2015. 05. 22.

27. rész

Reggel jó érzés volt tudni, hogy Alex végre ott alszik mellettem. Egész elviselhető napnak indult, viszont ez azonnal változott, amikor rápillantottam a naptárra, miszerint szeptember 23-a volt, szóval ismét egy évvel öregebb lettem.
-Boldog szülinapot.- fogadott először Alex. -Nem volt még alkalmam ajándékot venni, úgyhogy kérlek, nézd el nekem. Majd bepótolom.
-Elég nagy ajándék az, hogy itt vagy.- mosolyogtam rá.
Rendbe szedtem magam, majd felöltöztem, s a konyhába indultam reggelizni. Ott gyorsan letudtuk a köszöntést. Igazából semmi kedvem nem volt szülinaposat játszani. Nem értem, miért kell megünnepelni azt, hogy idősebb lettél. Régebben még jó bulinak tűnt, de így, 21 évesen is elég idősnek éreztem magam. Az viszont más dolog, hogy agyilag alig ütöm ezt a számot.
-Este elmennénk a Formosába.- közölte mindenkivel Andy, miközben ettünk. Befogadtam az infókat, majd eltettem valahova mélyre az agyamban. Délutánra ezt el is felejtettem.
Idő közben Anna megajándékozott a Csitt, csitt utolsó részével is, szóval ismét lett elfoglaltságom az unalmas időkre.
Estefelé eszembe juttatták, hogy amúgy megyünk a bárba.
Gyors készülődésbe kezdtem, s ötkor már késznek mondtam magam, így maradt egy órán olvasni.
Elméletileg hatkor kellett volna indulnunk, ebből lett fél hét. Elosztottuk magunkat két kocsira, az egyikben Andy vezetett, másikban pedig Anna.
A Formosánál megszokhattuk már, hogy mindig rengeteg ember van. Ez most sem volt másképp, a parkolóban pedig hely sem volt, úgyhogy távolabb kellett leparkolnunk.
Két perc sétálás után visszaértünk a helyhez, majd bementünk.
A pultnál sorban ültek az emberek, az asztalok pedig mind foglaltak voltak. Épp felszabadult egy, s mi futni kezdtünk, hogy le tudjunk ülni.
Alex elment kikérni az italokat, közben pedig egy elég ismerős srác lépett hozzánk, s beszélgetni kezdett Andyvel.
-Sziasztok! Hogyhogy itt? Nem szoktalak sűrűn látni.- kérdezte Kellin Quinn. Igen, ő, azaz a Sleeping With Sirens énekese, aki fogalmam sincs mit keresett ott.
Egy kisebb fajta sokkot kapott mindenki, Andy pedig teljesen természetesen kezelte a helyzetet.
-Szülinapozni jöttünk.- mutatott rám, én meg úgy csináltam, mintha ott se lennék.
-Boldog születésnapot!- mosolygott rám, s én  zavaromban valami köszönöm félét motyogtam.
Andy gyorsan bemutatott mindenkit, nemsokára pedig Alex is megérkezett az italokkal.
-Kellin Quinn.- közölte vele is Gyuri, mire ő majdnem elejtette a poharakat.
-Mindenki nyugodjon le.- mondta Andy. Hirtelen elfelejtettem lélegezni. Magamban ismételgettem, hogy ki-be, ki-be.
-A szülinapod alkalmából meghívlak egy pohárra, rendben?- kérdezte Kellin. Próbáltam elővenni a normálisabb énemet, ami ilyen helyzetekben eléggé nehezemre esik.
-Rendben.- mosolyogtam rá. Kellin eltűnt, én pedig azt sem tudtam, hol vagyok.
Oké, a Black Veil Brides tagjain túltettem magam. Oliver Sykes-on túltettem magam. Ronnie Radke-n túltettem magam. Ez már tényleg sok volt.
Kellin vissza is ért, kezében a két pohárral, majd leült mellém. Megköszöntem neki, majd elkezdtünk beszélgetni.
A nevemmel már tisztában volt, úgyhogy a koromra kérdezett rá.
-22 lettem ma.- mondtam.
-És amúgy te hogyhogy itt vagy?- kérdezte tőle Andy.
-Péntek este van, semmi dolgom, gondoltam kihasználom az alkalmat és lejövök ide.- ivott az italába. -Láttam az újságban, hogy együtt vagy egy lánnyal. Ez igaz?
-Én vagyok a szerencsés.- mondta Anna, majd Andy vállára dőlt.
-Gratulálok nektek.- mosolygott rájuk.
-Neked van valaki?- érdeklődött Andy.
-Nem, nincs.- rázta meg a fejét.
Gyuri elkezdte a karját bökdösni.
-Mi az?- kérdezte.
-Biztos Kellin Quinn vagy?- bökdöste tovább, mire Kellin csak nevetett, utána felállt, és megint hozott két pohárral.
-És mi?- háborodott fel Oli.
-A szülinapos kiváltsága.- közölte velük, s ismét elkezdtünk beszélgetni.
-És honnan ismeritek Andyt?- kérdezte tőlem.
-Alex öccse Oli, így rajta keresztül megismerkedtünk vele.- magyaráztam, mire ő bólogatott.
Sorban hozta az italokat, s a végére egész jó hangulatunk lett. A többiek csak furán néztek ránk, és próbálták elviselni a jelenlétünket. Megtörtént egy gyors telefonszámcsere, s röhögtünk a semmin.
-Figyelj - kezdte két nevetés közt - tudom hol lakik Andy. Mi lenne, ha holnap elmennék érted és találkoznánk?
-Oké.- bólogattam gyorsan.
-Ötkor jó?- nézte meg az időt a telefonján.
-Tökéletes.
Reggel kegyetlen fejfájással ébredtem a szobában. Fogalmam sem volt, hogy jutottam vissza, de valószínűleg csak hazahoztak a többiek.
-Jobb reggelt.- köszöntött valamivel barátságtalanabb hangon Alex.
-Mi történt?- nyögtem ki a szavakat.
-Ittál.- közölte.
-Mennyit?
-Sokat. Arra legalább emlékszel, hogy kivel?
-Kellin Quinn?- kérdeztem bizonytalanul, mire bólintott egyet.
Egy óráig nem sok kedvem volt kimászni az ágyból. Az már haladásnak számított, hogy egyáltalán átöltöztem vagy megmosakodtam. Alex néha benézett, meg a kezembe nyomott egy fájdalomcsillapítót.
-Hogy vagy?- lépett be Anna.
-Rosszul. Nagyon rosszul.- válaszoltam.
-Amúgy ötkor jön érted Kellin.- világosított fel.
-Mi?- ültem fel gyorsan.
-Erre sem emlékszel? Tegnap megbeszéltétek.
-Jesszusom.- temettem a tenyereimbe az arcomat.
-Itt hagylak, hogy nyugodtan tudj lelkiekben felkészülni a találkozásotokra.- és ezzel otthagyott. Átgondoltam, miről beszéltünk múlt este, de semmi fontosabb dolog nem jutott eszembe. Végignéztem a telefonom névjegyzékét, s meglepődve olvastam el a Kellin Quinn nevet.
-Ötkor elvileg elmegyek Kellinnel.- közöltem Alexszel a nappaliban.
-Király. Azt csinálsz amit akarsz. Azon kívül, hogy régóta ismerlek semmi közöm hozzád.- felelte érzelemmentes hangon.
Kimentem a konyhába inni egy pohár vizet, s találkoztam Andyékkel.
-Amúgy Kellin jó fej?- ültem le, miközben a poharat tartottam.
-Aha.- mondta Andy.
-Zárkózott vagy közvetlen?- vallattam tovább. A maradék pár órában próbáltam pár fontosabb dolgot összeszedni róla.
-Teljesen közvetlen.
-Nem rámenős?- kérdeztem, mire ő megrázta a fejét.
Az idő lassan telt, végül öt óra lett, vagy már el is múlt. A szobából jöttem le, mikor a lépcsőn majd' felestem Annáékba, akik úgy gondolták, hogy nagyon jó ötlet lesz ott ülni.
-Legalább időben ideérhetne.- nézett az órára Alex, ami 17:16-ot mutatott.
Csak megráztam a fejem. Nem sokkal később csengettek az ajtón.
Gyorsan odamentem, s kinyitottam, majd megpillantottam Kellint, aki mosollyal fogadott.
-Szia.- köszöntem neki.
A nappaliból át lehetett hallani, ahogy Alex a Fashionably Late-t énekli. Reméltem, hogy Kellin nem figyelt fel rá.
-Elnézést a késésért. Volt még egy kis dolgom előtte.- mondta, úgyhogy valószínűleg meghallotta.
-Semmi baj.
-Indulhatunk?- kérdezte, mire bólintottam, s követtem őt az autójához.

-Alex szemszöge-

-Jó, gyerekek, ez mi a faszom volt?- vágtam be az ajtót a nappaliban, majd a kanapén ülő Andy felé igyekeztem. Természetesen mellette ült Anna is. A megmagyarázhatatlan idegességemet megpróbáltam rajtuk levezetni.
-Mire gondolsz?- kérdezte Anna, mintha észre sem vették volna az előző jelenetet.
-Muszáj volt feltétlen idejönnie? Istenem ... - fogtam meg a fejemet, majd én is levágódtam a kanapéra. Ezalatt az idő alatt teljes szívemből megutáltam a Sleeping With Sirenst, meg minden Kellinhez kapcsolódó dolgot. Nem létezett többé ez az ember a szememben.
-Pont túlléptem azon, hogy te megcsaltál, erre jön ez a balfasz, és egy mosollyal el tudja csábítani. Jobb lett volna, ha a baleset helyszínén meghalok.- adtam ki magamból a dolgokat.
-Egy, velem is kibírtad egy házban. Kettő, nem vagytok együtt.- próbált felvilágosítani Anna. Kiengedtem az ökölbe szorított kezem, majd felnéztem rájuk.
-De istenem, szeretem!- magyaráztam.
-Miért nem mondod el neki?- kérdezte Andy, mintha olyan egyszerű dolog lenne. Bár lehet, hogy tényleg az, csak én komplikálom túl.
-Félek a válaszától. Szerintem esélyem sincs nála. Azt se tudom, veled hogy jöttem össze.- mutattam Annára, majd kezemet a tarkómon pihentettem.
-Nem esett le abból, hogy szeret, amilyen veled?- Andy nézett rám, miközben a homlokát ráncolta.
-Ő Kellint szereti.- jelentettem ki monoton hangon.
-Szerintem csak a pillanat hevében érzi ezt, mert szereti, amit csinál a zenekarával.- vont vállat Anna. Jó tudni, hogy ennyire meghatja őket a dolog.
-Alexa is ezt mondta, amikor te csináltad Andyvel.- sóhajtottam.
Anna odahajolt hozzám, majd megölelt.
-Majd beszélek vele.- mondta.
-Felmegyek cigizni.- közöltem velük, majd felálltam. Kezemet mélyen a zsebembe süllyesztettem, s kitapogattam az öngyújtómat.
-Megyek veled.- állt mellém Anna. -Andy, légy szíves, maradj itt.- szólt hátra a barátjának, mire ő bólintott egyet.
Felértünk az emeletre, azon belül is az erkélyre. Már a folyosón számba vettem egy szálat, s végre meg is gyújthattam. Mélyet szívtam bele, majd valamennyire megkönnyebbülten fújtam ki egy adag füstöt a számon. Anna is ugyanezt tette, bár neki semmi oka nem volt az idegességre. Ha úgy vesszük, akkor nekem sem, mert miért is kéne foglalkoznom Alexával? Ő élete, azt csinál, amit akar. Én mindig is egy mellékszereplő leszek benne, most Kellin Quinn játssza azt az undorító herceget a főszerepben.
Észrevettem, hogy kiürült az eddig teljes dobozom. Be akartam lépni a szobába, amikor Anna a kezembe nyomott egy újabb szálat.
-Ez az utolsó.- jelentette ki, mire megértően bólintottam egyet. Ezt egyikünk sem gondolta komolyan. Bent minimum két teljes doboz volt, amit ilyen esetekben nyugodt szívvel elszívhatok.
-Nem kéne ennyit cigizned.- közölte, mire csak a szemeimet forgattam.
-Nem vagy az anyám. Különben is, neked már nem mindegy?
-Nem, nem mindegy. Hogy lenne már mindegy?
Ismét mélyet szívtam, majd Anna arcába fújtam a füstöt.
-Megcsaltál.
-Nem léphetnénk túl ezen?- kezdte felemelni a hangját.
-Nem tudok csak úgy túllépni rajta.- magyaráztam neki, s fogaim közé helyeztem a cigit.
Anna ezt egyszerűen kivette a számból, látványosan kettétörte, majd ledobta az udvarra. Épp mondani akartam neki valami nem túl szép mondatot, amikor megölelt, s én is átkaroltam őt.
-Ne csináld ezt magaddal.- mondta.
-Miért foglalkozol velem? Menj vissza Andyhez, és éld tovább a boldog életed.- engedtem el.
-Féltelek.- jelentette ki.
-Mi?- röhögtem.
-Féltelek.- mondta hangosabban. -Ha nem lennél fontos nekem, akkor hagytalak volna meghalni, amikor bealtatóztad magad.
Nem szívesen emlékszek vissza arra az estére, mikor ez megtörtént.
-Nálad kedvesebb havert nem is találhattam volna.- mosolyogtam. -Most irigykedek Andyre.
Észrevettem, hogy Anna hangtalanul sír.
-Hé, mi az?- emeltem meg a fejét.
-Semmi.- rázta meg a fejét, majd megölelt. -Bocsánat. Bocsánat mindenért, amit csináltam.
-Ennek így kellett lennie.- mondtam, Anna pedig tovább sírt.
-Mondd el Alexának.- szipogta. -Ha magadban tartod csak rosszabb lesz. Szerintem amúgy sem lesznek sokáig együtt a távolság miatt.
-Te is megoldottad Andyvel.- mondtam.
-Az más volt. Teljesen más. Ők egy-két napja ismerik egymást, mi meg előtte is Skype-oltunk Andyvel.
-Tényleg?- döbbentem le.
-Igen, de ez most mellékes.- mondta.

-Alexa szemszöge-

Nemsokára megérkeztünk Kellin házához. Kiszálltunk az autóból, majd a bejárati ajtóhoz siettünk. Ott előreengedett, s beléptünk a házába. A fehér falak szinte teljesen üresek voltak. Kellin lesegítette rólam a kabátomat, majd a ruhafogasra akasztotta a többi mellé. Ezután a konyhába mentünk, ahol az asztalra volt téve a vacsora gyertyákkal.
-Egy nap után ilyennel fogadsz?- kérdeztem, miközben leültünk az asztalhoz. A tányéron a lehető legegyszerűbb étel volt, ami nem más, mint a rendelt pizza.
-Biztosra megyek.- mosolygott.
Elkezdtünk enni. Közben beszélgettünk, mert egy nap alatt nem tudtunk meg egymásról olyan sok dolgot.
Körülbelül 7 óráig maradtam ott, majd hazavitt. Andy háza előtt megállt.
-Mikor tudnánk újra találkozni?- kérdezte, miközben arcomat fürkészte.
-Holnap  négykor átjössz?
-Persze.- mosolyodott el.
-Akkor szia.- köszöntem el, majd kiszálltam az autóból, s a házba mentem. Nemsokára Kellin is hazament.
Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, miközben becsuktam magam mögött az ajtót.
-Nem dugattad meg magad?- fogadott először Alex.
-Most mi bajod van?- kérdeztem, mert nem értettem a reakcióját.
-Nem lényeg.- legyintett, majd bement a nappaliba, én pedig a szobánkba.
Kilenc körül ő is feljött, de ahelyett, hogy bedőlt volna mellém, csak megfogta a takaróját és a párnáit, majd elment.
-Mit csinálsz?- szóltam utána.
-Átcuccolok egy másik szobába.- lépett vissza.
-És miért?
-Hogy néz már ki, hogy van barátod, mégis egy másik férfival vagy egy szobában?
-Nem a barátom.- jelentettem ki.
-Még.- mondta, s elment.
Megkerestem Annát, hogy átbeszéljem vele, mi történt, amíg nem voltam otthon.
-Mi van Alexszel?- ültem mellé a szobájukban.
-Hogy érted? Mit csinált?- kérdezett vissza.
-Átvitte a cuccait egy másik szobába, miután azt mondta Kellinre, hogy a barátom.
-Biztos megviseli, hogy együtt vagy Kellinnel.- vont vállat.
-De nem vagyunk együtt.- mondtam.
-Nem igaz, hogy nem látod rajta, hogy szeret.- tellegetett Anna.
-Téged szeret.- mutattam rá.
-Túltette már magát rajtam.- jelentette ki.
-Mindegy. Megyek megemészteni ezt az egészet.- mondtam, majd eltűntem a szobájából, s az emeletre mentem a sajátomba.
Akár hozzá is szokhattam volna az Alex nélkül töltött estékhez, mégsem sikerült. Valamennyire hiányzott a helyzet, ahogy elfoglalja az egész ágyat és nekem kell arrébb lökdösnöm, hogy esetleg le tudjak feküdni. Most egyedül fetrengtem a szinte üres ágyon, s átgondoltam a napomat, amit Kellinnel töltöttem. Pár hónappal ezelőtt gondolni sem mertem volna rá, hogy Los Angelesben, Andy Biersack társaságában megismerkedek Kellin Quinnel, előtte pedig Ronnie Radke gyerekével lógunk egy játszótéren. Eddig teljesen álomvilág volt az egész, most meg megtörténik és ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése