2015. 07. 02.

35. rész

Annának feltűnő módon csillogni kezdtek a szemei. Mutatóujját feltartva jelezte, hogy van egy ötlete.
- Lehet, hogy nem fog tetszeni az ötlet ...
Mindenki tudhatja, hogy a hasonlóan kezdődő mondatoknak sosincs jó vége pont úgy, mint ennek.
- Rossz nézni, amit csinálsz Alex miatt. Mi lenne, ha kicsit rájátszanátok a dologra és összejönnétek? - tette fel a kérdést.
Összenéztünk Andyvel, majd hasonló arckifejezéssel meredtünk értetlenül Anna irányába és reménykedtünk, hogy egyáltalán nem gondolja komolyan.
- Ezt egyszer már eljátszottátok velem és nem volt túl vicces. - idéztem fel nekik.
- Az te voltál, ez meg Alex. Teljesen más a helyzet. És nem kéne smárolnotok. - ezt hatásszünet követte - Ajánlom, hogy ne smároljatok. - húzta résnyire a szemeit, de pár pillanat múlva ez azonnal el is múlt, s a beleegyezésünket várta.
- De nem akarok még egyszer szakítani.- mondta Andy.
- Túléled. Alexáért mindent. - mosolygott rám.
- Erre pont nincs szükségem. - pillantottam a földre.
- Nyugi, igazából én is csak meg akarom csillogtatni a színészi tehetségem. - dobta hátra a haját, majd egy egoista fejet vett fel.
- Alex nem fog rájönni? - kérdeztem tovább.
- Dehogy. Miből jönne rá?
- Nem is tudom ... Talán volt már hasonló szituációban?
- Legyünk pozitívak a tervvel kapcsolatban. Nem jön rá. Na, mindenkinek oké? - nézett végig rajtunk.
Andyvel ismét összenéztünk, majd egy apró bólintás kíséretében kimondtuk az igen szót.
- Ez mind szép és jó, de hogy fog történni a dolog Annuskám? - kérdeztem valamivel fontosabb dologra.
- Az. Anna. Minden. Becézett. Alakjáért. Csapok. - tagolta a mondatot halál komolyan. Védekezően magam elé tettem a kezeimet, majd bocsánatot kértem.
- Igazából semmit sem kéne csinálnotok, az emeleten egyszer csak elkezdek üvöltözni, erre feljön Alex, te véded Alexát, - pillantott Andyre - majd elrohanok véletlenül pont Alex szobájába - magyarázta gyorsan, bennem pedig hamar tisztázódott az ötlete.
Ez volt az utolsó napunk a tóparton, szóval már ekkor kellett egy pontos terv.
A részleteket hamar átbeszéltük, így a megbeszélés végére senkiben sem maradtak kérdések. Ha maradtak is, akkor senki nem merte megkérdezni.
A sátorból kiérve megláttuk, ahogy Oliék a kék műanyag frizbit meglengetve jelezték a szándékukat. Deamon jelentkezett először a játékra, így egymással szemben álltak fel hárman.
A nyugis játékot felváltotta az agresszivitás, a műanyag darab pedig nem sokkal később Deamon fején landolt Olinak hála. Ő a tenyerét rászorítva káromkodott egy sort, majd keresett valami hideg tárgyat, amit rászoríthatott. Ez egy kanál lett, amit még ők hoztak valamiért, s egész nap egy evőeszközzel a fején rohangált.
Deamon az előzőből tanulva inkább kiszállt a játékból, így Hannah és Oli ketten játszottak.
Egy nagyobb dobásnak hála a fán találta magát a játék. Gyuri káromkodásba kezdett, mert határozottan a szívéhez nőtt a darab, főleg a fejbetalálás óta. Lehet kissé túlreagálta a helyzetet, de senki nem mert neki szólni, mert a mókusoktól kezdve a frizbiken át mindent szidott az elkövetkezendő percekben.
Hannah elhitte, hogy most igenis segíteni fog a helyzeten. Életét kockáztatva lépdelt a bizonyos fa irányába, majd mikor megtalálta a tökéletes fogáspontot elrugaszkodott a földtől, s a növény kiálló részein sétált fel, a végtelenbe és tovább. Mókusokat megszégyenítő mozdulattal tette ezt, de talán csak azért használom ezt a hasonlatot, mert tényleg betett ez a pár nap.
S már a fa egyik ágán állt, pont azon, amin a játék is volt. Ezt egy laza mozdulattal dobta le Gyurinak, aki győztek tekintettel ugrált vele. Fogalmam sincs, ő miért volt büszke magára, mert semmit sem csinált.
A felmenés egyszerűen történt, viszont a lejövéssel voltak kisebb gondok. Röhögve néztem, ahogy próbál lemászni a fáról, Oliver pedig tartja a karjait, ha éppen mégsem úgy jönnek össze a dolgot, ahogy akarják.
Senki sem halálozott el végül, szóval pozitív dolognak könyveltük el magunkban.
Az viszont már negatívum, ( legalábbis nekem ) hogy Alex ez idő alatt végig a sátorban volt Angel társaságában és ki tudja mit csináltak bent. Talán nem is akartam tudni. A szívem mélyén még örülhettem is, hogy nem látom őket, akár csak futókaland lesz, akár nem. Viszont kívülről még látni lehetett rajtam és a gyilkos pillantásaimon a sátor felé, hogy még nem rendeztem le magamban ezt a bizonyos dolgot.
- Jössz sétálni? Már tudom az utat. - lépett mellém mosolyogva Anna, miközben óvatosan meglökte a karomat. - Beszélgessünk.
Reméltem, hogy tényleg tudja és beleegyeztem a sétába. Semmi kedvem nem volt megint azt lejátszani, amit az előző nap, úgyhogy félve lépkedtem a lány mellett a bokrok és fák között úgy, hogy már szinte senki sem volt a közelben.
Mélyeket sóhajtottam jelezve, bajom van. Anna már lassan hozzá is szokott ehhez, úgyhogy csak csendben várta a rövid történetemet. Valamiféle sejtése tuti volt róla, de nem tette szóvá.
- Angel. - ejtettem ki a nevét könnyedén, ezzel ki is volt merítve a gondjaim tárháza.
- Hazamegyünk, el fogja felejteni Angelt. - mondta egyszerűen, én pedig ellenkezni kezdtem.
- És ha nem? - kérdeztem, előregondolva a ( számomra ) legrosszabb esetre.
- El fogja felejteni.- tagolta lassan a mondatot.
- Már nagyon utálhatsz, de nem érdekel. Figyelj, engem nem az zavar, hogy boldog. Legyen boldog, meg minden, de Angel egyszerűen ... - kerestem a megfelelő szavakat rá, de semmi értelmes nem jutott eszembe.
- Milyen? - fordította oldalra a fejét.
- Már a jelenléte idegesít és irritál egyszerre. - vallottam be végül.
- Nekem sem szimpatikus. - jegyezte meg, majd egy gallyat eltolt az arca előtt, ami engem sikeresen arcba vágott. - Könnyűvérűnek tűnik.
Az úttal kapcsolatban nem kérdeztem semmit, Anna pedig nem mondott nyugtalanító dolgokat, így gondoltam a helyes úton vagyunk.
Ezek után végül visszamentünk az eredeti helyünkre.
Furcsa módon Gyuri azonnal jelentkezett a horgászással kapcsolatban. Azt mondta, hogy az utolsó napon megajándékoz minket, így ő fogja kifogni az ebédet.
Lassan vonultunk páran a szokásos horgászhelyre, s Gyuri már meg is kezdte az ételhalászatot. Hátralendítette a botot, ami sehogy sem akart visszaérni neki. A damilt tekerve próbálta visszacsalogatni, de semmi. Nem sokkal később Anna kapucnijából került elő, azaz a horog beleakadt, ezért nem akart sehogy sem sikerülni. Az első bénázás ellenére végignevettük az eseményt, majd visszakomolyodva végre tényleg bedobta a horgot.
A halak jöttek sorban, de négynél megállt a dolog. Feleslegesnek találtuk tovább maradni ott, úgyhogy visszamentünk a friss étellel.
Gyuri büszkén sétált legelöl, kezében a vödörrel, amiben a halak voltak. Boldogság sugárzott az arcáról, majd letette ezt a földre, s megkezdte a szerinte kiérdemelt pihenését.
Egy takarón feküdt a földön, fején napszemüveg, karjait tarkója alá téve. Az élvezetét egy bogár zavarta meg, miközben megcsípte. A fejét felkapva kiabált fel, jelezve, ez neki nagyon fájt. Utólag kiderült, hogy csak egy nagyobb szúnyog volt, de Gyuri nem hagyta a dolgot.
- Meghalok. Meg fogok halni. - tartotta a karját, s a pontra mutatott, ahol megcsípték őt. - Ki tudja milyen betegségeket terjesztett ez az izé.
Akkor viccnek fogtuk fel, de hamar kiábrándítottak, mert tényleg komolyan gondolta ezeket a szavakat. Megkezdődött a beteg korszaka, amit senki sem akar átélni vele. Senki.
Szerzett vizes borogatást, majd halálos beteget játszva befeküdt a sátorba. Vagyis befeküdt volna, de innen is sikítozás szűrődött ki. Ezt követte a kifutás, káromkodás.
- Mi az? - érdeklődött tőle Hannah.
- Belefeküdtem a hangyabolyba! - kiáltott fel, közben pedig magát seperte a hangyáktól.
A sátor jó messzire költözött az eredeti helyüktől, s végre hangyaboly mentes területen töltötték el a maradék órákat.
Oli felfedezőtúrára indult a közelben. Igazából épphogy a kitaposott rész szélés sétált, de ez már felfedezésnek számított nála.
- Ez ugye ehető? - emelt fel egy piros növényt, miközben az irányunk felé kiabált. Mindenki a fejét rázta, de Oli egyáltalán nem gondolta komolyan, s lenyelte. Hannah sétált hozzá összetörni a lelkivilágát.
- Az fogalmam sincs milyen növény volt, de nem ehető. - helyezte tenyerét a vállára. Oliver szemei kikerekedtek, majd a maradékot, ami a szájában maradt azonnal köpdösni kezdte.
Szóval Gyuri mellé jött még egy betegünk. Legalábbis agyilag.
Alexék is kifáradtak a sátorból.
- Az öcsém? - kérdezte tőlem, de csak azért, mert senki nem volt a közelben.
- Együtt hipochonderkedik Gyurival. - feleltem.
Próbálta értelmezni, hogy hogy is gondoltam ezt, majd inkább hozzájuk ment érdeklődni.
Andy lassan bejelentette, hogy ideje indulni. Elképesztő gyorsasággal ment le ez a pár nap, s azon kaptuk a fejünket, hogy már össze is csomagoltunk. Végignéztük párszor a területet, hátha hagyunk valamit magunk után.
Egy hangra kaptam fel a fejemet, ami Vic sátrából jött és az övé volt.
- Alexa, tudnál segíteni? Az egyik pólóm beakadt a hálózsákom cipzárjába.
Odaszóltam a többieknek, hogy mindjárt megyek, mert ők már a kocsinál álltak.
Lehúztam a bejáratot, s Vic mosolygott rám, előtte pedig az említett hálózsák, felette egy póló.
Pár lépéssel arrébb sétált, majd behúzta utánam a cipzárt. Én is megnéztem mit tudnék tenni a pólójával, de egy tenyér a derekamon félbeszakított.
Ki más lett volna, mint Vic. Próbáltam leszedni onnan a kezét, de az csak egyre feljebb ment. A pólóm nyakánál fogva húzott egyre közelebb, én pedig valami hangot próbáltam kiadni a torkomon és bíztam benne, hogy meghallják. Szívesen mentem volna ki simán a bejáraton, ha a lábaimat nem fogta volna le a sajátjaival.
A sötét pólóm pedig a földre került, én meg sikítottam.
- Csak befejezem azt, amit az óceánparton elkezdtem. - húzta mosolyra ajkait, mikor pár centi választott el minket egymástól.
És végezetül megérkezett a megmentőm Andy személyében. Nagy lépésekkel haladt a sátor felé, amit bent is meghallottunk, csak nem nagyon törődtünk vele. A cipzár lehúzódott, Vic pedig abbahagyta a dolgot.
- Takarodj innen, mielőtt én viszlek el. - mondta Andy komolyan, parancsoló hangon.
Pólómat felkapva siettem ki onnan, kint pedig felvettem azt. Andy határozott mozdulattal húzta vissza az egyszerű zárat.
- Nagyon köszönöm. - mondtam, miközben a kocsi felé sétáltunk.
- Téged nem lehet egyedül hagyni? - tette fel a költői kérdést, amire mindketten tudtuk a választ.
Becsaptam magam után a kocsi ajtaját, majd bármilyen magyarázkodás nélkül vártam, hogy elinduljunk haza.





3 megjegyzés:

  1. Fuuu, te!
    Vicet nyirom ki.
    Meg Alexet.
    De legfokeppen Vicet.
    Anna otlete..xdd
    Ezhulye
    Na mimdegy
    Kivancsi vagyok mit hozol ki belole.
    <3 :-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *hoztok
      Csak szar a telefonom, es automatikzs javitas van rajta :'D
      Imadlak titeket
      ❤❤❤❤❤

      Törlés
    2. Nagyon nagyon köszönjük:D ♥♥♥♥

      Törlés