2015. 06. 11.

32. rész

Sziasztok!
Ez csak egy gyors bejelentés lenne arról, hogy mostanában ritkábban várhatóak a részek, mert más történeten dolgozunk, ami egyébként kapcsolódni fog a bloghoz.
Ennyi lenne.
Köszönjük a megértéseteket és jó olvasást! 



-Alex szemszöge-

Az este folyamán nem mentem vissza az eredeti szobába. Mondhatni kibékültünk Alexával, mégis megvolt köztünk az a távolságtartás, s nem úgy viszonyultunk egymáshoz, mint ezelőtt. Nem hiányzott korábban se Kellin, de ha nem találkozik Alexával talán nem is tudtam volna tisztázni az érzéseimet. Ezeket meg sem említette a napokban, s talán még örültem is neki. Nem akartam még egyszer kimagyarázni ezt. Egyszerűen lényegtelen dolognak tűnt a szakításhoz képest.

-Alexa szemszöge-

Kilenc óra körül Alex fogadott a szobámban. Kihasználta az alkalmat, míg nem voltam bent, s ő töltötte meg az üres szobát. Meglepetten eszméltem fel az új társaságomra, majd tekintetem megakadt a kezében tartott vörös rózsák sokaságától. Alex mosolyogva állt az ágyam előtt és várt valamiféle megszólalást.
-Kicsit elkéstem vele, de azért boldog születésnapot.- kezdett bele inkább ő, majd felém tartotta a csokrot. Szemeimet végigfuttattam a szálakon, ezzel megszámoltam, hogy 22 darab rózsát tartok a kezemben.
-Köszönöm szépen, de igazán nem kellett volna.- jegyeztem meg. Kerestem egy vázát, amit félig megtöltöttem vízzel. Ezt letettem az éjjeliszekrényre, végül pedig belehelyeztem a rózsákat.
-Direkt lett ennyi vagy véletlenül?- kérdeztem rá, miközben rájuk mutattam.
-Direkt.- mondta.
A szobát végül a vörös árnyalatai dobták fel, amiket csodálva néztem.

A nappaliba vonultunk a szokásos tevékenységünk miatt, de Gyuri eltűnt és senki sem tudta hol lehet. Nem kerítettünk túl nagy feneket az ügynek, vártuk, hogy egyszer csak előbukkanjon.
Az előszoba felől zajt hallottunk. Sorban estek le a tárgyak, s ezek csörömpölése mindenkit odavonzott. A szekrényajtó előtt Gyuri állt, miközben két vastag, henger alakú, fekete tárgyat tartott a kezében, s lábai alatt a tárgyak hevertek.
-Ezek mik?- kérdezte, miközben feltartotta ezeket.
-Mit kerestél a szekrényemben?- tett fel valamivel fontosabb kérdést Andy.
-Én csak otthon éreztem magam.- vallotta be egyszerűen. -De ezek mik?
-Sátrak.- vette ki az egyiket a kezéből.
-Miért van sátrad?
-Nem is tudom ... Talán ... Sátrazni?
-Hova szoktál menni?- érdeklődött tovább Gyuri.
-Két órára van egy tópart. A volt barátnőmmel gyakran mentünk ki oda.- mesélte, majd mindenkinek leesett, hogy Hannaról van szó. -De akár el is mehetnénk.
-Komolyan? Lelkiismeret furdalás nélkül elvinnél olyan helyekre, ahol simán veszélyeztetnék az életünket?- kérdezte Gyuri tág szemekkel, mire Andy bólintott egyet.
-Jó ötlet. Nektek is megfelel?- fordult körbe Anna, s a barátja mellé állt.
-Persze.- mondtuk egyhangúan.
-Akkor holnap megveszünk minden fontosabb, vagy kevésbé nélkülözhetetlen dolgot, utána pedig irány a vadon.- mosolygott Andy. A mondat utolsó felében azért volt egy kis túlzás.
Másnap reggel mindenki izgatottan kelt fel. Hatással volt ránk az aznapi készülődés, sietés, a dolgok lerendezése. A helyről Andy semmit nem mondott, így az másnapra meglepetés maradt.
Andy Gyuri társaságában elment venni még két sátrat, hogy mindenki kényelmesen elférjen, illetve még ehhez hasonló létfontosságú eszközöket, szúnyogirtót és ilyesmiket. Anna addig elment megvenni Hannah-val a zöldségeket, hogy lehetőleg Olival ne haljanak éhen.
Andyék két nagy, teljesen tömött szatyorral érkeztek vissza.
-Bear Grylls-eset játszotok?- meredt rájuk értetlenül Oli, miközben előhúzott egy túlélőbicskát.
-Bármi előfordulhat kint. Bármi.- mondta komolyan Gyuri.
-Remélem tisztában vagy vele, hogy csak egy tóparthoz megyünk.- világosította fel Alex.
-Ezt akkor mondd, mikor megtámad egy mókus.- felelt Gyuri. -Ez amúgy a miénk.- emelt fel egy rikító rózsaszín hengert, majd Zsófi kezébe nyomta.
-Miért ezt választottad?- kérdezte.
-Ez volt az egyetlen kétszemélyes.
-Tulajdonképpen volt háromszemélyes is, csak nem akartam szólni.- jegyezte meg mellékesen Andy.
Gyuri nem válaszolt, csak legyintett " jó ez nekünk " stílusban, Zsófi pedig csak a szemeit forgatta.
Nem sokkal később Annáék is megérkeztek a vegán kajákkal, úgyhogy még egy dolgot kipipálhattunk a listánkról.
Este a  szobámban pakoltam össze a cuccaimat az elkövetkezendő napokra, mikor Alex lépett be.
-Andy a kezembe nyomott egy sátrat és mondta, hogy beszéljem meg veled az együtt alvást. Nem tudom, neked jó-e, de még nincs túl késő ahhoz, hogy vegyünk még egy sátrat.- mondta el gyorsan, s egyik kezéből a másikba tette a csomagot.
-Nekem oké.- mondtam, miközben felnéztem a földről.
-És várod az egész " távol a civilizációtól " dolgot?- kérdezte. Mindenki teljesen komolyan vette, hogy pár napra egy tópartra megyünk sátrazni.
-Mondhatni. Te?- kérdeztem vissza, mire ugyanez a válasz érkezett.
Másnap reggel Andy elintézte a felmaradt teendőket, tehát elvitte a macskákat a szüleihez, bepakolta a holmijainkat a csomagtartókba, majd megvette azokat a dolgokat, amiket előző nap elfelejtettünk. 
A két kocsi csomagtartója teljesen tele volt, nem is értem, miért kellett ennyi kacatot elvinni, amikre egyébként semmi szükségünk nem lett volna. Gondolok itt a tollasütőre, vagy éppen a pingponglabdára. Ezek egyébként Gyuri ötletei voltak, mielőtt bárki meglepődik.
A kocsikból már csak mi hiányoztunk. A szokásos felállás volt, Alexszel Annáékkal, Gyuriék Oliékkal utaztak. Elől mi mentünk, mert csak Andy tudta az utat.
A 2 óra egyébként jó hangulatban telt el, nem volt hiány nevetésből, vagy rossz poénokból. Elzsibbadt végtagokkal szálltam ki a gépjárműből, s eléggé elfáradtam ez idő alatt. Ez betudható annak, hogy Annáék egész végig szó láncoztak és új szavakat találtak ki, vagy épp keverték a magyart az angollal és ilyen hatással jött ki rajtam.
Friss levegő, emberek, fű, tipikus vízszag. Ezzel foglalnám össze az egész helyet. Egyébként tényleg gyönyörű volt, ahogy Andy korábban is mondta. Megértem, miért pont ide hozta a volt barátnőjét.
Nagyra nőtt bokrok mellett sétáltunk el, s a harc a bogarakkal azonnal megkezdődött. Hannah szúnyogot csapkodott magán, Zsófi pedig folyamatosan valami zümmögő hangot hallott, végül pedig kiderült, hogy a bogár a feje felett repkedett, ezért nem vette észre.
És ekkor megpillantottuk a tökéletes helyet a sátrazásra. A letaposott fű jelezte, hogy rajtunk kívül korábban is voltak emberek, s egy egyenletes területre megpróbáltuk felállítani az összes sátrat. Ez inkább a férfiak munkája volt, mi pedig szórakozva néztük, ahogy szenvednek velük. Lassacskán az összessel meglettek, így a sátrak sorban helyezkedtek el, s minden színben pompáztak. Még egyszer tisztáztuk, ki hol alszik kivel, majd beköltöztünk az ideiglenes otthonunkba. 
Alexszel megállapodtunk azon, ki melyik oldalon alszik, majd a cuccainkat oda tettük. Beszenvedte a gitártokját a hangszerrel együtt, mert a jó hangulat érdekében ezt is feltétlen el kellett hozni. Így már jóval kevesebb helyünk lett bent. A hálózsákokat is elhelyeztük, s kimásztunk a sátorból, s néztük, ahogy Andy tűzhelyet próbál csinálni kövekből és gallyakból. Miután minden tökéletesen állt Gyuri vette át a helyét, s próbált tüzet csiholni kövek összeütésével. Rájött, hogy ezzel nemigen fog neki sikerülni, ezért Andy segítségét kérte ismét, aki az öngyújtójával azonnal begyújtotta a száraz ágakat.
Rájöttünk, hogy nem kéne éhen halni. 
Felkaptuk a horgászbotokat, majd kerestünk valami alkalmasabb helyet, hogy fogjunk valami ételt. Személy szerint nem sok reményt fűztem hozzá, legvégső esetben pedig megettük volna Oliék kajáját. 
Andy összeszenvedte a két botot, majd ment is a vízbe. Annával teljesen komolyan vették az egészet, szerintük élet-halál dologra ment az egész. Minden egyes kis rezdülésnél készen álltak arra, hogy kirántsák a horgászbotokat és kifogják életük kapását. 
-Egyébként szent a béke köztetek?- kérdezte Anna, tekintetét le nem véve a vízről.
-Mondhatni.- mosolygott Alex, mire én is elmosolyogtam.
-Ez nagyon mozog. EZ MOZOG! BE FOG RÁNTANI!- kezdett el üvöltözni Anna, s az a magabiztossága azonnal eltűnt. Andy a kezébe nyomta a saját botját, majd átvette a helyét. Komoly küzdelem folyt, de végül a fiú győzött, s a hal már a vödörben élte tovább rövid életét. Már pozitívumnak számított, hogy van egy élelemnek nevezhető halunk.
Ismét hosszú percek teltek el a nagy semmivel. 
-És mikor szeretnétek hazaindulni? Nem küldelek titeket, de na. Én is megyek veletek.- kezdte Andy.
-Miért?- kérdeztem rá.
-Vissza kell hozni a cuccaimat.- felet Anna.
-Szóval biztos a dolog.- állapította meg Alex. -Lényegtelen. Ha ma van október 3-a, akkoor ... 15-én.- logikázta ki.
-Mennyi ideig maradsz?- érdeklődtem tovább.
-Maximum 3 nap múlva jön a következő járat és azzal visszamegyünk.- magyarázta, majd elkezdte rángatni a botot. Ez enyhe jel volt afelé, hogy kapása van. Tovább húzta, s ez is a vödörbe került.
-Remélem azért utána is tartjuk a kapcsolatot.- tért vissza Anna.
-Természetesen.- mosolygott Alex.
A tó vizén apró fodrok helyezkedtek el, s az ég tükröződött rajta. A közelben bokrok, s fák díszítősora tette tökéletessé a tájat. A madarak csicsergése zengett a víz nesze mellett. A nád a tavat keretezte, s a lágy szellő ezeket ringatta végig. Néha felcsendült más emberek önfeledt beszélgetése. A letaposott fű irányában továbbra is Anna és Andy hátát nézhettük, akik tovább szenvedtek a vacsoránkért.
Három hal után feladták, s boldogan sétáltunk vissza az eredeti helyre.
Láttuk Olin és Hannah-n, hogy elég nyúzott a tekintetük.
-Mi történt?- kérdezte Alex.
-Verekedtem egy kibaszott mókussal.- lépett mellé gyorsan Gyuri. A mondat hallatán röhögni kezdtünk, mire ezt részletezni kezdte.
-Először csak nyugodtan ült a fán. Gondoltam odamegyek hozzá és megsimogatom, de az a rohadék megkarmolt.
Sajnos tényleg komolyan megtörtént ez, Hannah-ék is alátámasztották.
-De én nyertem!- mondta büszkén.
-Gyuri.- pillantott rá oldalról Oli.
-Na jó ... - kezdte beletörődve.
-Ő az?- mutatott Andy egy fán ülő mókusra, mire Gyuri heves bólogatásba kezdett. 
Andy odasétált hozzá, s lassan nyúlt felé. Az állat engedte magát és boldogan mászott a fiú tenyerébe.
-Vérengző gyilkos.- jelentette ki.
-TE ÁLSZENT DÖG!- kiabálta Gyuri. Andy ezzel nem is törődve adta át az állatot a barátnője kezébe, mire ő beszélni kezdett hozzá. Rövid időn belül el is nevezte Gyilkosnak Gyuri kedvéért, s örök legjobb barátságot fogadtak. 
Amíg Andy próbált tüzet csinálni, addig Gyuri fejben átkozta az összes mókust a világon, s elrettentő példának a karmolását mutatta mindenkinek.
Este körbeültük a tüzet, Alex pedig elővette a gitárját. A narancssárgás fényben kezdett el zenélni, Andy pedig őt kísérte az énekhangjával. Nagyon hangulatos volt így este, s inkább tábori hangulat kerekedett a végére.
A Knives and Pens-szel kezdődött az egész, végül pedig a Saviour-hoz kötöttünk ki. Magamban felidéztem, milyen szép emlékek is kötnek ehhez a számhoz, miközben hallgattam.







2 megjegyzés:

  1. Minel hamarabb folytassatok!
    <3 :-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Próbálunk sietni a következő résszel, de nem ígérhetünk semmit. :) <3

      Törlés