2015. 06. 07.

31. rész

-Alex szemszöge-

Kellin korán reggel érkezett, csupán Alexa volt fent, hogy megvárja a barátját. Még mindig rossz leírni ezeket a szavakat, de még akkor is fáj, ha rágondolok.
Ashley nem keresett engem, én sem őt, úgyhogy lezártnak tekintettem azt az ügyet. Legalább valamennyire össze tudtuk zavarni a többieket, viszont az egésznek még nem volt vége.
Annáék félrehívtak, mert mondani akartak valamit.
Hosszan magyarázták, mit is akarnak. Teljesen hülyének néztem őket, és kételkedtem benne, hogy a koruk legalább üti a valós számot. Lehetetlen feladatot vázoltak fel, én pedig azt sem tudtam mit válaszoljak.
-De nem kell miattam ezt csinálni.- próbáltam lebeszélni őket teljesen feleslegesen. Ők tovább erősködtek, én végül beleegyeztem.
Annával előadtuk a már betanult, "jaj de szeretlek" darabot a konyhában, hol Kellin volt Alexával. Andy valahol a házban sétált, így kihasználtuk az alkalmat. Ezt már akár meg is szokhatták volna, aztán egyszer csak Andy lépett be váratlanul.
-Megmagyarázom.- kezdte Anna.
-Ezt mivel tudod megmagyarázni? Második eset, amikor így találok rátok!- kiabálta Andy.
-Édesem, arra nem gondoltál még, hogy csak azért voltam veled, mert Andy Biersack vagy?- mutogatott a levegőbe. Még mindig le vagyok döbbenve, hogy tudták ilyen élethűen előadni ezt.
-Miért is hittem azt, hogy te nem ilyen vagy?- gondolkodott el mélyen. -Legalább szólalj meg te is!- mutatott rám.
-Muszáj őt is belekeverni?- kérdezte Anna. Közben alig észrevehetően figyeltem Alexa arckifejezését, ami felért egy mi a fasz kijelentéssel.
-Jobb lenne, ha holnap mindketten visszamennétek Magyarországra.- mondta, én pedig meg sem tudtam szólalni. Képzeletben viszont megemeltem a kalapom előttük.
-Nem akarjátok ezt esetleg egy szobában lerendezni?- kérdezte meg Kellin, mire mindketten gyilkos tekintettel néztek rá. Én is, de az már megszokott volt.
-Eljöttél Los Angeles-be megdugatni magad. Gratulálok!- tapsolt Andy.
-Nem erről van szó idióta! Viszont te is csak azért voltál velem, hogy elfelejtsd Hanna-t, és esténként ne a bal kezedet kelljen használni.- zúdították egymásra a dolgokat.
-Jobb kezes vagyok angyalom.- javította ki.
-Nem a kezedről van szó. Olyan jó, hogy te is csak ennyit bírsz felfogni!
-Jó, ennek legyen vége. Zárjuk le a dolgot szépen.- mondta Andy higgadtabban.
-Szépen? Akkor rég elkéstél. Holnap repülök vissza.- jelentette ki Anna, majd eltűnt valahol a házban. Engem Andy lökött ki a szobából, miközben hozzátett egy kedves " menj már faszfej " mondatot.
Andy hangosan becsapta az ajtót, majd még elengedett pár szép mondatot felénk, s a szokásos helyre, az erkélyre indultunk.
Annáék egymás karjaiba borultak, én pedig megtapsoltam őket ezért a fantasztikus előadásért.
-Tényleg köszönök mindent.- mondtam nekik.
-Ugyan.- legyintett Andy.
Ők tovább folytatták az ölelkezést meg a csókolózást, én pedig diszkréten köhintettem egyet.
-Világos, hogy be kell tölteni a kimaradt időt, de muszáj ennyire ... nyíltan?
-Sajnáljuk.- mondták egyszerre.
-Én lemegyek, csapkodok pár dolgot, majd lesz valami.- jelentette ki Andy, majd a terve szerint cselekedett.
-Amúgy minden tiszteletem a tiétek.- jegyeztem meg Annának.
-Köszi.- mosolygott büszkén.
-Én nem tudnám ezt megcsinálni.
-Muszáj volt.- vont vállat.
-Nem volt.- ráztam a fejem ellenkezően -Nem kellett volna.
-Már mindegy. Úgyse megyek el. Legvégső esetben bebújok az ágy alá.
Elmosolyodtam, majd a dobozomból előhúztam egy szál cigarettát. Megkínáltam Annát, s ő is ezt tette. Utána meggyújtottam a szálat és a számba helyeztem.
-Remélem hatásos lesz az újság.- szólaltam meg, majd kifújtam a füstöt.
-Mi lesz, ha nem szakítanak a cikk miatt?- kérdezett rá Anna ujjai közt tartva a cigit.
-Elmegyek egy szállodába.- gondoltam át. -De nem akarok erre gondolni.
-Összetörtem egy tányért.- mondta Andy a legtermészetesebben, miközben belépett. -De amúgy kijelentettem, hogy vége van.
-Remélem semmi baj nem lesz a szakításotok miatt.- mondtam.
-Mi baj lenne?- kérdezte Anna. Választ nem kaptak, viszont a fejemben minden lehetőség lepörgött.
A nap további részében ment köztük ez az utálós cucc, én meg egyre jobban féltem, hogy lesz valami.
Másnap reggel elmentem egy közeli boltba. Megvettem minden szükséges dolgot, majd a szemeim megakadtak az újságoknál. Leemeltem azt a darabot, amire szükségem volt, s mielőtt a bevásárlókocsiba dobtam volna meglepve figyeltem fel arra, hogy Andy neve szerepel rajta egy kisebb kép társaságában, amin Annával van a tengerparton. Így legalább lett egy indokom, amiért megvehettem ezt az újságot.
Kifizettem mindent, majd vezetés közben reménykedtem, hogy minden úgy sül el, ahogy terveztem.
Miután hazaértem Kellin is megérkezett, így végre el is kezdődhetett a terv.
Semmitmondóan Andy kezébe helyeztem a cikket ott kinyitva, ahol a róluk szóló cikk van, majd a szemébe néztem jelezve, lapozzon egyet.
Hosszan böngészte a saját cikkét, majd unottan megszólalt.
-Végre lesz tüzelő.- és hajtott egyet. Ezt is átnézte, majd Kellin kezébe nyomta a cikket.

Egy olvasónktól kaptuk a hírt, hogy Kellin Quinn, a Sleeping With Sirens frontembere új párra lelt a képen látható lány személyében. Az olvasónk - megkérte, hogy nevét ne említsük - három képet is csatolt az e-mail-jében, hol az énekes és barátnője nagyon élvezik egymás társaságát.
Gratulálunk a friss párnak, és köszönjük az információkat!

Kellin pár másodpercig emésztette az olvasottakat, majd magához hívta a semmit sem sejtő Alexát. Ő is átolvasta, utána pedig várta Kellin reakcióját.
Csend lett az egész szobában, amit valakinek meg kellett törni.
-Mi van?- szólalt meg Gyuri.
-Van egy cikk rólunk.- közölte Kellin.
-Az jó?- kérdezte.
-Nem. Nagyon nem.
Megfogta a fejét, majd lehunyta szemeit, hogy átgondolja az egészet. Végül Alexához fordult.
-Nem akarlak kitenni a média veszélyeinek. Fontos vagy nekem. Nem akarom, hogy támadások érjenek. - fogta meg a kezét -Sokkal jobb lesz neked, ha most elfelejtjük ezt a csodálatos pár napot, amit együtt töltöttünk.- mondta ki végre.
Nyugodtan mondjatok rólam amit akartok, de örültem ezeknek a mondatoknak. Fellélegeztem, hogy végre nem kell naponta látnom, ahogy falják egymást, és reménykedtem benne, hogy Alexa a régi lesz.
A lány beletörődve bólintott egyet, mire Kellin végleg elköszönt tőle és elment.
Nagyokat lélegezve sírni kezdett, én pedig odamentem hozzá, majd szorosan megöleltem. Hiányzott már az érintése.
-Mondanom kell valamit.- súgtam neki. -Én küldtem egy e-mailt rólatok.- Eltávolodott tőlem. Ajkait szóra nyitotta, de egy árva hang sem jött ki belőle. A tekintete viszont mindent elárult. Dühös volt, ideges, s a csalódottság is fellelhető volt. Szúrt a nézése. Olyan volt, mint aki készen áll teljesen elfelejteni engem.
-Alexa - kezdtem megint, mire felment a szobájába.
Talán nem kellett volna ezt csinálnom. Meg lehetett volna oldani egyszerűen is.

-Alexa szemszöge-

Elmondhatatlan szintű haragot éreztem, mikor Alex utoljára kimondta a nevem. Nem értettem, miért csinálta ezt. Nem akartam a közelemben tudni, csak minél távolabb szerettem volna lenni tőle.
A szobában bezártam az ajtót, majd leültem az ágyra, s egyre jobban sírtam. Szipogásom töltötte be az uralkodó csendet, végül pedig Anna lépett be. Ő leült mellém.
-Neked is jobb lesz így.- mondta. -Találni fogsz valakit, akivel el tudod képzelni az életedet.
-Ennél sablonabb szöveget rég hallottam.- jegyeztem meg.
-Még fiatal vagy.- ezzel megölelt.
A kilincs lenyomódott, s Alex arcát pillantottam meg.
-Annyira sajnálom.- mondta. Nem tudtam, vagy inkább nem akartam mondani neki semmit.
-Kérlek, beszéljük meg.- próbálkozott tovább, én pedig megráztam a fejem. -Nem ezt akartam, csak rossz volt, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól. Nem bírtam nézni. Hiányzott az az idő, mikor még minden a régi volt.- mondta nem törődve a reakciómmal.
-Ezzel megoldottál mindent? Most már boldog vagy?- szólaltam meg idegesen.
-Akkor leszek boldog, ha visszakaphatlak.
-Sosem voltam a tiéd.
-De még lehetsz.
-Nincs kedvem ehhez.- töröltem meg a szemem. -Menj ki!
-Nem megyek ki, amíg meg nem beszéljük.
Odaléptem az ajtóhoz, hogy én menjek ki előbb, de megakadályozta a karjával.
-Tényleg jobb lenne, ha elmennék valami szállodába és hazarepülnék az első géppel.
Elvette a karját, de megelőzött, így ő jutott ki előbb.

-Alex szemszöge-

Feladtam. Beletörődtem, hogy teljesen elcsesztem mindent. Az ő életét és az én életemet egyaránt.
Anna kapta el a karom, mikor be akartam lépni a saját szobámba.
-Nem mész sehova.- mondta.
-Nem bírom.- feleltem.
-Velem is kibírtad, ez a két hét semmiség.
Nem mondtam semmit, csak kitéptem a karom a szorításából és bementem a szobámba.
Hosszú órákon keresztül bent voltam és gondolkoztam rajta, hogy sokkal jobb volt Kellinnel, meg Alexa mennyire utálhat most.
Felálltam, majd megadtam egy utolsó lehetőséget magamnak. Nem hagyhattam elveszni a nem létező kapcsolatunkat ennyi miatt.
Félve kopogtam be a szobájába, s nem sokkal később ki is nyitotta. Reménykedtem benne, hogy már nem haragszik, vagy legalább halványabb lett az érzés.
Ellépett az ajtótól, így be tudtam lépni.
-Alex - kezdte, mire meglepetten pillantottam az arcára - Sajnálom.
-Mit?
-Mindent. Az én hibám volt minden.
-Én csesztem el Kellinnel.- mondtam.
-Nem érdekel Kellin. Szeretem, de most nem ez a lényeg. Megértem, hogy nem akarsz velem beszélni, vagy egy házban lenni, de kérlek, ne menj el. Nem akarlak elveszíteni.- lépett hozzám közelebb.
-Hiányoztál az elmúlt napjaimból.- kitártam a karjaimat, mire ő szorosan megölelt. -Bocsáss meg.- mondtam.
-Te is.
Percekig álltunk így, egymást ölelve. Itt be tudtam vele pótolni a kimaradt időt.
Végül elváltunk egymástól és eltűnt az eddigi feszültség közöttünk.
Otthagytam a szobájában, majd azonnal megkerestem Andyt és Annát. Meg is találtam őket a konyhában.
-Miért mosolyogsz?- kérdezte először Andy.
-Úgy tűnik, hogy kibékültünk Alexával.- mondtam boldogan.
-JÓSOLÓ VAGYOK! MEGMONDTAM, HOGY JOBB LESZ!- kiáltott fel Anna, én pedig nevetni kezdtem.




2 megjegyzés: