2015. 07. 25.

37. rész

-Alexa szemszöge-

Reggelre mindenki fejéből kiment az egész próba dolog, így csak Andy kiabálása juttatta eszünkbe, hogy lassan indulni kéne.
Gyorsan kapkodtam fel a cuccaimat, miközben számból lógott a fogkefe és az egyik kezemmel próbáltam felszenvedni a felsőmet. Miután túl voltam a készülődésen lesiettem a konyhába. Néhányan még hiányoztak onnan, Andy pedig látszólag legszívesebben már otthagyott volna minket. Ő karba tett kézzel állt a falnak dőlve, néha idegesen rápillantott az órára.
Az utolsó hiányzó, azaz Hannah is befutott, így indulhattunk a próbaterembe, ami körülbelül 40 percre lehetett a háztól. A kocsikat elfoglalva végre tényleg mehettünk.
Az út végig csendesen telt, s mikor megérkeztünk a helyhez Gyuri sipítozva szállt ki az autóból.
- Jézus, láthatom a Black Veil Brides egyik próbáját! - tellegetett, miközben a bejárathoz indult.
- Gyuri, nem az. A másik - mutatott egy teljesen más helyen lévő ajtóhoz. Lebiggyesztett ajkakkal indult az Andy által mutatott épület felé.
Bementünk oda, majd megpillantottuk a már várakozó tagokat és a hangszereket. Üdvözöltünk mindenkit és pár perc múlva már mindenki a helyén is volt. Az előttük elhelyezkedő fekete kanapén foglaltunk helyet és onnan nézhettük a próbájukat.
Legalább ezerszer elgondolkoztam ezen, de még most sem tudom elhinni, hogy ilyen kapcsolatokat ápolunk ezekkel az emberekkel.
Eljátszották a bemutatóra szánt pár dalt a hamarosan megjelenő albumukról, amiket tulajdonképpen egytől egyig imádtunk. Mindegyikben volt valami, ami megfogta az embert és nem engedte. Különlegesek voltak valamiben és szerencsésnek érezhettük magunkat, amiért korábban meghallgathattuk.
- Andy mennyire avatott be titeket a dolgokba? - kérdezte Jake az asztalra támaszkodva.
- Csak annyit tudunk, hogy egy bemutató lesz - vallotta be mindenki nevében Oli.
- Az új albumunk bemutatója - javította ki Jeremy. - Mesélünk kicsit az egészről, néhány dalba részletesebben belemegyünk és zenélünk. Ennyi lenne. Körülbelül 5 számot adnánk elő. Utána találkozunk az emberekkel és megyünk haza - foglalta össze a napot.
Szemeink felcsillantak a mondatok hallatán és már terveztük is magunkban, ahogy az első sorban üvöltjük hiányos szövegtudással a dalokat és lekönyöklünk mindenkit, aki elénk akar beállni.
- Szükségünk lenne egy emberre, aki árulja a CD-ket - szakította félbe a gondolatmenetet Andy. Alig észrevehetően Annára pillantott, aki heves ellenkezésbe kezdett vele.
- Nem nem - emelte fel a mutatóujját - rosszul fogok visszaadni. Vagy elejtem a pénz és senki sem találja meg. Vagy eltűnnek a CD-k miattam.
- Miért tűnnének el? - ráncolta a homlokát Andy.
- Gyilkoska úgy akar bosszút állni Gyurin, hogy ellopja a CD-ket és megdobálja őt velük - mondta Anna úgy, mintha ez teljesen természetes lenne a világban. Elfojtott nevetések töltötték be az ezután következő csendet, amiben mindenki végiggondolta, mennyi lehet a valóságalapja ennek a történetnek. Gyuri arcáról le lehetett olvasni az utálatot a mókus iránt még ekkor is. Andy csak megrázta a fejét és kiosztotta, hogy ő fog árulni. Lebiggyesztett ajkakkal beletörődött.
- Ehhez kaptok még pár bónusz dolgot - szólalt meg Ashley. - Hamarabb bejöhettek, ha jobban tetszik, akkor VIP belépőtök lesz - magyarázta. Ezt ujjongás követte és már a lelki szemeim előtt láttam, ahogy az emberek legszívesebben lelőnének minket, mikor végigvonulunk előttük a bejáratnál és már el is foglalhattuk a színpadhoz legközelebb lévő sort.
Ezzel már senkinek sem volt semmi problémája, így gond nélkül folytathattuk a megbeszélést.
Megtudtuk a helyszínt, az időpontot és hogy mikor kezdik igazából hirdetni az egészet. Nem siették el, a bemutató előtti héten tették ki, hogy ilyen is lesz, az a bizonyos nap pedig egyre jobban közeledett.
Ezt követően indulhattunk haza, ahol megkezdtünk Anna nemrég kitalált ötletét, amihez igazából nem sok reményt fűztem.

- Alex szemszöge -

Az emeletre tartottam, mikor érdekes hangok szűrődtek le fentről.
- Istenem, baszdmeg nem hiszem el! - üvöltötte Anna. Felsiettem, hogy meglássam miről is maradok le. A szobájukhoz értem, ahol érdekes látvány fogadott. Andy és Alexa, miközben félmeztelenül állnak egymás mellett, mintha már megszokott lenne és Anna, ahogy magába omolva, könnyezve nézi őket. A helyzet teljesen leszűrhető volt, magyarázatot sem érdemel.
- Megmagyarázom - szólalt meg végre Alexa és felvette a földön heverő felsőjét.
- Te ne magyarázz meg semmit. Andy, remélem tudod, hogy vége van köztünk mindennek - futott ki a szobából. A szobámban találta meg a helyet, ahol kiadhat magából mindent. Egy párnába fejelve feküdt az ágyon, én pedig mellette foglaltam helyet.
A helyzet fura volt nekem. Anna és Andy még az előzményektől függetlenül is példa volt a tökéletes kapcsolathoz. Úgy néz ki, tényleg nincs olyan, hogy valami tökéletes legyen. Mindig van valami hiba a gépben, ami megakadályozza ezt.
Nem csak Andyben csalódtam ezzel kapcsolatban, hanem Alexában is. Nem is gondoltam arra, hogy miatta fognak egyszer szétmenni. Anna keserves sírása szakította félbe a gondolataimat, én pedig elővettem a legszerencsétlenebb mondatot, amit ilyenkor lehet mondani.
- Ne sírj már. Nem érdemelt meg - mondtam, mire megajándékozott egy te sem gondoltad komolyan pillantással. - Legyenek boldogok együtt.
Válasz helyett csak hangosabb sírást kaptam, amit elkönyveltem annak, hogy Andy ne legyen boldog mással. Főleg ne vele.


Pár napig ment az utálat és a sírás, majd Anna elküldött a boltba cigiért. A lehető legtávolabbi boltba mentem, ahol meg lehetett venni azt, amit ő szív. Háromnegyed óra kocsikázás után visszaértem a házba, ahol különös csend volt. Nem is nagyon törődtem vele, de mikor a szobámba beérve láttam, ahogy Anna érdekes pózban fekszik Andyn mégis magyarázatot szerettem volna kapni.
- Mit csináltok? - ráncoltam össze a homlokomat, s ledobtam a szekrényre a dobozt. A takaróval próbáltál takargatni magukat, ami részben sikerült is, bár az sem érdekelt volna ha meztelenül maradtak volna végig.
- Kimennél? - kérdezett rá Anna.
- Megmagyaráznátok? - mondtam kissé hangosabban.
- Menj ki! - parancsoltak rám. Rájöttem, hogy a helyzet nekik így is kínos, úgyhogy kiléptem és becsuktam az ajtót, majd türelmetlenül sétáltam fel-alá a szoba előtt.
A kilincs lenyomódott és magam előtt láttam Annáékat most már ruhában. Beléptem, s az ajtó becsapódott mögöttem. Tényleg hallani akartam a valós okot.
- Emlékszel, hogy te mit csináltál Kellin miatt? Hogy ne emlékeznél. Na, ugyanez a helyzet most is, csak fordítva - magyarázta meg könnyen Anna.
- Le kéne mennem hozzá is - gondolkoztam el, majd végigjártam a házat, hogy megkeressem őt. A konyhában állt, azt hiszem kávét csinált, mikor melléálltam. Felpillantott rám, s mikor felismerte arcomat azonnal lesütötte a szemeit.
- Beszélhetünk? - kérdeztem meg óvatosan, miközben arrébb toltam a csészét, hogy csak rám figyeljen.
- Ha arról akarsz papolni, hogy nem kellett volna megcsalni Annát, meg szar ember vagyok, akkor inkább hagyd az egészet - támaszkodott két kézzel az asztalra.
- Elmondták, mi volt, úgyhogy nem ezért jöttem. Csak érdekel, miért volt.
Sóhajtott egyet és az asztal sarkába markolva belekezdett ő is.
- Rosszul esett, mikor hazahoztad Ashley, vagy Amandát, mit tudom én hogy hívják. Ehhez jött még a tóparton Angel is. Felemelő érzés volt rátok nyitni a sátorban - mosolyodott el kínjában és végre a szemembe nézett.
- De ... miért?
- Alex - könnyedén ejtette ki a nevem olyan hangsúllyal, mintha nem gondoltam volna komolyan a kérdésem. - Őszintén. Szerinted miért éreztem rosszul magam, mikor a közelükben voltál? És miért utáltam meg mindent, mikor összevesztünk Kellin miatt és tudom, hogy sosem leszünk már úgy, mint előtte? - sorolta a kérdéseit, bennem pedig egyre világosabb lett a helyzet.
- Utáltam, mikor Kellinnel voltál és hátrébb kerültem az életedben - jegyeztem meg.
- Az életemben ugyanúgy fontos szerepet töltöttél be. És még mindig te vagy az első.
- Mégis Kellinnel voltál és őt csókoltad - gondoltam vissza rá.
- Szerinted nem azért volt, hogy az agyadra menjek vele? Szeretlek istenem, ezen semmi sem változtat - lassan hozzáértem az asztalt egyre jobban szorító kézfejéhez, mire ő engedett ezen.
- Mindentől függetlenül én is szeretlek téged.


...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése