be, nevetségesen néztem ki.
Enyhe félelemmel lesétáltam a többiek közé.
 Pár perc múlva rájöttem, hogy amúgy rajzfilmszereplő jelmezünk van. Annának és Andynek ugyanolyan Pikachu-s, Oli Jake volt, Hannah pedig Buborékhercegnő a Kaladra fel-ből, Gyuri Köbjani (mellé társult Deszka), mellette Zsófi, mint Sárgadinnye az Ed, Edd és Eddy-ből, végül mi Alexszel a Görcs ikrekből.
-Remélem nem csak én érzem magam hülyén.- sétáltam Alexhez.
-Nyugi, nem te vagy az egyetlen.- mondta kékes-lilás ruhában.
-Khm, kérhetnék egy kis figyelmet?- szólalt meg Ronnie egy elemmel működő, hordozható mikrofonba.
Hirtelen ismét csend lett a szobában.
-Gondolom sokan nem értitek a helyzetet.- nézett felváltva Annára, majd rám. -Ez egy beöltözős, közös születésnapi buli lesz, ha már ilyen közel van a két dátum. Szóval nagyon boldog szülinapot kívánok nektek!- mondta, miközben feltartott egy pezsgőspoharat.
-Észrevehettétek már, hogy "páros jelmezetek" van.- vette át a szót Andy. -Nem véletlen. A jelmezek értékelve lesznek. A zsűri a Black Veil Brides tagjaiból áll. Nincs semmi lefizetés, leitatás, satöbbi. A zenét a Falling In Reverse tagjai biztosítják, műsorvezetőnk Ronnie Radke. Nagy tapsot mindegyikőjüknek!- tapsolt Andy. Látszólag elég komolyan vették a dolgot.
-Mit kéne csinálnunk?- érdeklődött Anna.
-Semmit.- tárta szét a karjait Ronnie. -Ez benne a jó. Egyszer elsétáltok a tagok előtt párosan és ennyi.- magyarázta.
-De addig nyugodtan igyatok, oldódjatok.- mondta Andy. Nehéz volt komolyan venni Pikachu-ként.
-Csak legyünk túl rajta.- szólaltam meg, miközben töltöttem magamnak egy pohár kólát, amit Alex nemes egyszerűséggel lenyúlt. -Hé!- röhögtem, majd visszaszereztem a poharam.
-Kezdődhetne már a sétálós cucc?- türelmetlenkedett Gyuri, miközben Deszkával tellegetett.
Ronnie azonnal rávágott egy igent, majd ismét bekapcsolta a mikrofonját, hogy kommentálja az eseményeket.
Az első pár Buborékhercegnő és Jake , azaz Hannah és Oliver volt. A Black Veil Brides tagjai elmélyülten figyelték őket, majd egy lapra gondosan felírták az adott pontokat.
Őket követtük Alexszel. Azt a pár métert röhögve tettük meg, majd visszaültünk az eredeti helyünkre.
És így szép lassan mindenki sorra került.
-Remélem nem veszitek figyelembe, hogy Andy az énekesetek.- nevetett Gyuri.
A tagok összefordultak, hogy egyeztetni tudják a pontokat. Laza 5 perc alatt meg is lettek vele, majd Ronnie kezébe adták a " borítékot " .
-A győzteeees ... - kezdte, mint általában az összes ilyesmi műsorban. - Kiderül a reklám után.- kacsintott a közönség felé, mire mi hangosan felmordultunk.
-Baszd már meg!- kiabálta be Gyuri. Szerintem ő volt az egyetlen, akit tényleg érdekelt a nyertes.
Ronnie " bedurcizott " rá, majd folytatta.
-Szóval a győztes nem más, miiiint ... - Ryan dobpergést kezdett. - DESZKA!- üvöltötte ki Ronnie a nevet.
-MI?- háborodott fel Gyuri, majd a földre ejtette a fadarabot. Ráadásként rúgott is bele egyet, majd besértődve arrébsétált.
Ügyet sem vetve rá elvettünk egy doboz sört az asztalról, majd ezt felbontva álltunk tovább.
Annáék egy nyugisabb helyre vonultak, ott nevetgéltek olyan dolgokon, amiket kívülállók sosem érthetnének meg.
A zenekar tagjai felcserélődtek. Most már a Black Veil Brides állt ott. Nemsokára Andy is odament hozzájuk, majd elkezdett beszélni a mikrofonba.
-Most jönne egy szám az új albumról. Érezzétek magatokat nagyon különlegesnek, mert mások még nem nagyon hallották ezt a dalt. A címe Goodbye Agony.- kezdte, majd belekortyolt az italába, s nemsokára megszólaltak a hangszerek is.
A dal egyszerűen elmondhatatlanra sikeredett. Nagyon vártam, mikor hallhatjuk a teljes albumot, az eddigi két ízelítő fantasztikus volt.
A rekesz sör pedig elég hamar elfogyott az este folyamán. Jobb lett volna, ha esetleg kettőt veszünk, de akkor még nem tudtuk, mi lesz a terv estére.
Igazából a nap nagyon gyorsan eltelt, észre sem vettük, hogy elmúlt éjfél.
-Összevesztetek Andyvel, amíg ezt az egészet szerveztétek?- kiabáltam ki a fürdőszobából, hogy tisztán hallja Alex, mit kérdezek.
-Visszafogtuk magunkat, mert a meglepetésetek fontosabb volt.- válaszolt, miközben mosolygott. Én kijöttem a fürdőből, most már pizsamában, s lefeküdtem mellé az ágyra.
-Nagyon jól sikerült. Köszönjük szépen.- mosolyogtam én is.
-Csak tudod, rossz nézni, ahogy Anna Andynek köszöngeti a dolgot, engem meg teljesen elfelejt. Mondjuk nem tudom mit vártam ezek után. És még mindig hiányzik, az öcsémnek meg teljesen igaza volt. Túl kell tennem magam rajta. Ők boldogok, én csak bezavarok a képbe. Nem kéne itt lennem. Nem bírom nézni a boldogságukat. Tökéletesen illenek egymáshoz, de ezt még magamnak sem akarom bevallani.- túrt a hajába, majd lesütötte szemeit.
Egy hosszú puszit nyomtam az arcára, majd belekezdtem a mondandómba.
­­-Muszáj lesz kibírnod.
Gyuri törte meg a beszélgetésünket. Két kopogás kiséretében lépett be a szobába.
-Hallottam miről beszéltek. Tapasztalt vagyok az ügyben, szóval ha gondolod beszélhetnénk.- mondta, s egyre beljebb jött a szobába.
-Jó lenne.- felelte Alex, s felült az ágyban.
Én felálltam és inkább kisétáltam a szobából. Rájukhagytam a dolgot, majd a nappaliba mentem, ahol Andyék tévéztek. Csodálkoztam, hogy nem álmosodtak még el.
-Leülsz?- kérdezte Anna, mire én azonnal helyet foglaltam mellettük.
-Egyébként hogy tervezitek ezt az egész Amerika-Magyarország dolgot?- érdeklődtem.
-Visszamegyünk veletek Magyarországra, összeszedi a cuccait és cuccol is ki ide.- sorolta Andy terveiket, s én lassacskán befogadtam az infókat.
-Akkor nem gyakran találkozunk.- állapítottam meg.
-Skype.- közölte Anna, mire én bólintottam
Végül megérkezett köreinkbe Gyuri is, aki boldogan jelentette be, hogy Alexszel megbeszélték a dolgot.
-Mit?- kérdezett vissza Anna.
-Igazából Alex még mindig nincs a legjobb állapotban, szóval ... - és ezzel abba is hagyta. Én felálltam, ő pedig egyből letámadta a helyemet.
Visszamentem a szobánkhoz. A biztonság kedvéért kopogtam, mielőtt benyitottam.
-Na?
-Megbeszéltük.- ismételte Alex.
-És?- folytattam tovább.
-Sötét, mint az éjszaka, de nem tudom mit csinálnék nélküle.- nevetett.
Elmosolyodtam, lekapcsoltam a villanyt, majd lefeküdtem mellé ismét. Végül elaludtunk.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése