2015. 05. 09.

23. rész

-Anna! Andy! - löktem meg a vállukat. -Mi az?- szólalt meg nyűgösen Andy. Közben Anna is felébredt. Látszólag eléggé meglepődtek a szétsírt arcomtól. -Mi a baj?- érdeklődött a lány. -Álmomban meghalt Alex.- szipogtam, majd mélyeket lélegeztem. Anna egy nagyot sóhajtott. -Nem történt semmi.- törölte meg kezével a szemét. -Biztos? -Ígérjük.- mosolygott Andy. Valamennyire megnyugodtam a szavak hallatán. -Na, gyere cigizni.- szállt ki az ágyból Anna, majd felvette a polcról a cigarettadobozát. Őt követte Andy is. Kimentünk az erkélyre. Egészen kellemes idő volt kint. Anna felém tartotta a dobozt, majd kihúztam egy szálat. Andytől elkértem a gyújtóját, s meggyújtottam. -Bocsánat, amiért felébresztettelek titeket.- szívtam bele. -Semmi baj.- mosolygott Anna. -Nagy kérés lenne egy Lost It All?- fordultam Andy felé. Köhintett egyet, majd elkezdte énekelni.
Then I lost it all, dead and broken My back's against the wall Cut me open I'm just trying to breathe Just trying to figure it out Because I bulit these walls To watch you crumble and down I said Then I lost it all Who can save me now?
Hideg rázott, miközben hallgattam a hangját. -Köszönöm. Tényleg. - mondtam a dal végén a könnyeimmel küszködve. -Lehet nem kellett volna ... - gondolkodott el Andy. -Jöhet egy Saviour?- kérdezte Anna, mire vállat vontam.
Saviour will be there When you are feeling alone, A saviour for all that you do So you live freely without their harm
Eddig bírtam. A többiek örömére ismét elkezdtem sírni. Megöleltem Annát, majd levegőért kapkodva álltam tovább. -Jobban lesz.- próbált nyugtatni. Inkább nem válaszoltam rá, bár az előbb elég jól estek a hasonló mondatok. -Szerintem próbálj meg aludni.- fogta meg a vállam Andy. -Ha bármi van, gyere át. Itt leszünk. -Köszönöm.- mondtam végül, majd visszasétáltam a szobámba. Egész este forgolódtam és gondolkoztam. Rémálom volt az éjszakám minden szempontból. Reggel az első utunk a kórházba vezetett, Alexhez. -Jó reggelt!- állította meg Oli az egyik orvost. -Hogy van a bátyám? -Az este folyamán sajnos rengeteget romlott a fiatalember állapota, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy rendben legyen.- mondta, majd elsétált Alex papírjaival. Na ezek voltak azok a szavak, amiket nem akartam hallani. Oliver lehunyta a szemeit, majd nyelt egy nagyot. Megölelte a barátnőjét. Arcáról könnycseppek hullottak. Hannah arrébb hívta a fiút, majd elkezdte nyugtatni. Ölelgette, beszélt hozzá arról, hogy minden rendben lesz. Oli bólogatott, kereste a szavakat. Megtörölte szemeit a barna kockás inge ujjába. Hannah még egyszer megkérdezte tőle, hogy jól van-e, mire a fiú igennel felelt. Visszasétáltak hozzánk. Észre sem vettem, hogy ugyanúgy bőgök a folyosó közepén, mint ő. -Gyere!- hívott halkan magához Gyuri, majd szintén megölelt. Nem értettem, hogy bírnak ilyenek maradni, miközben mi teljesen szétesünk. Lehet jól titkolják a szomorúságot. -Semmi baj.-mondta. -Bemenjünk?- kérdezte Oli. Pár perc alatt újra normálisan nézett ki. Semmi nyoma nem volt a sírásnak. Talán a hangja volt egy kicsit másabb. Besétáltunk a szobájába. A szokásos látvány fogadott. Semmi sem változott, csak a kis szekrényén volt pár papír. Ismét a látogatási idő végéig voltunk bent. Ezután hazamentünk. Otthon teljesen elborult az agyam. Nem bírtam tovább. Az álom, Alex ... Senki sem volt mellettem, teljesen egyedül éreztem magam. Ez az egész elkezdett belülről fojtogatni, s lassacskán megölni. Kivettem egy üveg bort, s bezárkóztam a fürdőbe. Leültem a földre. Közben szüntelen sírtam, égett a szemem, a torkom ... Találtam egy doboz fájdalomcsillapítót a szekrényben. A doboz összes tartalmát ( két teljes levél gyógyszer ) bevettem, majd a borral nyeltem le. Nem tudtam pontosan, hogy a fájdalmat akartam megszüntetni, vagy csak szimplán felgyorsítani az előbb említett lassú halálomat. A lényeg az, hogy a gyógyszerek miatt teljesen bekábultam. Szédültem, hányingerem volt. Szétrobbant a fejem. Azt sem tudtam, hol vagyok pontosan. Alig kaptam levegőt. Az ajtón túl hallottam, ahogy Andyék a nevemet mondják. Pár másodperc kimaradt. Mikor újra kinyitottam a szemem, Annáék már bent voltak. Mondtak valamit, de már nem emlékszem rá pontosan. Ismét szünet. Ezután már Andy ölében találtam magam, miközben az autója hátsó ülésére tett. Anna ült mellém, miközben próbált beszélni hozzám. Választ viszont nem kapott. Innen elsötétült minden. Mikor felébredtem egy kórházi ágyon találtam magam, infúzióra kötve. A fejemet legszívesebben levágtam volna. Szétnéztem a szobában, Anna és Andy aggodalmas tekintettel bámult. -Mi a ... - kezdtem, mire még jobban belenyilalt a fejembe a fájdalom. -Szólok az orvosnak.- sétált ki Andy a szobából. Nemsokára bejöttek a fehér köpenyes bácsikák, majd elkezdtek vizsgálni. Vérnyomás, ilyesmi. Kihúzták az infúziót a karomból. -Mi történt?- kérdeztem ismét Annáéktól. -Begyógyszerezted magad, piáltál rá, majd elájultál. Behoztunk ide és kimosták a gyomrod.- foglalta össze a dolgokat röviden Andy. -Már csak egy kérdés. Miért csináltad? - vallatott Anna. -Sok volt ez a pár nap.- mondtam, majd beleittam a szekrényemen lévő pohár vízbe. -Amúgy azt mondták, hogy ma akár haza is mehetsz. - közölte Andy. -Végre valami jó hír.- álltam fel az ágyról. Egy kis időre megszédültem, majd nemsokára visszanyertem az egyensúlyomat. -A ruháim?- néztem szét a szobában. Andy rámutatott egy székre. 0 életkedvvel felvettem azokat, majd besétáltam a vécére átöltözni. Mindig is utáltam azokat a kórházi pizsamákat ... -Mielőtt hazamegyünk benézhetnénk Alexhez?- kérdeztem, mire Anna bólintott egyet. Aláírtam pár papírt, majd távoztam is a kórház azon részéről. Megkerestük Alex szobáját. -Hol voltatok?- kérdezte Zsófi, mikor a küszöbnél álltunk. -Csináltam egy kis hülyeséget, mindegy. Hogy van?- néztem Olira. -Semmit sem javult az állapota.- mondta. Közelebb sétáltam az ágyához, majd odahúztam egy széket. Megfogtam Alex kezét. -Szerintem jobb lenne, ha most hazamennél.- sétált mellém Andy. -De ... -kezdtem. -Nincs de.- vágott közbe. -Pihenned kell. Egy sóhaj kíséretében felálltam. Utoljára megszorítottam a kezét, s visszamentem az ajtóhoz. Követtek Annáék is. Elköszöntünk a többiektől, majd lesétáltunk az autóhoz. Hazamentünk. Bár így belegondolva teljesen felesleges volt. Andy kb. 20 perc múlva ismét az autóba hívott. -Hova megyünk?- néztem felváltva Annára, majd Andyre. -Meglepetés.- jelentette ki Andy, majd beindította a kocsit. Mennyire utálom a meglepetéseket ... Az oly sokszor említett kórház parkolójában álltunk meg ismét. -Minek jöttünk vissza?- érdeklődtem tovább. -Nem fog tetszeni.- mondta Anna, miközben beléptünk a nagy ajtón. A második emeletre mentünk a lifttel, majd ott megálltunk egy piros ajtó előtt. Rajtunk kívül csak páran voltak ott. A névtáblán egy orvos neve állt, alatta a " pszichológus " szó. -Mit akartok?- kérdeztem hangosabban. -Mondtam, hogy nem fog tetszeni.- ismételte meg magát Anna. -Mint látod, egy pszichológushoz jöttünk.- mutatott az ajtóra. -És miért? -Gondoltuk, jó lenne kibeszélni magad valakinek, aki ért is ehhez.- mondta. -Ezért elhoztatok egy agyturkászhoz.- fogtam fel a dolgokat. Anna bólintott egyet. -Kiugrok az ablakon. -Dehogy ugrassz.- legyintett Andy. -Kipróbáljuk?- kérdeztem. -Ülj már le!- utasított. -Én be nem megyek.- tettem karba a kezeimet. Inkább rám hagyták a dolgot. Az a pár ember pedig egész hamar végzett az orvosnál. Egy nő kijött. Valami " kérjük a következőt " félét motyogott. Anna intett nekem, hogy menjek, majd felálltak. Látták, hogy nincs a terveim közt bevonszolni magam, ezért felhúztak a székről és szinte belöktek. Illedelmes gyerek módjára köszöntem, majd legszívesebben lelőttem volna minden embert a közelemben. Annáék elmondták az orvosnak, mi is történt. -Kedves Alexa!- mosolygott rám a pszichológus. Egy egész fiatal, szemüveges nő ült előttem. -Igen?- kérdeztem halkan. -Engem Dr. Jennifer Black-nek hívnak. A barátaid mondták, hogy az utóbbi időkben elég nehéz dolgokon mész túl.- összekulcsolta az ujjait, majd az ölében pihentette azokat. -Ülj le! Lassan helyet foglaltam. -Megkérhetném önöket, hogy fáradjanak ki, amíg beszélgetünk?- kérdezte Andyéktől. Azonnal kimentek a váróba. -Fogalmam sincs, miért vagyok itt.- mondtam. -Remélem nem haragszol, ha felteszek pár kérdést.- kezébe vett egy tollat, majd azzal dobolt a papírjain. -Pontosan miért is hoztak el? El kellett gondolkoznom ezen a kérdésen. -Alexnek autóbalesete volt, kómába került és elég ... nagy hatással volt rám.- lehet nem kellett volna megemlíteni a nevét. -Ki az az Alex? -Egy nagyon közeli barátom.- mondtam jól átfontolva. -Mit is csináltál pontosan?- vallatott tovább. -Elvileg begyógyszerezve alkoholt ittam.-emlékeztem sokadszorra is vissza. -Miért? -Azt hittem elveszítem a közeli barátomat.- inkább őszintén válaszoltam neki, viszont a nevét nem akartam többször kimondani előtte. -Részletesebben beszélnél nekem Alexről?- hajolt hozzám közelebb. Elég kényelmetlenül éreztem magam, de így ... -Gyerekkori barátom.- fogtam rövidre a dolgot. A kezével tellegetett, szóval tudtam, hogy többet akar. -Szerintem nevezhetem a bátyámnak. A bátyámnak, aki lefeküdt velem. Végül is, tök logikus. -Mennyire fontos neked? -Elmondhatatlanul. Eddig is a sírás határán voltam, de mikor előhozta Alexet ... -És most hogy van? -Az állapota rosszabb lett. Talán ide vezethető vissza a tegnapi " kirohanásom " . - mutattam idézőjelet az ujjaimmal. -Értem. - pár másodpercig csendben volt. Ez sosem jelenthet jót. -Nem vagy a legnyitottabb páciensem. -Elég furán érzem magam. Még nem voltam hasonló helyzetben.- néztem szét. A nő széke mögött egy szekrény állt, amibe rengeteg mappát állítottak. Senki sem tudta, mi van benne, kivéve a pszichológust. -Alexszel sokat beszélgettél?- érdeklődött. -Rengeteget. -Mit éreztél, mikor meghallottad a történteket?- a toll végét a szájába kapta. -Legszívesebben megöltem volna magam. -És most mit érzel? -Legszívesebben megölném magam.- mondtam. -Szoktad azt érezni, hogy egyedül vagy?- vallatott tovább. -Igen. -Milyen gyakran? -Amióta ez megtörtént szinte mindig. -És kik is kísértek el ma?- bökött az ajtó felé. Andy Biersack és a barátnője. Semmi különös. -Szintén közeli barátok.- válaszoltam lassan. Csodálkoztam, hogy nem ismerte Andyt. -Elnézést, rosszul érzem magam. Hazamehetnék?- tettem egy próbát. -Erőszakkal senkit sem tarthatok itt.- tárta szét a karjait, majd mosolygott. -Örülök, hogy ennyit is meg tudtunk beszélni. Felálltam, majd az ajtó felé indultam. -Köszönöm.- mondtam halkan, majd visszamentem Annáékhoz. -Mi volt?- érdeklődtek. -Én idióta, megemlítettem Alexet és szinte csak róla kérdezgetett.- fogtam a homlokomat. -De amúgy semmit sem segített. Veletek többre megyek. -Mindegy. Azért örülök, hogy be tudtunk ráncigálni oda.- biccentett Andy a piros ajtó felé. -Mehetünk haza?- kérdezte Anna. Bólogattam, majd követtem őket a kijárathoz. Mikor visszaértünk már mindenki otthon volt. -Hol voltatok? Lemaradtatok a fantasztikus duettezésünkről Olival!- fogadott minket rögtön Gyuri. Levettük a kabátunkat, majd bementünk a nappaliba, ahol a többiek is voltak. -Ha azt mondom, hogy pszichológusnál, akkor mennyire néznél hülyének?- tettem fel a kérdést, majd levágtam magam a kanapéra. Gyuri megajándékozott egy érdekes tekintettel. -Miért voltatok ott? És miért voltatok a kórházban?- vallatott tovább. Mindenki felkapta a fejét, kivéve Andyt és Annát. Belekezdtem a mesébe. -Azt álmodtam, hogy Alex meghalt. Meg amúgy is, ez az egész eléggé " megviselt " , ezért begyógyszereztem magam. Ja, és a bor sem véletlenül kellett. - mondtam folyamatosan. -Oké, a kórház le van rendezve. Annáék hazavittek, majd visszahoztak a pszichológushoz, hogy elkezdjek mesélni neki az életemről, és most itt vagyok.- tártam szét a karjaimat. Mindenki döbbenten nézett rám. -Öngyilkos akartál lenni egy álom miatt?- szólalt meg végre Zsófi. -Nem csak amiatt. -Akkor is öngyilkos akartál lenni.- mondta, mintha nem tudtam volna róla. -Lényegtelen. Felmegyek pihenni.- jelentettem ki. Csak feküdtem az ágyban és megpróbáltam semmire sem gondolni, mégis akkor jutott eszembe minden.

2 megjegyzés:

  1. Uristen! Tudod mennyire megijesztettel azzal, hogy Alex meghalt!? ><"
    Alexa meg nem normalis! ><
    Amint tudod folytasd!
    :-* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hamarosan jön a következő rész:) Köszi a kommentet! :) ♥

      Törlés