2015. 06. 17.

33. rész

Sziasztok!
Próbáltunk összehozni egy részt 17-e alkalmából.
Reméljük elviselhető lett és boldog Black Veil Brides napot mindenkinek! ♥
Jó olvasást! 



Mondhatnám, hogy jól indult a reggelem a madarak csicsergése, és a sátor cipzáros bejáratán beszűrődő fények társaságában, de nem így történt. Oli korán reggel kezdett el kiabálni egy gallyhoz, mert valószínűleg felesett benne, Gyuri pedig megint a mókussal fárasztotta Annát. Az örök barátság dolog még működött is, mert onnantól kezdve minden reggel ugyanazon az ágon várta a lányt. A száraz avaron hallani lehetett a különböző léptek ropogását, s a közelben lévő tótól átszűrődő vízcsobogást. A zajokhoz még pluszba jött Alex reggeli horkolása, mellesleg még párszor arcba is csapott az ébredésnél.
Kikecmeregtem a sátorból, s kialvatlanságom ellenére is boldogan fogadtam a többieket. Az elmúlt napok után jól esett, hogy végre minden a normális kerékvágásba fordult. Vagyis majdnem minden. Nem a leghétköznapibb dolog, amikor egy ismerősöd próbálja összebarátkoztatni egy másikkal a mókust ( nem sok sikerrel ). Gyuri továbbra is váltig állította, hogy az állat maga a gonosz és a közelében sem akart lenni, Anna pedig csak győzködte, milyen aranyos.
Mikor végre Alex is felébredt visszamentem a sátorba felöltözni. Ezek után reggeliként megettük a tegnapi halat, Andy pedig ismét vállalkozott a horgászatra, Anna kivételével. A helyét Alex vette át, aki ugyanolyan lelkesedéssel indult volna el vele. Próbáltuk valamennyire megosztani a munkákat, de így is maradtak olyan emberek, akiknek szinte semmi dolguk nem volt ( gondolok itt magamra, vagy épp Hannah-ra). Eleve nem volt túl sok meló, meg mi is elegen voltunk hozzájuk, de jó volt távolról nézni, ahogy a többiek szenvedtek. Néha odaszóltunk, hogy kell-e valami segítség, mikor a helyzet kilátástalannak tűnt, de a kreatív kis csapatunk feltalálta magát.
A földön ülve kezdtem el filozofálni az élet fontos kérdésein, mikor Alex zavarta meg a pillanatomat, miközben kezében tartotta a telefonja töltőjét.
-Nem tudod hol van egy konnektor?
Pár másodperc hatásszünetet hagytam és vártam, mikor röhögi el magát, de semmi hasonló reakció nem jött.
-Ugye nem komolyan kérdezted?- reménykedtem benne -Tisztában vagy vele, hol vagyunk?
-Jó, leesett.- nézett körbe, majd a lelke mélyén lemondott a telefonja töltéséről.
Nem elég feltűnő, hogy egy tóparton vagyunk áram nélkül, de neki mégis a legfontosabb dolga a mobilja. Ezek a mai fiatalok ...
Mielőtt Andy és Alex elindult volna horgászni, Anna a közelebbi folyó szélén sétált, keresve valamit, amiről senki nem tudott semmit. Ez mind szép és jó, de egy szerencsétlen lépésnek hála nemes egyszerűséggel a sekély vízben kötött ki, s így is teljesen nedves lett. Ő is röhögött ezen, természetesen mi is. Leghamarabb Andy kapcsolt, hogy ki kéne őt segíteni, s már ott is termett kezét nyújtva. A lány elfogadta ezt és felállt. Ismét nevetett a történéseken, majd bement a sátrukba átöltözni.
Közben egy fiatalokból álló társaság sietett hozzánk, azaz Andyhez és Olihoz. Miután letudták a fényképkészítést és aláíráskérést elkezdtek beszélgetni. Nem meglepő módon szóba került Anna is, aki pont akkor lépett ki. Tisztázták, hogy ő tényleg Andy barátnője, majd lassan vissza is indultak, a fiúk pedig ismét elmentek harcolni az ételért.
Mi addig próbáltuk elütni valamivel az időt, tehát minden szórakoztató dolgot elővettünk, amit csak tudtunk. Kihasználtuk, hogy Alex nincs a közelben, ezért azonnal rástartoltunk a gitárjára. Én, mint volt "tanítványa" elkezdtem akkordokat lefogni, bár fogalmam sem volt mit csinálok és reménykedtem, hogy nem hallja addig a szenvedésem. A helyemet Oli vette át, aki valamivel jobban értett a hangszerhez. Pár alap dalt eljátszott, gondolok itt mindenféle gyerekzenére, vagy hasonlókra. A rögtönzött koncertet egy tag zavarta meg, akivel már korábban is találkoztunk.
Vic lépdelt közelebb hozzánk, s látszólag el se hitte, hogy ismét mi vagyunk azok. Az óceánpart óta teljesen megfeledkeztem róla, így viszont minden beugrott.
-Sziasztok!- mosolygott ránk, s az előző dolognak hangot is adott -Lehetetlen, hogy ismét találkozunk!
A többiek is boldogan fogadták őt, csak én próbáltam valamennyire távol maradni tőle. Ez nem jött össze, mert odasétált hozzám, s halkan kezdte.
-Tudom, hogy volt köztünk némi ... nézeteltérés, de szeretném, ha mindketten elfelejtenénk ezt az egészet és elfogadnád a bocsánatkérésemet.
-Nézeteltérés?- nevettem el magam - figyelj, semmi baj, csak lehetőleg ne legyen többet.
-Örülök, hogy ezt tisztáztuk és annak is, hogy nem kerül többet szóba ez a dolog.- mosolygott rám. Ez az egy dolog nem változott rajta. Mindig, minden körülmények között mosolyog, ami nem is baj, csak néha kicsit ijesztő.
Visszamentünk a többiekhez, s nekik is bejelentettük, hogy minden oké.
-Egyedül vagy? Mert akkor akár át is hozhatnád ide a sátradat. Már, ha te is akarod. Bár miért ne akarnál ilyen társaságba kerülni?- hozta fel az ötletet Oli, Vic pedig komolyan elkezdett rajta gondolkozni.
-Az a baj, hogy haverokkal jöttem, de ... - kezdte Vic, de Gyuri közbeszólt.
-És? Jöjjenek ők is.- vont vállat az előbb említett fiú.
Vic ismét átfontolta a dolgot, majd mindenkit magával hívott, hogy együtt győzzük meg a többieket is.
Egy jóval távolabbi részhez érkeztünk, de szinte ugyanúgy nézett ki, mint a mi helyünk.
A pad tetején ült egy szőke lány, mellette pedig egy barna hajú srác foglalt helyet. Érkezésünkre felkapták a fejüket, utána pedig tovább beszélgettek. Vic lépett melléjük, majd sorban bemutatott minket egymásnak. Miután megismerkedtünk Deamonnal és Angellel Vic felvázolta nekik a helyzetet. Ők vállat vontak felette, s már csomagolták is a cuccaikat.
Hosszú időbe telt, mire mindenkinek meglett mindene, laza egy órával később pedig már a sajátunk mellett álltak a sátraik. Ezek után pedig visszaérkeztek Andyék is. Az ő horgászatuk jóval eredményesebbre sikeredett, hat hallal gazdagodtunk végül.
Alex ügyet sem vetve az új emberekre azonnal számon kért mindenkit, hogy mit keres kint a gitárja. Bevallottam, hogy én használtam, s bűnbánó fejjel visszatettem a helyére.
Végre mindenki észrevette, hogy új emberekkel bővültünk. Előttük is elmeséltük a dolgokat, majd rövid bemutatások után elkezdtünk beszélgetni, Andy pedig meggyújtotta a tüzet.
-Ő a barátod?- mutatott Vic Alex felé. Először nem értettem, miért kérdi, aztán leesett, hogy az óceánparton meséltem róla.
-Csak volt barátom. Azóta szakítottunk, de úgy néz ki, minden oké köztünk.- improvizáltam gyorsan, Vic pedig megértően bólintott. Tuti nem hitte el.
Amíg mi átvitattuk ezt az egészet, addig Alex is társaságra lelt, méghozzá Angel személyében. A sátrunk előtt ültek egymás mellett, s nevettek valamin, miközben Alex a lány hajából túrt el egy tincset.
-Tök jól elvannak - utalt rájuk Vic is, mire én bólintottam - nem érzel már semmit iránta?- kérdezte.
-Nem most történt a szakítás, úgyhogy felőlem azt csinál amit akar.- álltam tovább karba tett kézzel.
Andy bejelentette, hogy itt az ideje sütni, így mindenki a tűz köré gyűlt. Botokra felszurkáltuk a kifogott halakat, majd kezdődött is a sütögetés, amit az előző nap már kitapasztalhattunk. De persze voltak olyan személyek is, akik megégették a halat, úgyhogy volt, akinek kettőt kellett egyszerre sütnie, különben már lángolt volna.
Miután mindenki végzett és megevett mindent, Alex elkezdett gitározni.
Szinte minden általunk kedvelt előadótól megszólalt legalább egy dal. Kiderült, hogy az új társasággal eléggé megegyezik a zenei ízlésünk, így semmi probléma nem volt a dalok választásánál.
-Te, ez amúgy úgy hasonlít valakire.- kezdte Deamon, miközben Andy irányába legyintett. Csodálkoztam is, hogy eddig nem tűnt fel nekik.
Gyuri elővette a telefonját, majd keresett egy képet a Black Veil Bridesról. Andyhez tette a mobilját, így végre szembetűnőbb volt a hasonlóság.
-Ne már! Ez komoly? Eddig nem tűnt fel?- röhögött rajta Angel, végül pedig mindenki nevetésben tört ki az egyébként egyáltalán nem vicces dolgon.
-Oliver Sykes, rémlik valami?- mutatott magára Oli, mert nem tűrhette el, hogy róla megfeledkezzenek.
-Jesszusom. Ezt nem hiszem el ... - vetette hátra a fejét Deamon.
-Alex Sykes, ismerős?- kezdett bele Alex is.
-Te mit csinálsz?- kérdezett rá, mert nem volt világos neki.
-Semmit. De azért illene ismerni Oli Sykes bátyjaként.- vont vállat, majd rájött, ez nem is olyan izgalmas dolog, mint az előző kettő volt.
Miután mindenki rájött, hogy milyen társaságba is került tovább zenéltünk. Az éneklés mindenki részéről elmaradhatatlan volt, ezért tőlünk zengett az egész tópart.
Végül mindenki belefáradt a dologba. A friss levegő kiszívta mindenkiből az energiát, ezért mindenki elég korán a sátorba igyekezett. Alex épp bealudni készült, mikor kissé túlzásba esve érdeklődtem az előző jelenetekről.
-Lefeküdtetek már?- kérdeztem rá egyenesen és ugyanolyan választ is vártam volna..
-Nem vagyok olyan, mint te.- felelt teljes nyugodtsággal.
Egyszerre fordultunk az ellentétes irányba, s próbáltunk aludni, hogy elviselhetőbbek legyenek a következő napok. Ilyen beszólásokon már meg sem lepődtem, Alex részéről szinte természetessé vált ez az egész. Hosszú időn keresztül csak forgolódtam, még végül el tudtam aludni.






2 megjegyzés: