2015. 05. 11.

24. rész


Egész éjszaka csak forgolódtam, Alex helyét üresen hagyva. Szidtam a világot, az autókat, a cigit és a másik embert a balesetből. Róla semmit sem hallottunk, bár nem hiszem, hogy közelebbről meg akartam volna ismerni. Tulajdonképpen az egész baleset teljesen homályos volt. Senki sem mondott róla semmit, csak megtörtént és ennyi. Másnap reggel, mikor késznek mondtam magam, a nappaliban vártam a többiekre. -Mikor indulunk?- érdeklődtem Andytől, mikor oldalán Annával megjelentek. -Mi kilenckor.- felelte. -Mi az, hogy " ti " ?- kérdeztem vissza gyorsan. -Te nem jössz.- közölte a legtermészetesebben. Én a homlokomat ráncolva álltam értetlenül és csak egy kérdés lebegett előttem. -Miért? -Rossz hatással lenne rád így látni és amúgy is pihenned kell.- mondta, majd a konyhába indultak. Felemeltem a mutatóujjam " álljunk meg egy pillanatra " stílusban, majd belekezdtem. -Szerinted így nem lesz rosszabb? Tudni akarom, mi van vele. -Tudni fogod. Majd felhívunk vagy írunk SMS-t.- jelentette ki Anna is. Látni lehetett az arcukon, hogy már legszívesebben otthagytak volna. -Honnan tudjam, hogy nem hazudtok? Jobb lenne, ha mennék. És ha felébredt? Vagy rosszabb dolog történt és ez lenne az utolsó alkalom, hogy lássam?- soroltam a lehetőségeket enyhe pszichopata beütéssel. -Nem lesz rosszabb dolog.- mondta Andy. -Én is szeretném ezt hinni, de benne van a pakliban. -Ma akkor sem fogsz jönni.- szögezte le Anna, s ezzel ott is hagytak a nappaliban. Az indulásukig felháborodva kísértettem a ház különböző pontjait, miközben próbáltam mindenkit rávenni, hogy elvigyen. Mindhiába, pontban kilenckor elindultak a kórházba nélkülem. Duzzogva ültem le a kanapéra, majd a távirányítóhoz nyúltam, hogy átkapcsoljam a tévét valami más csatornára. Semmi értelmeset nem találtam, úgyhogy jobbnak láttam, ha kikapcsolom. Felálltam, majd a szekrényhez sétáltam, ahonnan kiemeltem egy fényképalbumot. Ismét leültem, s elkezdtem az oldalait lapozgatni. Az első képen, amivel szembetalálkoztam, nem meglepő módon Anna és Andy volt. Ezen túllépve még láttam pár kis kori képet Andyről, illetve a családjáról. Mikor úgy véltem, hogy a többiek már valószínűleg beértek, előszedtem a telefonom és írtam egy üzenetet Annának. Nem sokkal később meg is érkezett a válasz.


Megnyugodva sóhajtottam egyet, majd elővettem a laptopom, s a keresőjébe bepötyögtem, hogy YouTube. Ott rákattintottam az első ajánlott számra, ami a Kick me volt a Sleeping With Sirens-től. Az idő hamar eltelt hasonló számokkal, két óra körül a többiek vissza is érkeztek. -Mi van Alexszel?- támadtam le őket azonnal, mert az az egy SMS nem volt elég. -Nyugodj meg, az orvosok szerint jobban van.- mondta Anna. -Ennyi?- kérdeztem, várva valami más dolgot is. -Ennyi.- bólintott, majd eltűnt. Én is felmentem a szobámba olvasni meg zenét hallgatni. Az elfoglaltságnak nevezett dolgaimat Anna szakította meg, amikor belépett. -Eljössz velem hajat festetni?- kérdezte halkan. -Persze.- álltam fel, majd követtem őt le a lépcsőn. -Andynek egy szót se.- jegyezte meg suttogva. -Elmegyünk kávézni.- puszilta arcon barátját, majd felemelte a konyhapultról a kocsikulcsokat. Kimentünk az udvarra, s beültünk az autóba. -Miért nem szólhattam Andynek?- kérdeztem, miközben a biztonsági övemmel szerencsétlenkedtem. -Meglepetést akarok neki.- mondta, majd beindította a kocsit. Nem vitattam tovább a témát, szóval csendben ültem. -Amúgy Andyvel "hivatalosan" kimondtátok, hogy együtt vagytok?- érdeklődtem egy pirosnál. -Igen.- bólintott szüntelenül az utat figyelve. -És miért akarsz hajat festetni?- kérdeztem. A lámpa lassan zöldre váltott, az autók pedig megindultak. -Már régóta szerettem volna, meg amúgy is kell a változás.- vont vállat. Nem sokkal később leparkoltunk egy fodrászkellékes bolt tömött parkolójába. -Megvesszük a festéket, utána mehetünk is.- közölte, miközben kiszállt. Én is ugyanezt tettem, majd felsétáltunk a pár fokos lépcsőn a bejáratig. Betoltuk az ajtót, s beléptünk. Ott egyenesen a pasztell színekhez siettünk, bár én valahogy elkeveredtem az ollókhoz, de az lényegtelen. A vártnál korábban meglett a keresett festék, aminek a dobozára nagy betűkkel rá volt írva, hogy pasztell lila. A kasszánál hamar letudtuk a fizetést, majd visszaültünk az autóba. -Messze van a fodrászat?- kérdeztem. -15-20 perc.- mondta. Abból a 15-20 percből fél óra lett, hála a dugóknak, piros lámpáknak és társaiknak. Anna leparkolt egy üres helyre, majd kezében a doboz festékkel kiszállt. Követtem őt, majd beléptünk a szalonba. Illedelmes gyerekek módjára köszöntünk egyet. A fodrász viszonozta ezt, miközben egy nő haját vágta. -Mindjárt kész vagyok, addig üljetek le.- mondta, s mi ezt meg is tettük. 5 perces várakozás után végre Anna került sorra. -Ha vágsz belőle kicsapom a balhét.- figyelmeztette Anna, miközben előkészítette a festéket. Nevetett rajta, bár szerintem teljesen komolyan gondolta ezt a mondatot. Miután felkerült a festék vártunk fél órát, majd a nő lemosta ezt. Az eddigi megszokott szín helyett a dobozon feltüntetett pasztell lilát kaptuk. Gyorsan megszárították ezt, majd Anna kifizette a festést. -Jó lett.- mondtam neki, miközben elhagytuk a helyet. -Köszi. Itt megkezdődött a " minden tükörben/ablakban megnézem magam" cucc, amiből a kocsi sem maradhatott ki. Mikor már elégszer megcsodálta a haját elindultunk. -Elmegyünk kávézni?- kérdezte, s belenézett a visszapillantóba. -Menjünk.- adta be a derekam. A közeli plázába mentünk mondván, ott mindent megtalálunk, amire szükségünk van. A mélygarázs az előző parkolókhoz hasonlóan teljesen tömve volt. A negyedik kört tettük, mire lecsaptunk egy szabad helyre. A garázs gyenge, sárgás fényeiben megtaláltuk a liftet, majd miután hívtuk beszálltunk. Az első emeletig mentünk, ahol a legközelebbi kávézónál foglaltunk helyet. A kikért italokat pár perc alatt megkaptuk, s ugyanennyi idő alatt el is fogyasztottuk. A következő állomás egy könyvesbolt volt. Tüzetesen végignéztük a sorokat, mire én csillogó szemekkel kiemeltem a Csitt, csitt második kötetét. Anna mellettem szorongatta az Útvesztő utolsó darabját, amiért szinte összeverekedett egy másik nővel. Boldogan fizettük ki ezeket, majd elhagytuk a plázát, s megkerestük a kocsit. Miközben kiparkoltunk egy pár azonnal elfoglalta a helyet, mi pedig végre hazamentünk. Igazából nem volt olyan vészes nap, de mégis szívesebben ott lettem volna Alex mellett. Mikor beléptünk a házba Andy azonnal észrevette az új dolgot a barátnőjén. -Ez ... hú.- mondta elismerően. -Tetszik?- kérdezte tőle mosolyogva Anna. -Nagyon.- fogott meg egy tincset. Ezzel kéz a kézben el is vonultak. -Mi van Anna fején?- váltotta fel őket Gyuri és Zsófi. -Befestette a haját.- világosítottam fel őket. A nap végére már mindenki megszokta, hogy lila lett Anna. Este belekezdtem az aznap szerzett könyvbe. Anna szakította félbe a tevékenységemet, amikor szó nélkül belépett és leült az ágyra. -Szia.- kezdett bele a társalgásunkba. -Szia.- üdvözöltem én is. -Milyen a könyv?- fordította el a fejét, s megnézte a könyv borítóját. -Nagyon jó. Nagyon jó. Igen, az utóbbi napokban tényleg minden a lehető legtökéletesebb volt. Az egyetlen pozitívum a héten ez a könyv volt. -Alex pedig jobban van. Az orvos is megmondta.- mondta, mintha olvasott volna a gondolataimban. -Remélem igaza van.- erőltettem mosolyt az arcomra. -Egyébként a te könyved milyen? Megérte összeverekedni azzal a nővel?- váltottam gyorsan témát. -Teljes mértékben.- mondta győztes tekintettel. -Amúgy mit szóltál hozzá, amikor kiderült, hogy mi Alexszel csináltunk bizonyos dolgokat?- kérdeztem rá óvatosan. -Nem lett volna jogos a kiakadásom, úgy, hogy megcsaltam őt.- bámult maga elé. Megértően bólintottam egyet, majd összecsuktam a könyvemet és letettem. -De mégis 4 évig együtt voltatok. És ha tudtad, hogy Alex szeret téged, akkor miért csináltátok? Ne értsd félre, nem akarok ezzel semmit, csak ő már elképzelte veled az egész életét.- folytattam a vallatást. Tényleg nem érzem azt a pontot, amikor be kéne fognom a számat. Látszott Annán, hogy eléggé fárasztom már. -Vele nem éreztem azt, amit Andyvel. Igazából jobb is, hogy kiderült. Még rosszabb lett volna, ha ezt az egészet az utolsó nap jelentem be. Mindegy is, jössz cigizni?- állt fel, miközben kihúzta a zsebéből a dobozt. Követtem őt az erkélyre, ami egy elég erős igent jelentett a kérdésére.
Én is elővettem a cigimet, majd rágyújtottam. -Mióta cigizel?- nézett a szálra a kezemben. -Amióta szakítottunk Marcival.- vontam vállat. A rosszul végződő kapcsolatok pedig sosem fogynak el. -Rajtad miért nem látszik, hogy mi történt Alexszel? Ennyire eltűnt volna az életedből? -Csak jól leplezem.- legyintett, majd szívott egyet a cigarettába. Végül elnyomta a csikket. -Megyek aludni. Jó éjszakát, szia.- mosolygott, majd visszament a saját szobájába. Nem sokkal később én is lefeküdtem.


2 megjegyzés: