2015. 08. 21.

43. rész

- Félek - ismételgette a kocsiban Anna. A helyszínhez tartva mindenki próbált a lehető legjobban lenyugodni, de ez egyeseknek nem igazán sikerült. A menyasszony minden lehetőséget felsorolt, mit ronthat el, vagy mi romolhat el. Szóval a kocsiban kitört valami egyszemélyes világháborúhoz hasonló, mert akárhányszor mondtuk, hogy semmi baj sem lesz, Anna vagy kiabálva válaszolt, vagy mindent a stresszre fogott. Végül lassan a helyszínhez értünk, ahol mosolyogva lépett ki a kocsiból, mintha bent ugyanilyen nyugodt lett volna.
A meghívott emberek már bent ültek Andyékkel együtt, így csak Annára vártak. Gyors, ruha, haj igazítást, s már a terem felé is tartottunk, elől a koszorúslányokkal. Anna mellett a hirtelen választott apa, azaz Gyuri, mellettünk pedig az emberek szegezték a szemüket a menyasszonyra. Andy hasonló módon bámulta őt, szemében meghatódottsággal és büszkeséggel, amit meg is értek.
Mikor közelebb értünk oldalra álltunk, Anna pedig szembeállt Andyvel. Egymás tekintetét nézték boldogan, miközben a pap a szokásos beszédet mondta. Ezt követően mindketten elmondták az esküjüket, míg végül feltették azt a két fontos kérdést.
- Andrew, akarod-e feleségedül Annát?
- Igen - mondta határozottan.
- Anna, akarod-e férjedül Andrew-t?
- Igen.
- Ezennel férj és feleség vagytok. Megcsókolhatod a menyasszonyt - jelentette ki a pap, Andy pedig  hosszan megcsókolta Annát. Az emberek tapsolni kezdtek, mindenkiről sugárzott az öröm, kivéve egy személyről. Alex hátrébb állt, hiába tapsolt ő is, ezzel együtt egyszerre sírt. Bárcsak mondhatnám, hogy a meghatódottságtól, de nem.
Annáék eközben elkezdtek kivonulni, majd mi, s a meghívottak is. Miközben fogadták a gratulációkat odamentem Alexhez és megöleltem. Csendben szorítottam magamhoz, miközben ő a vállamra dőlve zokogott egyre jobban.
- Összekönnyezem a ruhád - emelte fel a fejét, én pedig csak jobban húztam magamhoz.
- Fontosabb vagy, mint a ruhám.
Hiába mondtam volna akármit, tudtam, hogy semmi sem használna, így csak szótlanul dőltünk egymásnak, hátát pedig ujjaimmal óvatosan simogatni kezdtem, mikor Anna közeledett felénk. Alex könnyeit letörölve, mosolyogva ölelte meg a lányt, s szintén gratulált nekik.
- Nagyon köszönöm, hogy eljöttél - nézett a szemébe, majd felém fordult. - Menni kéne elkészíteni a képeket.
Alexet otthagyva Annával és a többiekkel elmentünk fotózkodni, majd elküldtek minket jelezve, csak a párt fényképezik.
A képek elkészültek, majd a terembe mentünk, ahol az asztalok helyezkedtek el. Andy és a felesége lassan vonult be, megszólalt valami lassú dal és elkezdtek táncolni. A lassúzás befejeztével felvágták a tortájukat, s mindenkinek kiosztották azt.
Természetes volt, hogy a zenét Andy együttese biztosítja, de mindenkit meglepett, mikor Annával együtt elkezdték énekelni a Rebel Love Songot, ami számukra egy elég fontos dallá nőtte ki magát.
Ezt követte a csokordobás. Bármiféle erőlködés nélkül a kezembe esett, pedig épphogy felemeltem a karom. Enyhe győztes feelinggel sétáltam arrébb a virágokkal és reménykedtem, hogy ez valami jel volt a bizonyos ember felé.
Ezután Andy szedte le Anna harisnyakötőjét, amit valami számomra ismeretlen ember kapott el. Minden esetre boldogan emelte fel és hihetetlen módon örült a fejének.
Anna sorra járta az embereket, mindenkivel  táncolt egy sort, de különös figyelmet fordított az egyszemélyes szüleire.
- Nem cseszted el - jelentettem ki, mikor rám került a sor.
- Még elcseszhetem.
Még egyszer gratuláltam neki, mire ő továbbszögdécselt.
Igazából egész jól eltelt az esküvő és az utánakövetkező dolgok is. Éjfél körül Annáék elindultak a nászútra. Utoljára elköszöntünk tőlük, s az este tovább folytatódott


Hajnalba mehettünk haza, így érthető volt a 14-15 óra körüli kelés. Aztán lassan mindenki rájött, hogy szinte éhen maradtunk, mivel Annán kívül nem nagyon jutottunk sokra a konyhában. Szerencsére a fagyasztott dolgoknak hála ezt megúsztuk, azóta is áldom Annát, hogy gondolt ránk. Az más dolog volt, hogy meggondolatlanul hagyták ránk a házat. Talán ezért vállaltak be csupán 3 napot nászútnak. Pedig mi tényleg mindent megtettünk, hogy semmi se gyulladjon fel, senki se fulladjon meg, vagy ilyesmi. Az első napot meg is úsztuk vérzés nélkül, a másodikon viszont már volt néhány " úristen, mi történik " pillanatom.
Szokásosan indult minden, megszenvedtünk a reggelivel, de az is elkészült. Este viszont Alex a kocsihoz hívott, ahová mindketten beültünk.
- Hova megyünk? - kérdeztem, miközben becsatoltam az övemet, ő pedig ugyanezt tette.
- Meglepetés.
Hurrá. Azóta is utálom a meglepetéseket.
Lassan vezetett, aminek örülök is. A balesete óta szinte mindig szívrohamközeli állapotba kerülök, ha egyedül megy valahova kocsival, bár azóta mindig épségben megérkezett, az érzés mégsem változott.
Csendben telt el az út, nem sokkal később pedig megérkeztünk az óceánpartra, ahol korábban is voltam már, csak Alex nélkül. Az emlékek itt is bevillantak, de próbáltam nem is törődni velük. A kocsiból kiszállva megcsapott a hűvös szellő, ami így kellemesebbé tette az időjárást.
Szótlanul sétáltunk egymás mellett, közel a vízhez. Kezünk néha véletlenül összeért, eredményül pedig összekulcsoltuk az ujjainkat, s így mentünk tovább.
Egy sziklára mutatva megkérdezte, hogy felülünk-e. Bólogatva mondtam igent, nemsokára pedig már valahogy fent találtam magunkat. A holdfény bevilágította az óceánt, s elmerültem a tájban.
- Alex - dőltem a vállának, miközben újra megfogtam a kezét.
- Igen?
- Másfél éve várok rád.
- Én 643 napja.
Sóhajtva ismét megszólaltam.
- Miért csináltad ezt az esküvő miatt? - kérdeztem rá.
- Én sem tudom - az arcát kezdtem el nézni, ő pedig csak maga elé meredt. - Ettől függetlenül téged szeretlek.
Szemei végül az enyémekre szegeződtek, kezemet pedig enyhén megszorította. Ahogy kimondta kirázott a hideg és nyeltem egyet.  Ajkaimat nyelvem hegyével nyaltam meg, s a karját végigsimítva emelkedtem egyre magasabbra, hogy a fejünk egy szinten legyen. Hosszan néztem a szemébe, mire ő résnyire nyitotta ajkát, én pedig lassan megcsókoltam.  Nemsokára elhúzta a fejét.
- Emlékszel, mikor megbeszéltük, hogy barátok leszünk?
- Nem tudom elfelejteni.
- Igazából nem csak barát szeretnék lenni veled.
Elmosolyodtam, mire ő újra megcsókolt. Így lettem pár perc alatt a világ legboldogabb embere.
Tovább ültünk ott, s rövid idővel később pedig hazamentünk.
Az ágyba egyszerre feküdtünk le, Alex pedig hátulról ölelni kezdett. Így aludtunk el reggelig.
Annáék kora délután már megérkeztek, mi pedig pár nap múlva hazamentünk.





"VÉGE"

...



2 megjegyzés: