2015. 08. 18.

42. rész

Hosszú időbe telt, mire mindent megbeszéltünk. A legapróbb részleteket is átvettük, semmit sem bíztunk a véletlenre. Közben percenként néztük a kilincset, mikor nyomódik le és jelenik meg az ajtó mögött Anna, így már arra is komoly tervet találtunk, hogy mit mondunk, ha esetleg tényleg ő lenne. Szerencsére csak párszor lépett át Gyuri, így nyugodtan tudtunk szervezkedni. Sorban írtuk fel a lapokra a különböző feladatokat, játékokat és a beszerezni való dolgokat.
Több, mint egy hónap elteltével ki lehetett jelenteni, hogy készen állunk az esküvőre, a leánybúcsúra, és minden hasonlóra. Minden megvolt. A ruhák, a helyszín, az ételek, az összes meghívó ki lett küldve és még sorolhatnám. Egyre közelebb kerültünk ahhoz a bizonyos naphoz, amikor végre Anna és Andy teljesen összeköti az életét. Az elején tényleg nem hittem volna, hogy ez lesz abból a Skype-on keresztül szőtt szerelemből, erre tessék. A leánybúcsújára készülve kezdtem el ezen gondolkozni.
A többi koszorúslánnyal egy szobában vártuk Annát, kezünkben a neki szánt, Game Over feliratú fehér pólóval, amit az este folyamán viselnie kell. A feladatok listája Katelynne-nél, az italok az asztalon.
Nem sokkal később pedig belépett a várt személy. Leültettük egy székre velünk szemben, majd a kezébe nyomtuk a pólót. Mikor meglátta azt és a szobát azonnal rájött, s nevetve ráhúzta a felsőjére.
Az első feladat egy kisebb kvíz volt a vőlegényről, azaz Andyről. Sorban tettük fel a lehető legnehezebb kérdéseket, ha pedig nem tudta a választ, akkor innia kellett. Nem volt tervben, hogy már az első feladatnál leitassuk a menyasszonyt, így a vége felé visszafogtuk magunkat és lazábbat kérdeztünk, amire gond nélkül válaszolt.
Az este megalapozása után héliumos lufikkal a kezünkben elkezdtük járni Los Angeles utcáit. Út közben felsorolták Annának, hogy miket is kell véghez vinnie az este folyamán. Ezekhez hozzátartozott például az, hogy idegen emberektől kell aláírást gyűjtenie a pólójára, szerezzen tőlük különböző ruhadarabokat, sminkeltesse ki magát két férfivel, vagy éppen hívassa meg magát pár italra. A sorolás még tartott volna, de egy térre értünk, ahol Anna azonnal kibontotta a lufit, szívott belőle és teli torokból kezdett énekelni érdekes hangokon. Az emberek leginkább csak nevettek egy sort, majd észrevéve a pólóját minden világossá vált nekik. Miután kiénekelte magát együtt felengedtük a többi léggömböt, ezzel elengedve a "szabad életét".
Egy csoport fiatalabb fiú jött velünk szemben, Annának pedig azonnal beindultak a kerekek és ment is feladatot teljesíteni. Megmondta nekik a nevét, mit is csinál, majd a végén megkérdezte, csinálnak vele egy képet a feladatok kedvéért. A végeredmény meg is lett, a lányt vízszintesen tartották, ő pedig olyan fejet vágott, mintha bealudt volna. Gyorsan fotózni kezdtünk, őt pedig letették. Aláiratta velük a pólóját, s egy fiúval lenyomott egy színpadi csókot is, így még egy feladat teljesült.
Ahogy mentünk végig az utcán az aláírások sorban gyűltek, az a kikötött 20 darab egész hamar meg is lett, de ennél nem álltunk meg. A velünk vitt rúzzsal is készültek a lány bőrére, sőt még egy színes arcpuszival is gazdagodott.
A zebrán átkísért két férfit kérdés nélkül, néha ismét elkezdett énekelni, s minden remek hangulatban telt. Idő közben valami ismeretlen ki is sminkelte, így még gyönyörűbben ért oda a szórakozóhelyre, ahol az este folytatódott.
A bejutást követően Andy nevű ember keresésébe kezdett.
- Anna vagyok, Andy a neved? - ennyit hallottunk végig, mikor elment mellettünk. Végül pedig megtalálta az aznapi "lovagját", s elkezdett vele beszélgetni.
- Ne haragudj, de a leánybúcsúm van és szeretnénk téged is belevenni a dologba - magyarázta neki, ő pedig bólogatni kezdett. Kiosztotta a feladatát, ami egy rögtönzött szerelmes vers írása lett.
- Jönnék a szokásos rózsás szöveggel, de nincs kedvem szenvedni a csövekkel. Szemed akár a holdfény, de persze ez tény. Kifogytam a rímekből, elegem van a filmekből. Azért veled megnéznék egyet, persze csak ha párod beleegyez - hozta össze ezt, Anna pedig meghatódva pislogni kezdett.
- Gyönyörű lett! - tette a kezeit a szívére. - A párom pedig beleegyez.
Ezzel ott is hagyta őt, a verset pedig pontosan lejegyzetelte, hogy emlékezzen eme csodás darabra.
Összeszedett még három férfit, akik meghívták őt különböző italokra. Az alkoholtól felbátorodva furább feladatokat is bevállalt. Az egyik egy ismeretlen férfi alsónadrágjának megszerzése volt, de ehhez hozzájött még a zoknija. Közösen választottuk ki a feladatokat, de nem hittem volna, hogy lesz olyan ember, aki ezeket odaadja neki. Pedig volt. Rövid beszélgetés után emberünk bement a mosdóba, nem sokkal később pedig kijött, kezében a ruhadarabokkal, amiket Anna kezébe nyomott. Ő röhögve eltette ezeket, s folytatódott minden reggelig.

- Gyuri szemszöge -

Igen. Elérkezett a legénybúcsú napja, mikor végképp le kellett mondanom Andyről. Az egész estét egy hatalmas feláldozással kezdtük. Söröket és ollókat a kezünkbe véve letettünk egy fogadalmat, blablabla. Igazából csak átszúrtuk azokat az udvaron és szétfröcsköltük. Nem tudom, ki ötlete volt az egész, de utálom azt az embert. Ezután átadtuk a közösen elkészített ajándékot, ami egy boros üveg volt általunk feldíszítve. Vonalakkal különböző részekre osztottuk, egy cetlire pedig rá volt írva a nagy kérdés: Miért veszed el Annát?
Az üvegen pedig rajta voltak a válaszok a csíkokon, például poénból, érdekből, a ruha miatt, mártír vagyok, jó a segge, a legalján pedig igaz szerelemből. A válasz csak Andyn és a máján múlott, amire azóta sem jöttünk rá. Nevetve elvette ezt, s a szekrénybe tette, hogy mindig emlékezzen erre a csodálatos napra. Bármikor visszagondolok rá elönt a boldogság és nem csak azért, mert együtt voltam a Black Veil Brides, Escape The Fate és Falling in Reverse nevű együttesekkel, hanem mert tényleg jó volt a nap. Legalábbis gondolom, mert nem maradt meg túl sok belőle.
Az biztos, hogy elindultunk valahova, mert valaki olyan jó ötletnek tartotta. Talán Robert volt az, aki előállt ezzel. Tehát elindultunk.
- Miket kell csinálnom? - kérdezte Andy út közben.
- Hallottuk, ahogy a leánybúcsúról beszélnek, úgyhogy onnan szereztünk pár ötletet, de nem olyan vészesek - vonta meg a vállát Ryan. Egy baj volt. Andy pontosan tudta, mit műveltek a lányok, így enyhén pánikolni kezdett.
- Csináljátok meg egyedül, én visszamegyek - fordult vissza nevetve, mire Ronnie visszahúzta, s átkarolta a nyakát és így mentünk tovább.
A magunkkal vitt italok útközben egész hamar elfogytak, s valahogy megérkeztünk egy helyre, Andyre pedig valami ismeretlen nő melltartója került, amit fogalmam sincs hogy szerzett meg. Bár egy nézés tőle és levarázsolja a ruhát bárkiről. Ezt az utolsó szót olvassátok visszhangozva.
Szóval megérkeztünk. Lehet, hogy túl nagy feltűnést keltettünk, de ez akkor a legkevésbé sem érdekelt senkit, csak jól akartuk érezni magunkat, ami sikerült is. Annyira, hogy Andy pár lánnyal csókolózásba keveredett, mi pedig távolról biztattuk tovább.
- Menni fog fiam, menni fog! - üvöltötte neki Ash, kezével az ég felé kalimpálva.
- Csak így tovább! - segítette ki Robert. Természetesen a menyasszonynak egy szót sem szóltunk erről és a legénybúcsúk rejtélyes edényébe dobtuk, ahonnan sosem kerül ki.
Miután végeztek Andy visszasietett hozzánk egy "szabad vagyok" felkiáltással.
A következő feladata az volt, hogy próbáljon címkéket kivágni nők különböző ruhadarabjaiból. Nem volt megszabva melyikből, csak vágjon. Egy kisollót adtunk a kezébe, mire ő felfedezőútra indult. Eltűnt a szemünk elől, de 15 perccel később boldogan jött vissza, kezében 10 darabbal. Oli elismerően megveregette a vállát, innentől pedig teljesen sötét a kép. Az biztos, hogy valahogy visszaérkeztünk a házba és még több melltartó került Andy nyakába.

- Alexa szemszöge -

       2016. május 12. Az esküvő előtti nap 

- Gyuri, lennél az apám meg az anyám? - kérdezte meg Anna, mi mögötte sétáltunk. Gyuri abszolút nem értette a helyzetet, amit igazából meg is értek. Nem mindenkitől kérnek ilyeneket.
- A szüleim még mindig annyira szeretnek, hogy az esküvőmre sem jönnek el, így szeretném, ha te helyettesítenéd őket - részletezte Anna.
- Persze kislányom - válaszolt, a lány pedig megölelte őt és megköszönte neki, majd együtt visszaindultunk megbeszélni a helyzetet.
Anna minden perccel egyre izgatottabb lett, hisz mégis csak az egyik legfontosabb nap az életében.
A helyszínhez indultunk, hogy még egyszer utoljára rá tudjunk pillantani a nagy nap előtt. A virágokkal feldíszített teremben épp feltették az asztalokra a terítőket és az asztaldíszeket, amit vörös rózsákból álltak. Minden tökéletesen harmonizált mindennel, a hely pedig teljesen mesebelivé vállt. Az emberek ki-be rohangáltak, mindig különböző dolgokkal a kezükben. Láttuk, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van, így hazamehettünk. A kocsiban átbeszéltük az esküvő előtti tennivalókat.

     2016. május 13. Az esküvő napja 

A házban készültünk, rohangáltunk. A fiúk jóval hamarabb elkészültek, mint mi, így ők már elindultak és ott rendezték le a dolgokat.
A házban megtalálható összes tükröt befoglaltuk a hajvasalókkal és sminktermékekkel. Annán egyszerre látszott az izgalom és a boldogság. Gyönyörűbb volt, mint valaha. A különleges, bordó ruhája tökéletesen állt rajta, haja egyenesen, arcán enyhe sminkkel. Mi szenvedtünk egy darabot, mire mindenkinek sikerült becipzározni a ruháját, de ez már részletkérdés.
Végigpörgettem magamban minden lehetséges dolgot, amit elronthatok, így magamban szurkoltam, hogy ne történjenek meg. Szinte már késznek mondhattuk magunkat, mikor Annának eszébe jutott egy fontos dolog: az ékszerek.
Eszeveszett keresésbe kezdett, de semmire sem jutott. Mindenhol átnézte, tényleg mindenhol, de mintha lábuk kelt volna az ékszereknek, valahol eltűntek.
Annát a kormány mögé ültettük, s így indultunk el a legközelebbi ékszerbolthoz. Az utcán megbámultak, de a legfontosabb akkor a hiányzó darabok pótlása volt. Gyors levegővételek közepette köszöntünk a boltban, Anna pedig válogatni kezdett. Egy szimpatikus darabot kifizetett, majd visszamentünk. Eljött az a pillanat is, mikor végre tényleg késznek mondhattuk magunkat.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése