2015. 09. 27.

Előzmények 2.

- Andy szemszöge - 

Jó pár nap eltelt azóta, mióta szakítottam Hannaval. Korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy ez meg fog történni, most mégis valamennyire egyedül maradtam. Ez nem teljesen igaz, mert végig mellettem volt CC és próbált felszedni a padlóról.
Nem mondom, hogy nem érintett meg a szakítás, de egész hamar túl voltam rajta.
Épp felemeltem volna az üveget, amiben egy elég erős ital volt, mikor a már említett személy lefogta a kezem jelezve, elég volt belőle. Hozzászokhatott volna, hogy ezek a dolgok csak elég nagy mennyiségben használnak nálam, így nyugodtan hagyhatott volna még egy-két kortyot.
- Ez nem segít - szólalt meg mellőlem. Megvontam a vállam, majd arrébb tettem az épp kezem közé akadó jegyzetfüzetet, amiben néhány szövegrészlet volt leírva a hamarosan készülő albumról.
- Nehéz az élet - jelentettem ki enyhe túlzással, miközben a hajamba túrtam.
- Meg szomorú is. Ismerem - veregetett vállon. Valószínűleg elég gyakran ismételgettem ezt, mikor a rózsaszín szemüveget felváltotta a szürke.  
Rá kellett jönnöm, hogy legelső sorban a zenekarra kéne törődnöm. Beállíthatnék bármi sablonszöveggel, ami arról szól, hogy az emberek jönnek-mennek az életben, de ebből nem lesz egy új dal, vagy albumcím.
- Mikor lesz a Download fesztivál? - váltottam gyorsan témát.
- Fogalmam sincs.
A naptár, amiben minden fontos koncertdátum bele volt írva pár méterre volt tőlem és kinek van kedve annyit sétálni? 
A telefonomat elővéve felhívtam az első személyt, akiről tudtam, hogy ott lesz és nem a Black Veil Brides tagja. Tisztában voltam vele, hogy a többiek sem tudnak valami pontos információt adni, így Oli Sykesban kezdtem bízni.
Hosszú csörgések után végre fel is vette.
- Szia. Bocs a zavarásért, de meg tudnád mondani, mikor lesz a Download fesztivál? - kérdeztem, miközben CC felé pillantottam, aki már el is feküdt a kanapémon.
Oliver megismételte a fesztivál nevét, pár másodpercig elgondolkozott, majd rávágta, hogy július 25-én. 
Ennyi volt a beszélgetésünk, majd elmondtam CC-nek, amit megtudtam.

Lassan telt az idő, végül CC is hazament. Újra egyedül maradtam a TV-t bámulva. Az Instagramomra is áttértem, ahonnan már a legtöbb közös képünk lekerült. A legutóbbi megosztott képhez jött pár aggódó megjegyzés, hogy mégis mi történhetett. Mintha nem lett volna egyértelmű minden.
Éjfél tájában járhattunk, mikor SMS hangja törte meg a TV által generált zajt. Újra Oliver volt az. Átfutottam az üzenetét, ami körülbelül arról szólt, hogy néhány kedves ismerőse beszélni akar velem. Fáradt is voltam, kedvem sem volt túl sok, de reflexből rávágtam, hogy rendben.
Másnap pedig eljött az ideje a Skype-olásnak. Gondoltam, hogy hamar túl leszek rajta, utána pedig nem is hallok felőlük. Átgondolva már teljesen máshogy látom a helyzetet.
Minden ment sorban. Bejelentkeztem, felhívtam őket, felvették. Mosolyogva köszöntem a megdöbbent társaságnak, mikor végignéztem rajtuk. Legelőször egy kék hajú, BVB pólót viselő lányon akadt meg a szemem, akinek gyönyörű mosolya volt.. 
Minden itt kezdődött.
A beszélgetés után ledumáltunk még egy napot. Hamar kiderült, hogy csak egyetlen személy ér rá, mert mindenki dolgozni ment. Magamban szurkoltam, hogy Anna legyen az a bizonyos személy. És igen. Nem hiába volt minden, végül tényleg ő lett az. A beszélgetés közben szimpátiát kezdtem érezni felé. Valahonnan ismerős volt az arca. 
A Skype-olások sorban követték egymást. Minden nap próbáltam legalább egy kis időt szakítani, hogy beszélhessek a lánnyal és a legkevésbé sem érdekelt, hány óra volt.
Nem hittem volna, hogy bármi is lehet egy interneten keresztül szőtt kapcsolatból, de bele kellett törődnöm, hogy ez igenis megtörténik.
Annával gondolkodni kezdtünk, hogyan találkozhatnánk, mikor mindketten tisztáztuk, mást is érzünk szimpla barátságnál.
Felhoztam azt az ötletet, hogy meghívom őket a házamba és lesz ami lesz.
Jobb ötlet hiányában ennél maradtunk. Átbeszéltünk minden egyes kis részletet, már csak elő kellett adnunk a többieknek is.
Pár nappal később felhívtam Annát.
- Nem hiszem el! - kezdtem mosolyogni. 
A többiek kérdés nélkül mindenbe beleegyeztek, így végre eljött az ideje, hogy a karjaim között tarthassam a lányt.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése