2015. 05. 05.

21. rész

A másnap reggel lassan telt el.
Alex bejelentette, hogy elmegy cigit venni, mert lassacskán neki is elfogy.
-Miért nem hozattál velünk?- kérdezte tőle Anna.
-A tegnapi bevásárlásotoknak csak az volt a lényege, hogy elmenjetek innen és előkészítsük a meglepetéseteket. Nem sokat számított a cigim.- vont vállat.
Andy épp a kezébe akarta adni a kocsikulcsot, mire ő megrázta a fejét.
-Inkább sétálok egy kicsit és bérelek egy autót.
-Neked is jobban megérné ez.- próbálta győzködni Andy.
-Hidd el, így éri meg a legjobban. De azért kösz.- csúszott ki Alex száján ez a valamennyire kedvesnek tekinthető szó.
Andy sem vitatkozott tovább vele, belátta, hogy nem jut semmire. Amilyen önfejű, nem is tudom mire számított.
Szóval egyedül elindult cigarettát venni. Mi addig megpróbáltuk hasznossá tenni magunkat, úgyhogy elkezdtünk rendet rakni a tegnap után. Bár lehet nagyobb rendetlenség volt a nagy "pakolásunk után" .
Nemsokára Annának csörögni kezdett a telefonja.
-Igen?-vette fel. -Mi? Mi történt? Rendben, azonnal megyünk!- kereste a szavakat. Dadogott, hangja halk volt. Végül lerakta.
-Mi az?- fordult felé Andy.
-A-Alex ... Au-autóbalesete volt és kómában van!- tartotta a kezét a szája elé.
-Mi?- kérdeztem vissza. Nem fogtam fel az előző mondatot.
-Öltözzetek már!- sürgetett minket idegesen Anna.
Felkaptuk a kabátjainkat, majd beültünk az autóba.
-Az öccsének nem kéne szólni?- kérdezte Gyuri.
-Majd felhívjuk a kórházban, istenem, menjünk már!- siettettem Andyt.
Rekordsebességgel értünk be a Bethesdia kórházba.
Megkerestük a bejáratot (nálunk öt percet vett igénybe) , majd odarohantunk a recepcióhoz. Bemondtuk Alex nevét és pár fontosabb adatot, mire megtudtuk, hogy hol van. Nem vártuk meg a liftet, ezért felfutottunk a szobájához. Benéztünk az ablakon, majd megláttuk az orvosokat, akik kitakarták Alexet. Úgy gondoltuk,hogy még sokáig bent lesznek, ezért leültünk a szoba előtt elhelyezkedő kék székekre. Mindenki idegesen dobolt a combjain. Andy Annát nyugtatgatta. Ő valamennyire "józan" maradt.
Káromkodtam magamban egy sort, majd rájöttem, Alex akár meg is halhat. Elhesegettem a gondolatot. Nem, nem halhat meg.
Anna mobilja csörögni kezdett.
-Oli az.- jelentette be, majd sóhajtott egyet. Kihangosította.
-Hol vagytok?- kérdezte a fiú.
-Alexnek autóbalesete volt, most itt ülünk a szobája előtt a kórházban.- ismételte a dolgokat.
-Mi?- kérdezett vissza.
-Basszus, kómában van a bátyád! Siessetek a Bethesdia kórházba!- utasította őket, majd lerakta.
 -Elmegyek a mosdóhoz.- mondtam a legnyugodtabb, legbarátságosabb hangomon, bár legbelül ordítoztam. Felálltam és elsétáltam hozzá.
Amikor beértem stílusosan bevágtam magam mögött az ajtót. Megnyitottam a hideg vizet és arcot mostam. Nekidőltem a fehér csempének. Eléggé szédültem. Nedves arcomat megtöröltem egy zsebkendővel, azt a kukába dobtam, majd visszasétáltam, mintha semmi sem történt volna.
Idő közben a többiek is megérkeztek. Oli az ablakon keresztül próbálta nézni Alexet, de az orvosok el sem moccantak mellőle.
-Hogy vagy?- kérdezte Hannah.
-Voltam már jobban is.- ültem mellé.
-Nem hiszem el ... - sétált fel-alá Oli. Cipőtalpa kopogott a fehér járólapon.
-Figyelj, nem lesz semmi baj.-fogta meg a vállam Anna, miközben mellém állt.
Szintén felálltam, majd megöleltem. Elkezdtem sírni a vállán.
-Nyugi.- simogatta a hátam.
-Na?- jött hozzánk Andy is.
A fiú láthatta, hogy csak rosszabbodott a helyzet, ezért megölelt. Így álltunk hárman a folyosó közepén.
Megtöröltem a szemeimet, majd eltávolodtam tőlük.
-Köszi.- néztem rájuk felváltva. Visszaültem az eredeti helyemre.
Ismét megkezdődött az idegtépő várakozás.
Az orvosok háromnegyed óra után kijöttek a szobájából.
-Elnézést, bemehetünk?- kérdezte mindenki helyett Gyuri.
A férfi valami igenfélét motyogott. Egyből megindultunk az ajtó felé, bár a küszöbnél megtorpantam.
-Be akarok menni?- kérdeztem, mert nem voltam biztos a válaszomban.
-Megbánnád, ha nem jönnél be.- mondta Zsófi. Végül bementem.
Oli egyből megrohamozta az ágy melletti széket.
-Kurva életbe már!- mondta a vártnál hangosabban. Egy nővér beszólt, hogy fogjuk vissza magunkat.
Eddig a földet bámultam. Végre felnéztem a fiúra. Homloka bekötve, valószínűleg egy seb miatt. Szemhéjai lecsukva pihentek, arckifejezése egész nyugodt volt, nem úgy, mint a miénk. Jobb karjába infúzió vezetett, a balból különböző gépek vezetékei lógtak ki. Orrában a lélegeztetőgép csöve díszelgett.
A hajamba túrtam, majd közelebb sétáltam az ágyához.
-Ülj le.- tolt elém Hannah széket. Észre sem vettem, hogy rajtam kívül mindenki helyet foglalt.
Úgy tettem, ahogy a többiek. Csend lett. Mindenki a fekvő fiút bámulta, és várta a hepiendet. Vagy valami olyasmit.  Akkor nem voltam biztos benne, hogy létezik a hepi szó. Vagy dal. Vagy akármi.
Szóval tovább néztük. A fejemben az is megfordult,hogy csak ugrat minket. Ébren van, csak lecsukta a szemét és várja a tökéletes pillanatot, hogy megijesszen.
-Elnézést, vége a látogatási időnek. - törte meg a csendet egy nővér.
Lassan felálltunk, majd "elköszöntünk" Alextől. Mindenki megérintette a kezét/arcát, végül kimentünk.
Bevártuk a liftet, s beszálltunk.
-Ilyen nincs.- jelentettem ki.
-Figyelj, majd behozlak titeket.- hozta fel Andy.
-Nagyon köszönöm.- mondtam először.
Leértünk, elhagytuk az épületet, megkerestük az autókat, majd hazamentünk.
Letusoltam,majd bedőltem az ágyba. Gondolkoztam,gondolkoztam és gondolkoztam. Alex akár meg is halhatott volna. Elképzeltem, ahogy Alex fekszik egy ágyon, nem mozdul és le van takarva egy fekete takaróval. Ahogy odasétálok hozzá, lehúzom a bizonyos takarót, majd lelkileg szinte összeomlok a látványtól.
A végén észre sem vettem, hogy az ágy közepén zokogok.
-Jól vagy?- dőlt az ajtófélfának Anna.
-Szerinted?- töröltem meg a szemeimet a pólóm ujjába.
Anna odasétált hozzám, s leült.
-Mi a baj?- nézett a szemembe.
-Nem akarom elveszíteni.
Megölelt.
-Alex erős. - súgta. -Nem hal meg.
Szipogtam egy párat, a könnyek szinte kiégették a szemeimet.
Egymást követő lassú kopogást hallottunk. Az ajtó felé néztünk. Az üres helyet Andy töltötte be.
-Bejöhetek?- szólalt meg.
-Persze.- nyögtem ki.
Ő is leült mellénk.
-Tudom, hogy nehéz, de Alex ki fogja bírni.-mondta Andy.
-Megölelnétek?- néztem körbe.
Elmosolyodtak, majd átkaroltak.
-Szeretnéd, hogy itt aludjak?- kérdezte Anna.
Kérdőn néztem Andyre.
-Nekem oké.- mosolygott.
-Hozom a cuccaimat.- állt fel Anna.
-Segítek.- ment utána Andy.
Pár perc múlva áthoztak minden szükséges dolgok.
-Jöttök cigizni?- kérdezte Andy, majd elindult az erkély felé. Követtük őt, majd kiültünk.
Először felénk tartotta öngyújtóját, utána gyújtotta meg saját szálát. Este tízhez képest egész meleg volt kint.
-Amúgy hogy zajlott köztetek a Skype-olás?- kérdeztem. Kíváncsi voltam apróbb részletekre, mivel nem nagyon avattak bele a dologba.
Először összenéztek, majd Anna belekezdett a mesébe.
-Mindig, amikor Alex elment cigiért, vagy ilyesmi, leültünk beszélni akár csak öt percre is. Nem értem, hogy nem tűnt fel neki, amikor naponta kellett két doboz.- nevette el, majd visszakomolyodott.
-Nekem kellett mindig Annához igazodnom. Nem nagyon érdekelt, hogy hajnalban, vagy az éjszaka közepén ér csak rá. Nem számított.- szívott bele Andy a cigijébe.
-De miért lett ez, ha ott volt Alex?- érdeklődtem tovább.
-Nem én parancsolok a szívemnek.- felelt rá. Jogos, de mégis.
-Nem zavart a dolog titeket?
-Ezek után, hogy megtörtént, teljesen mindegy volt.- vont vállat.
-Akkor ezért mentél bele olyan könnyen az utazásunkba.- fordultam Andy felé, mire ő bólintott egyet.
-Részben. Így legalább mindennap láthatom.- mosolygott.
-És nyilvánosságra akarjátok hozni a kapcsolatotokat?
-Valamennyire próbáljuk titkolni, de nem hiszem, hogy sokáig fogjuk tudni. A firkászok szinte mindig a közelben vannak, mindent kiderítenek.- magyarázta Andy. -Egyébként nem vagy fáradt?
-Kicsit.- mondtam. -Gondolom nem akarsz Anna mellé feküdni a szobámban ... - kezdtem, bár a tekintetemből ki lehetett szűrni, hogy mit akarok.
-Hozom a cuccaim.- adta meg magát.
A párnáját és a takaróját áthozta, s a földre költözött.
-Azért elég nagy köcsögség a részemről, hogy miattam a földön kell aludnod a saját házadban.- mondtam.
-Nem érdekel. Csak próbálj meg aludni.- felelt rá. Becsuktam a szemeimet, majd oldalra fordultam.
Ez így ment vagy tíz percig, de hiába. A történtek nem hagytam pihenni.
-Elaludt?- hallottam meg Andy hangját. -Gyere le!- kérte meg Annát. Ő felemelkedett az ágyról, s lement hozzá.
-Andy, nem akarom elveszíteni Alexet.- mondta alig hallhatóan. Nemsokára sírás neszére lettem figyelmes.
-Nem fogod. Nem régóta ismerem, viszont tudom, hogy Alex erős. Semmi baja nem lesz.- suttogta a lánynak. -De inkább te is aludj.




2 megjegyzés:

  1. Mi a szar!?
    Na, most mi van!?
    Jezusom...
    Legyszi minel hamarabb folytasd!
    ><" ❤ :-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hamarosan jön a következő! :) ♥

      Törlés