2015. 05. 24.

28. rész

Reggel kerestem a szobában Alexet, de rá kellett jönnöm, hogy elcuccolt a ház valamelyik más pontjába. Nem nagyon törődtem vele, viszont a tegnapi beszélgetésünkkel Annával már annál inkább. Lehetetlennek tartottam, hogy Alex szeressen engem. Nem tudok olyan lányt elképzelni mellé, mint én, vagy hozzám hasonlók. Valami magabiztos, szép, de elsősorban értelmes barátnő illene hozzá, aki elviseli a rossz vicceit és beszólásait. Mondjuk az utolsóval nekem sem volt gondom. Az a lényeg, hogy nem én kellenék neki.
Rápillantottam a telefonomra, ami egy új üzenetet jelzett. Ez 17 perce jött, és Kellin volt az, aki egy jó reggelt SMS-sel letudta a dolgot. Mosolyogva válaszoltam neki, majd eszembe jutott, hogy esetleg Andyvel is meg kéne beszélnem a mai programomat.
-Elfelejtettem tegnap szólni, de négy körül átjönne Kellin, persze csak ha neked sem probléma ... - fogadtam a konyhában Andyt.
-Rendben, de Gyurinak lehetőleg ne szólj.- nézett szét a szobában. Bólintottam egyet, majd mentem a saját dolgaimra.
Alex egész idő alatt látványosan került engem. Nem is tudom, miért foglalkoztam vele. Azt mondta, azt csinálok amit akarok és semmi köze hozzám.
Amikor Kellin megérkezett végre kijött a szobájából. Az elején még egész nagy csend volt köztük, mikor ismét belekezdtek.

-Alex szemszöge-

-Ennyi idő után már mindenki lekapta Alexát. Neked nem sikerült?- kérdeztem, csak úgy mellékesen.
Válaszul Kellin odahajolt hozzá, s hosszan megcsókolta. Ez volt az a pillanat, amikor legszívesebben kikapartam volna a szemeimet, vagy csak töröltem volna az emlékezetemből.
Otthagytam őket, hogy nyugodtan tudják falni egymást, majd azonnal Annát kerestem. Rosszul esett, hogy ezt csinálják előttem és semmit sem tudtam tenni ellene.
A szobájukban találtam meg Andy társaságában. Az ajtón kopogtam egyet, bár teljesen feleslegesen, mert már bent is voltam.
-Mit csináltak már?- kérdezte először Anna.
-Mondtam valamit, erre Kellin megcsókolta.- vázoltam fel a helyzetet.
-Mit mondtál?
-Hát ... - a fejemben próbáltam valamennyire szépíteni a dolgon.
-Most enyhén szólva leribancoztál.- lépett be Alexa. Már csak ő kellett oda.
-Mit mondtál?- kérdezték egyszerre.
-Megkérdeztem Kellintől, hogy neki nem sikerült-e még lekapnia Alexát.- mondtam. Jó, talán nem kellett volna.
-Most ugyanaz le fog játszódni, mint velem meg Andyvel?- kérdezte Anna.
-Mi bajod van velem?-kezdte Alexa.
-Az elején húgomként szerettelek, most már ... sokkal jobban. De te már Kellint szereted, úgyhogy vedd úgy, hogy ez nem történt meg.
Az utolsó mondatot rossz volt kimondani, mégis megkönnyebbültem a végén.
-Te mondtad, hogy azt csinálok, amit akarok.- túrt egy tincset a füle mögé.
-Persze, hogy azt csinálsz, amit akarsz. Nem köthetem meg a kezed. Meg egyébként sem voltunk együtt.
-Kimennétek?- nézett Annáékra, mire ők bólintottak egyet, s egyedül hagytak minket.
-Légyszi ne törjetek össze semmit.- szólt vissza kintről Andy.
-Kellin a barátom, úgyhogy már amúgy sem lehetne semmi.- mondta ki végül, majd elhagyta a szobát.
Teljesen megsemmisülve álltam bent és azt sem tudtam, mit kéne csinálnom. Alexát Anna váltotta fel, ő pedig megölelt.
-Sajnálom.- mondta nekem.
-Ennyit arról, hogy szeret.- jelentettem ki.
-Minden rendbe fog jönni.- próbált életet lehelni belém.
-Akkor is ezt mondták, amikor te kezdted Andyvel, most pedig mindenki a barátnőjeként emleget.- juttattam eszébe.
-Ilyen miatt nem kerülsz földre.- szólalt meg Andy.
Mindketten megöleltek.
-Köszönöm mindkettőtöknek.- próbáltam mosolyogni, bár akkor még ez is nehezemre esett.
-Andy, megvan még az a játék, amiben múltkor szarrá vertelek?- lépett be röhögve Kellin.
-Persze!- mondta, majd a nappaliba indult.
Követtük őket, majd a kanapéra ülve figyeltük ahogy Andy előszedi az említett játékot. Próbáltam Alexától a lehető legmesszebb ülni.
Andy Kellin kezébe adta az egyik fekete konzolt, majd a földre ülve várták, hogy betöltsön a játék. Addig Alexa Kellin fölé hajolva piszkálta a haját, én pedig reménykedtem benne, hogy Andy szétalázza őt.
Mikor megkezdődött az egész, azonnal rájöhettünk, hogy valami katonás-lövöldözős cuccról van szó. Egymás ellen játszottak, úgyhogy én elég erősen jelen voltam Andy szurkolói közt, már ha voltak olyanok és nem csak én vettem ilyen komolyan az egészet.
-Gyerünk Andy!- kiabálta Anna.
-Lődd már le te szerencsétlen! Nem igaz, hogy ennyit nem tudsz megcsinálni!  Menj már! Nem látod, hogy ott van Kellin? Lődd már!- lehet túlságosan is beleéltem magam a szurkolásba.
-Nem hiszem el!- és ezzel Anna kivette Andy kezéből a konzolt és ő folytatta. Végül Annának hála Andy nyert.
-Visszavágót!- röhögött Kellin. Andy szó nélkül indította a következő kört, majd a következőt, és így tovább.
Az utolsó körnél döntetlenre álltak. Andy tovább szerencsétlenkedett, én pedig szó nélkül kitéptem a kezéből a konzolt és idegbeteg módjára gyilkolásztam Kellint, egy kis pszichopata beütéssel. Nekem hála megnyertem ezt a kört is, több visszavágó pedig nem volt.
-Kellinkém, nem szégyen, hogy legyőzött egy lány?- érdeklődtem.
-Ilyen az élet.- mondta beletörődve. Ó, verjem azt a nagyon okos fejedet.
-Nem vagytok éhesek? Rendelek pizzát.- vette ki Anna a telefonját a zsebéből. A válasz egy egyhangú igen volt.
-Megmérgezhetem?- súgtam oda neki, mire ő egy határozott nemet mondott.
Miután megtörtént a rendelés Alexa és Kellin tovább folytatta a nap elején megkezdett tevékenységüket, azaz a csókolózást. Már azon a szinten voltam, hogy kitépem a hajukat, mikor csengettek és megérkezett a pizza. Anna kifizette azokat, majd a konyhapultra letéve kiabálta mindenkinek, hogy itt a kaja.
Családiasan leültünk az asztalhoz, a képbe csak egy személy zavart be, akit remélem senkinek nem kell megemlítenem. Evés közben reménykedtem benne, hogy legalább egy falat megakad a torkán, de nem jött be a dolog, és azok a véletlennek titulált megrúgások sem voltak túlságosan hatásosak.
Este akaratom ellenére is vissza kellett mennem Alexa szobájába, ami eddig a miénk (!) volt, mert ott hagytam pár felettébb fontos cuccomat.
-Bejöhetek?- kérdeztem a nyitott ajtónál. Próbáltam gyorsan lerendezni a dolgot, beszélgetni meg egyáltalán nem volt kedvem, még akkor sem, ha amúgy nagyon hiányzott. Kellin hamar lelépett, úgyhogy egyedül volt bent.
-Gyere.- felelte, s felállt az ágyáról. -Mit akarsz?
-Itt hagytam néhány cuccomat.- mondtam, majd elkezdtem a szekrényből kipakolni.
Nem bírtam megállni, hogy ne tegyek megjegyzést valamire.
-Te nem ilyen vagy.
-Vagy csak nem ismersz.- felelt kapásból.
-Az biztos, hogy félreismertelek.
Ezzel stílusosan távoztam a cuccaimmal együtt. Andy látta, hogy honnan jövök ki, úgyhogy utánam sietett a szobámba.
-Na?- várta a fejleményeket.
-Sajnálom. Sajnálom, hogy ilyen voltam.- vágtam bele rögtön egy teljesen más dologba.
-Megértelek. De mi volt?- vallatott tovább.
-Csak szimplán kurvára megváltozott, és nem a jó irányba.- mondtam egyszerűen. -Az a baj, hogy te nem ismerted előtte. Teljesen más volt.
-Az emberek változnak.
-De ennyire?- kérdeztem rá.
Arcát az egyik tenyerébe temette, majd megszólalt.
-Minden jobb lesz.
Két nap alatt végig ezt a mondatot hajtogatta mindenki, és tádám! Semmi sem lett jobb! Mily meglepő!
-Minek foglalkozol te is velem, amikor úgy viselkedtem az elején? Menj vissza a gyönyörű barátnődhöz és éljetek boldogan mindörökké!- mutogattam a levegőbe.
-Ez fontos Annának, és én is megpróbálok ott segíteni, ahol tudok.- jelentette ki.
-Semmit sem segít, ha elmondjátok, hogy nemsokára jobb lesz, meg el fog múlni, miközben mindketten tudjátok, hogy ez nem fog megtörténni.
-Inkább pihenj.- szólalt meg. Végre egy értelmes tanácsot is kaptam.
-Még valami.- emeltem fel a mutatóujjam. -Mit csináltam?
-Hogy érted?- kérdezett vissza.
-Azt hallottam, mindenki azt kapja, amit megérdemel. Mivel érdemeltem ezt ki?
Andy elkezdett gondolkozni, de inkább nem voltam kíváncsi a válaszára és legyintettem egyet. Ez egy enyhe jel volt arra, hogy szeretném, ha Andy egyedül hagyna a szobámban. Ő eleget tett a szótlan kérésemnek, s becsukta maga mögött az ajtót.
Végre nyugodtan gondolhattam át a napomat, és azt a csókot Kellin és Alexa közt. Konkrétan az is az én hibám volt, mert ha nem szólaltam volna meg, talán meg sem történt volna. Vagy legalább nem előttem.
Közben figyeltem Alexa arcát is. Meglepett volt, úgyhogy valószínűleg ez volt az első csók. Már külső szemlélőként is látni lehetett, mennyire érzelmes volt, s bevallom, határozottan összeillettek. Ahogy Kellin sötét haja mellett feltűntek Alexa vörös tincsei, s amikor a magasságkülönbségük miatt a lánynak lábujjhegyre kellett állnia, hogy meg tudja őt ölelni, egyszerűen tökéletesek voltak. Ezután magamat mértem végig a tükörben. Egy átlag alatti ember, aki maga sem tudja, mit akar igazán. Nem is értem, hogy jutott eszembe olyan dolog, hogy valaha együtt is lehetnénk Alexával. Nem tudok olyan férfit elképzelni mellé, mint én, vagy hozzám hasonlók. Kellinnel különlegesnek érezhetné magát, velem viszont csak átlagosnak. Már megértem Annát, mikor Andyt választotta. Neki is jobb így.
Pár nap alatt elvesztettem azt az embert, akivel együtt voltam, és azt, akit szerettem. Csakis én lehetek ennyire szerencsétlen. Tényleg sokkal jobb lett volna, ha a karambolban meghalok, vagy valami súlyosabb sérülést szerzek.
Nem értem, hogy lehetek ilyen önző, hogy csak a saját nézőpontomat veszem figyelembe. Alexa szereti Kellint és boldog vele. Túl kell tennem magam rajta.

4 megjegyzés:

  1. Rohadt jó lett ^^
    Kovit hamar:33 :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépeen:3
      amint tudjuk hozzuk a folytatást^^

      Törlés
  2. Alex tiszta hulye.
    Meg Alexa is.
    Meg mindenki.
    Siess a kovetkezo resszel!
    <3 :-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha mi is ezt érezzük...:D
      Hamarosan jön a következő rész! ^^

      Törlés