2015. 09. 04.

IV. rész

- Dennis szemszöge - 

Arabella tevékenységét a mobilom csörgése szakította félbe. Gyorsan előhúztam zsebemből a készüléket, majd a fülemhez emelve beleszóltam.
- Szia Copeland!
- Szia Dennis! - köszönt a lány kedvesen a telefonba. - Régen találkoztunk, és arra gondoltunk a többiekkel, hogy átmennénk, már ha nem baj.
- Persze, gyertek nyugodtan! - válaszoltam. A " többiek " kimerítette a barátaimat. Copelandet és a testvéreit, Liamet és Rowant apun keresztül ismertem meg, Jake és Chris viszont gimis barátságból maradt meg.
Megbeszéltük hányra jöjjenek, majd letettem.
- Kik jönnek? - kérdezte meg Arabella, miközben ismét elkezdte fogdosni a hajamat.
Elmagyaráztam neki, kik is jönnek hamarosan, majd az ágyon elfekve vártam őket.
- Kijössz medencézni? - kérdeztem nem sokkal később.
- Nem tudom - kaptam ezt a bő választ.
Egy-két óra elteltével pedig meg is érkeztek a többiek, majd egyből a hátsó kertet vettük célba. Bemutattam Arabellának a barátaimat, s egy gyors ismerkedés után bementünk a medencébe egy személy kivételével. Arabella egy napozóágyon ült végig, ernyő alatt. Mielőtt kijöttünk volna magára kapott egy pulóvert, így valószínűleg teljesen megsült kint. A vízből kiérve láttam, ahogy a homlokát törölgeti. Melléültem a napozóágyra, s az arcából egy tincset kisimítva megszólaltam.
- Arabella.
- Igen?
- Miért nem jössz be?
- A vágások - nézett végig a testén. Beugrott valami, s már be is küldtem a házba a lányt, én pedig egy törölközőt felkapva utánamentem.
- Vedd fel a fürdőruhádat, kérlek - mondtam neki, ő pedig keresgélni kezdett a fehérneműi közt. Miután megtalálta kisétáltam a szobából, hogy nyugodtan tudjon öltözni. Addig anyut kerestem meg.
- Nincs véletlenül vízálló alapozód?
- Meleg vagy? - kérdezett vissza anyu.
- Arabellának kell - válaszoltam gyorsan. Meg sem lepődtem a kérdésén, nála szokássá váltak a hasonló kijelentések.
- Ne hazudj, fiam! De azért hozom - sietett be a fürdőbe, nem sokkal később pedig a kezembe nyomta a tubust.
Visszamentem Arabellához, aki már a fürdőruhájában ült, látszólag feszengve. Felállítottam, s egy adag alapozót a kezemre nyomva elkezdtem kenegetni a hegeit. A lábait reflexszerűen rántotta össze, mikor a combjairól akartam eltüntetni a sebeket. Óvatosan simítottam végig azokat jelezve, jót akarok neki. A szorításon engedve újra helyet adott nekem, így az összes látható helyen be tudtam kenni. Semmi sem látszott, így elégedetten tettem le a tubust a szekrényre.
- Most már jobb? - kérdeztem.
- Igen. Köszönöm - mosolyodott el, majd együtt kimentünk ismét.
A medencébe beérve jó volt látni, hogy Arabella jól érzi magát. Mikor már mindenki megunta az egymás vízbelökdösését eldöntöttük, hogy bemegyünk játszani a nappaliba. A kanapén elhelyezkedve néztük, ahogy Copeland és Jake egymást gyilkolásszák a képernyőn. A menet végeztével a kezembe nyomták a konzolt, majd a párját Arabellának adták át. Ő egyből átvette az irányítást az egész játék fölött. Mire észbe kaphattam volna már megkezdődött a pálya, s sorban kaptam a lövéseket a lánytól. Már szinte az elején gondoltam, hogy esélyem sem lesz ellene. A sejtésem bebizonyosodott, így ő került ki győztesként a végén. Mikor ránéztem csak bájosan pislogott párat, mintha nem az imént lőtt volna szét egy embert.
- Néha szoktam játszani - vonta meg a vállát.
- Látom - néztem a még mindig villogó eredményre.
A konzol járt tovább, majd a csengő hangjára kaptam fel a fejem. Az ajtóhoz siettem és kitártam azt.
- Szia Dennis - hallottam meg az ismerős hangot, ami Juliethez tartozott.
- Szia - húztam fel a szemöldökeimet, s végignéztem rajta.
- Ki az? - kiabált ki a nappaliból Liam, mire én unott hangsúllyal megmondtam a lány nevét. Válaszul szenvedő nyögéseket kaptam. Sosem volt nekik szimpatikus a volt barátnőm, amit így utólag meg is értek.
- Nyugodjatok le, nem jön be - jelentettem ki.
- Miért? Pedig folyamatosan a nyakadon lóg - kérdezte Chris is.
- Szakítottunk - világosítottam fel őket, miközben Julietre néztem.
- Mi történt? - szólalt meg Copeland.
- Megcsalt.
Rowan szisszenésére lettem figyelmes, majd az érzéseit egy szóval fejezte ki.
- Ribanc.
- Látod Juliet, senki nem lát szívesen. Szia - zártam rá az ajtót, s visszaültem Arabella mellé.
- Miért nem szóltál nekünk?
- Nem tudom. El voltam foglalva azzal, hogy jönnek Arabelláék és ő volt a legkisebb gondom.
- Ha szóltál volna többször jöttünk volna - mondta Jake.
- Már megértem, hogy miért nem szimpatizáltatok vele - néztem magam elé.
- Végre! Erre innunk kell! - karolta át a nyakam.
Ivás nem lett belőle, viszont tovább játszottunk. Arabella meglepetésemre mindenkit megvert, akivel ment egy menetet.

- Arabella szemszöge - 

- Sziasztok! - lépett be Kellin Quinn a nappaliba.
- Hali - köszönt vissza Dennis - szóljak apunak?
- Légy szíves.
Dennis az ebédlő felé vette az irányt, s nem sokkal később Andy és a szüleim társaságában tért vissza.
- Szia Kellin - köszönt rá apu.
- Szia. Sikerült összeszedni Alexát anélkül, hogy eljátszanád, újra együtt vagy Annával? - kérdezte.
Meglepődve hallottam meg az " újra " szót.
- Milyen újra? - kérdeztem rá. Mindenki Kellinre meredt gyilkos pillantásokkal, ő pedig védekezően maga elé tartotta a kezeit. Anna lépett először, s akadozva bár, de elmondta a történetet.
- Igazából... Andy előtt együtt voltam apáddal, de... sokat veszekedtünk, így jobbnak láttuk, ha szakítunk - magyarázta erőltetett mosollyal az arcán.
- És hogy találkoztatok Andyvel? - vallattam őt tovább. Hosszas gondolkozásba kezdett. Épp megszólalt volna, mire apu átvette a helyét.
- Oké, nincs kedvem titkolózni. Anna megcsalt Andyvel, mikor jöttünk, azóta is együtt maradtak és boldogan élnek, amíg meg nem halnak - foglalta össze röviden, a kép pedig kezdett kitisztulni.
- Azt azért kihagyod, hogy miután elmentél leinni magad keféltél Alexával - egészítette ki Anna. Annyira azért nem érdekeltek a részletek, de jó volt, hogy tisztáztuk ezt.
Megértést tettetve bólogatni kezdtem, majd Dennisre pillantottam, aki szintén hasonló reakcióval volt.
- Az mellékes, hogy tíz napig együtt voltam Kellinnel, Alex meg úgy döntött, jó ötlet lesz fotózni minket és beküldeni egy újságnak - szólalt meg anyu is elgondolkozva. Liam és a testvére is kijöttek erre a nappaliból és ugyanolyan értetlen fejjel néztek rájuk, mint mi. Az egy dolog, hogy majdnem Anna lett az anyám, vagy pedig Kellin az apám, de igazán beavathattak volna a dologba.
- Mindegy, szép történet volt, menjünk - fordult az ajtó felé Kellin a gyerekeivel, s jobbnak látta a távozást ebben a helyzetben.
Inkább nem érdeklődtünk tovább a múltról, vagy hasonlókról. A részletek pedig már nem is nagyon érdekeltek. Elég volt ennyi visszatekintés is.

Másnap az emeletről lesietve megláttam azt a szobát, amiben a zongora volt. Régi, mégis jó állapotban lévő hangszernek tűnt. Miközben tekintetemet a billentyűkön futtattam végig mellém lépett Dennis is.
- Azt ígérted, játszol nekem - pillantottam rá, mire halványan elmosolyodott.
A következő pillanatban már a zongoraszéken ültünk egymás mellett. Dennis épp játszott valamit, miközben én csak csendben hallgattam azt. Lenyűgözött a fiú tehetsége.
- Csináld utánam - nézett rám, s lassan jártatta ujjait a zongorán. Kezeimet lassan emeltem fel, s miközben Dennis már elkezdte játszani, én próbáltam felvenni a tempót. Figyelmesen néztem a kezeit és a sajátjaimat.
Kézfeje egyre jobban közeledett az enyémhez, még végül óvatos mozdulattal megfogta azt. Mosolyával fordult felém, mire én is elmosolyodtam. Arcomat fürkészte tekintetével, miközben ujjainkat összekulcsoltuk. A szemkontaktust ő szakította meg, mert a szemei ajkaimra vándoroltak. Azt egyre szélesebb mosolyra húztam, s arcaink egyre csak közeledtek egymáshoz. Mikor csak pár milliméter választott el minket szemei becsukta, s arcomat óvatosan megfogva megcsókolt. Mindenféle szempontból szűz voltam, így ez lett a legelső alkalom a legtökéletesebb emberrel, akit el tudok képzelni.
A zongoráról lekerültek a kezeink, így egymás mellett pihentettük azokat, el sem engedve őket. Sokat gondoltam már az első csókra és féltem is, hogy valamit elrontok, de ez abban a pillanatban a legkevésbé sem érdekelt. Minden jött magától, én csak kiélveztem a helyzetet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése