2015. 05. 15.

25. rész

-Ma sem mehetek?- kérdeztem szenvedő hangon. 
-Átgondolom. Nem.- vágta rá gyorsan Anna.
-Ne legyetek már ilyenek! Látjátok, hogy szenvedek!- mutogattam magamra, s sírást tettettem.
-Próbálkozz Gyurinál. Ő talán megsajnál.- hagyta rám, majd felment valamiért az emeletre. Önsajnáltatás helyett pedig tényleg bepróbálkoztam Gyurinál.
-Szia.- köszöntem neki mosolyogva, mikor beléptem a szobájukba.
-Egy bájos mosollyal semmit sem fogsz elérni.- törte össze pár másodperc alatt az elképzelt tervemet. Legalább kiderült, hogy bájos a mosolyom. Nem adtam fel, rajtuk kívül még voltak a házban.
-Hannah, mondtam már, hogy mennyire szeretlek téged?- fogadtam boldogan, mikor megláttam.
-Még nem.- rázta meg a fejét.
-Pedig szeretlek. És tudod, imádom a tetoválásom, amit hangsúlyozom, te csináltál.- fogtam meg az oldalamon a helyét.
-Még valami?- kérdezte unottan.
-Elképesztő, hogy milyen munkákat csinálsz. De tényleg, egyszerűen gyönyörűek. Ha esetleg lesz valamikor szabadidőd, akkor szívesen játszom neked a vásznat, amikor épp van kedved ismét tetoválni.- dobtam be az utolsó lehetőséget. Eleinte elég sok reményt fűztem hozzá.
Hannah szó nélkül kiment a szobából. Megsértődve vágtam le magam a kanapéra, s inkább meg se szólaltam. 
Nyilván rosszul esett, hogy nem vittek be Alexhez, mert "rossz hatással lenne rám". Persze, így minden sokkal jobb lett, de tényleg. Mert ilyen helyzeteknél a legtökéletesebb megoldás az, ha elzárjuk az embert a szeretteitől.
Femme lépett be a szobába, őt követte Crow. Elég rég láttam őket, nem is tudom hová mehettek addig. Vagy csak szimplán én nem figyeltem rájuk.
Felmásztak a kanapéra, majd mindketten elfeküdtek egymáson. A leglehetetlenebb pózokat csodálhattam meg röpke 20 perc alatt.
Ismét írtam egy üzenetet, válaszul pedig ugyanazt kaptam, mint tegnap. 
Karba tett kézzel ültem tovább, s próbáltam valamivel elütni az időt, például egy kalapáccsal, vagy hasonlóval. Jó, ez az egyik legrosszabb poénok egyike volt.
Olvastam pár oldalt a könyvben, majd fél 12 körül visszaértek a többiek. Csodálkoztam is, hogy ilyen hamar itthon vannak, de inkább nem kérdeztem semmit, s ettem a szendvicsem, amit Anna csinált.
Az egész kajálás eltartott 20 percig, majd Andy egy érdekes ötlettel állt elő.
-El szeretnélek vinni titeket a óceán partra.- közölte gyorsan.
-Nincs kedvem menni.- mondta Zsófi, ami egyet jelentett azzal, hogy Gyuri is itthon marad.
-Én meg elkezdtem egy rajzot, amit be akarok fejezni, szóval indulok is.- ment fel a lépcsőn Hannah.
-Szeretem nézni ilyenkor.- követte Oliver.
Négy ember azonnal ki is esett.
-Remélem neked nincs semmi programod délutánra.- mondta Andy, mire megráztam a fejem. Milyen programjaim lehetnének egy teljesen idegen városban, ismerősök nélkül?
-Ha nektek is jó, akkor nemsokára indulhatunk.- mosolygott Andy.
Felmentem a szobámba összepakolni pár fontosabb dolgot, amire talán szükségem lehet. Továbbra is tartottam magam a "nem megyek vízbe" elvemhez, szóval a fürdőruhát mellőztem is, csak a könyvem mellé csaptam egy törölközőt.
Annáék a ajtó előtt álltak, kezükben az összes cuccukkal. A fürdőruhába öltözést már itt letudták, arra vették fel a normális ruhájukat.
-Mehetünk?- kérdezte Andy, s már nyitotta is az ajtót. Mögöttük mentem, majd a kocsiban hátra ültem.
15 perc után megérkeztünk.
Rengetegen voltak, akik kihasználták a délutáni órákat, amikor nincs annyira meleg. A víz fodrozódásain torz tükörképként pillanthattuk meg a napot, mellette pedig a felhőket. A homokos parton mezítláb sétáltunk végig, míg végül megállapodtunk egy szimpatikus helyen, ahol lepakolhattuk a cuccainkat. Kiterítettem a törölközőmet, majd leültem rá. Egy sor káromkodás közt rájöttem, hogy igazán hozhattam volna napszemüveget, vagy valami ahhoz hasonló dolgot. A kézfejemet folyamatosan a szemeim fölött tartva hunyorogtam Andyék felé, akik már rég bementek a vízbe a többi ember közé, bár nem sokkal később vissza is jöttek.
-Elfelejtettük a naptejet.- közölte Anna, majd a tubusból kinyomott egy adagot a tenyerébe, majd bekente magát.
-Gyere angyalom!- sürgette őt Andy. Szóval megkezdődött a tipikus becézgetős időszak.  
Miután végeztek azonnal vissza is mentek.
Felhúzott lábakkal ültem, ölemben a könyvvel, hajammal takarva a nap sugarait, s próbáltam olvasni. Teljesen magával ragadt a történet, amikor valaki félbeszakított. 
Egy sötét hajú srác ült le mellém, miközben mosolygott. A helyzet már magában is fura volt, de az a mosoly az arcán csak rátett a dologra.
-Hali.- köszönt először ő. Becsuktam a könyvemet, majd félretettem, s a hajamat kitúrtam az arcomból.
-Szia.
-Hogyhogy egyedül?- biccentett felém, miközben sötét szemeivel az arcomat fürkészte.
-Velük jöttem.- mutattam Annáék irányába.
-Remélem nem haragszol, amiért ideültem, csak nem akartam, hogy egy ilyen szép lány egyedül legyen.
-Akkor ott van a vízben Anna, menj hozzá.- néztem az említett személyre.
-Úgy látom, ő elvan azzal a sráccal.- bámulta meg őket. Épp ölelték egymást.
-Tulajdonképpen a barátja, de mellékes.- vontam vállat.
-Szerencsés a csávó - bólogatott elismerően - mindegy. A nevedet megtudhatnám?
-Alexa.- mondtam gyorsan. -És a tiéd?
-Vic.- mosolygott ismét. Emésztgettem pár másodpercig a nevét, majd tovább beszélgettünk. Az elején nem szívesen fogadtam őt, végül egész jól összebarátkoztam vele. Egyre jobban megismertük egymást és kicsit sem bántam, hogy leült mellém.
Épp nevettünk valamin, mikor elvett egy tincset az arcomból, s közelebb hajolt. Nem tudom, mire számítottam abban a pillanatban, de hogy nem csókra, az biztos. Meglepett fejjel próbáltam elhúzódni Victől, s mikor sikerült elkezdtem valami indokon gondolkodni.
-Van barátom.- vágtam rá egyből.
-Akkor miért nincs itt?- kérdezte olyan fejjel, mint aki tudja, hogy hazudok.
-Kórházban van.
Végül is tényleg ott van. Az egy dolog, hogy másképp értelmezzük a 'barát' szót.
-Rossz kifogás.- mondta, de az a rohadt mosoly nem tudott lehervadni a képéről.
Ismét megcsókolt, ami megint érthetetlen pillanat volt számomra. Egyre keményebb csókok követték egymást, s bármennyire is próbáltam ellenkezni, nem sikerült. 
Elkezdtem integetni Annáéknak, hátha észreveszik a dolgot. Nem sokkal később megjelentek mellettünk.
Andy köhintett egyet, mire végre Vic is felnézett.
-Jobb, ha a saját lábadon mész el, vagy én viszlek arrébb.- mondta neki Andy halálnyugodtsággal.
-Te Andy Biersack vagy?- kérdezte megdöbbenve.
-Képet majd később, csak menj el.- sürgette, mire el is ment.
-Köszönöm.- mondtam neki. -Jesszusom, asszem megduzzadt az ajkam.- érintettem meg az ujjaimmal a számat.
Utoljára rápillantottam a nemrég megismert fiúra, majd hallgattam Anna vallatását.
-Ez mi volt?
-Vic leült mellém és elkezdtünk beszélgetni. Ez eddig mind szép és jó, de megcsókolt. Bedumáltam neki, hogy van barátom, csak perpillanat a kórházi ágyat nyomja. Ezt nem hitte el, ezért újra megcsókolt és most fáj a szám.- foglaltam össze röviden a történéseket.
-Ez aztán a vices történet.- mondta Anna magyarul, egy c-vel kiejtve a 'vicces' szót. Ezután jót nevetett a saját poénján, Andy pedig azt sem tudta mi van. Visszaváltott angolra, majd végre leültek mellém. Vagyis Andy mellém, Anna pedig az ölébe.
Ez nem sokáig tartott, mert közeledni kezdett felénk egy lány, aki nagy valószínűséggel rajongó volt, ezért Anna gyorsan mellém csúszott.
-Sziasztok.- nézett végig rajtunk. -Bocsánat, Andy, esetleg egy képet csinálhatnánk?
-Persze.- mosolygott, majd felállt.
Hamar elkészült a kép, s a lány izgatottan távozott tőlünk. Ezután Anna azonnal visszaült.
Épp megnyugodtam, hogy végre senki sem zavar minket, mikor a semmiből előjöttek a fotósok. Király.
Tényleg nem olyan egyszerű az élet Andy Biersackként. 
A fiú egy sor káromkodás után letette a barátnőjét az öléből, gyorsan felvette a cuccait, majd felállt, s a kocsijához indult.
-Gyertek! Ezeket már úgysem tudjuk lerázni.- intett nekünk, mi pedig követtük őt.
Bevágódtunk a kocsi ülésére, majd szenvedtem egy sort az övvel. 
-Kíváncsi vagyok, mikor jelenik meg a következő cikk rólunk.- mondta Anna.
-Hidd el, pár napon belül már a polcokon fogsz ülni velem együtt.- "nyugtatta meg" Andy. Nemsokára haza is értünk.
-Milyen volt?- kérdezte először Oliver, majd Andy elmesélte neki az egész vizes-Vices-vicces-paparazzis sztorit.
Ez a nap eléggé lefárasztott, szóval legszívesebben csak bedőltem volna az ágyba aludni.
Bármennyire is próbáltam félretenni a gondolataimat Alexről, ez végül teljesen kijött rajtam. A hangulatom körülbelül a béka segge alatt volt, s az életkedvem továbbra is elég kevéske. Nem mondom, hogy nem jutott eszembe még párszor az elég vidámra sikeredett gyógyszeres estém, mégsem csináltam semmit, mert végül úgyis én szívom meg, akárhogy nézzük.
Ezt a gondolatmenetemet Gyuri szakította meg, mikor belépett a szobába, s megkérdezte, nem akarok-e kimenni velük cigizni a jól megszokott helyre, tehát az erkélyre.
Megvontam a vállam a kérdés felett, s mentem vele, ki a többiekhez. Oliver és Hannah kivételével mindenki ott volt.
A fogaim közé vettem egy szálat, majd meggyújtottam azt. A fehér füst, amit kifújtam, még pár másodpercig látszott a levegőben, s eltűnt.
Az eddig egész csendes estének ígérkező pillanatot Anna szakította meg, mikor nem törődve a szomszédokkal, elkezdte énekelni a Rebel Love Songot. Andy azonnal ment utána, még jobban felverve az embereket, bár szerintem a legtöbbjük egyáltalán nem bánta ezt.
 -So take your hand in mine, it's ours tonight.- énekelték egyszerre, s összekulcsolták az ujjaikat.
-Szép is a szerelem.- jelentette ki a dal után Gyuri elmélyülten, miközben átkarolta a barátnőjét.
-Oké, szerintem én megyek.- nyomtam el a csikket. -Holnap amúgy sem lesz sok értelme felkelnem.- mondtam, majd az ajtó felé sétáltam.
-Soha nem tudhatod, hogy a holnapod milyen lesz.- szólt utánam Anna. Visszanéztem rájuk, majd inkább a szobámba mentem.

4 megjegyzés:

  1. Annyira "vices"..xdd ez egy tipikusan olyan "vic" volt, ami nagyon gagyi, de eppen ezert jott ram a rohogogorcs..xdd "vices" ez a Vic..xdx oke..xd jol vagyok :D
    Amint tudod folytasd!
    <3 :-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hétfő körül jön is a következő:D ^^

      Törlés
  2. Rohadt jó lett!!:33 ^^
    Vártam már én ^^
    Vices kis rész lett

    VálaszTörlés