2015. 11. 08.

IX. rész

- Dennis szemszöge -

Oké, túl voltam a randevúnak nevezett akármin és nem is volt olyan vészes. Sőt. Mondhatni tökéletes este lett, szintén ilyen befejezéssel.
Elég boldogan keltem fel a délelőtti órákban, majd lementem megreggelizni és kávézni. A forró italt szürcsölgetve felpillantottam, mikor lassan mindenki lejött a szobájából és összegyűltünk a konyhában. Anyu a szokásosnál jóval rosszabbul nézett ki, amit apu is észrevett, így kérdezgetni kezdte tőle, hogy érzi magát, mi a baj, hívja-e a mentőket, ilyesmi. Anya heves tiltakozásba kezdett, de látszott rajta, hogy tényleg van valami baja.
Ahogy Arabella lejött azonnal visszaidéztem a múlt esti csókunkat és akaratlanul is mosolyognom kellett. Ő boldogan ült le mellém a székre, s egy mosollyal ajándékozott meg, miközben a bátyja folyamatosan utálkozó szemekkel bámult minket.
Nem sokkal később elkezdett csörögni a mobilom. Előhúztam a zsebemből és Johnnie Guilbert neve állt rajta. Tudni kell róla, hogy egy YouTuber és a My Digital Escape emberei közé tartozik. A MDE igazából egy különböző videósokból álló csoportot takar, ahol fiúk és lányok egyaránt vannak. Jóban vagyok mindegyikükkel, így néhány videóban én is feltűnök, ahol más-más kihívásokat készítünk, ami legtöbbször átmegy hülyéskedésbe.
Felvettem a telefont és vártam, hogy elmondja, mi van vele.
- Szia, bocs a zavarásért. Ráérsz? - hallottam meg a jól ismert hangját, ahogy hadarta a mondatait. Semmi előre betervezett programom nem volt, bár általában azok csak random jönnek, szóval nyugodt szívvel rávágtam, hogy persze. Azonnal kinyomta, így vártam, mikor állít be a csapattal.
Anyu időközben lázas is lett, ezért ő befeküdt a szobájukba egy nagy bögre tea és a kedvenc sorozatai társaságában, apa pedig ápolta őt. Arabella szüleit a legkevésbé sem érdekelte, mit csinálunk, Alexnek pedig tök mindegy volt, csak vigyázzak a húgára.
Fél óra várakozás után végre megnyomták a csengőt. Kinyitottam nekik az ajtót, mire ők egy hangos ózással fogadtak. Nevetve köszöntem nekik, majd beözönlöttek a házba. Otthonosan mozogtak már ott, hisz néhány közös videót itt vettünk fel.
Jordannel felcipeltük a cuccokat a szobámba, ahol a fények elviselhetőek voltak. Ő volt a gamer közülük, egyben a legidősebb személy is a 23 évével. A többiek addig kifosztották a hűtőnket és valószínűleg a frászt hozták Arabellára. Azért reménykedtem benne, hogy Shannon és ( a lány ) Alex normálisan elkezd beszélgetni vele. Csak ketten voltak lányok, viszont tényleg szörnyen kedvesek és hihetetlen jól el lehet velük beszélgetni. A hajszínük szinte teljesen ugyanolyan kék-fekete árnyalatban játszott, Shannon arcát viszont még néhány piercing is díszítette.
Kyle volt az egyetlen, aki a nappaliban ült a telefonjával a kezében, miközben felhúzott lábakkal dülöngél és SMS-ezett a barátnőjével. A barna haját néha megigazította a sapkája alatt, de semmi mással nem törődött. Jellemző.
Leültem Arabella mellé és vártam, mikor jelentik be, hogy kezdünk. A lány néhány zavarodott pillantást vetett a többiek felé, majd elmondtam neki, hogy kik is ők, meg néhány fontosabb információt.
Johnnie tapsolt párat, hogy felhívja magára a figyelmet, miközben felállt a kanapéra mezítláb Kyle mellé és kivette a kezéből a telefont. Az üzeneteibe beleolvasva felröhögött egyet, majd hadonászva jelezte, ideje elkezdeni a dolgokat.
Szóval felsiettünk a szobámba, ahol minden elő volt már készítve. Johnnie beavatott, mi lesz az első dolog, amit csinálnunk kell ketten. Ilyenkor általában több videót veszünk fel, aznapra pont 3 esett.
A többieknek osztottak cetliket és kiosztották a feladatukat, ami annyiból állt, hogy kérdéseket kellett felírni, amire választ vártak tőlünk. A lassabbnak meg kell szabadulnia egy ruhadarabtól.
Leültünk az ágyra és elindult a felvétel. Johnnie beköszönt, tisztázta a kihívást, s kezdtük is. Nyoma sem volt lámpaláznak, hisz már mindannyian hozzászoktunk a kamerához, ezzel együtt minden gördülékenyebben ment.
- 10-szer 3? - hallottuk a kérdést Kyle-tól, én pedig gondolkodás nélkül bekiabáltam, hogy harminc. Johnnie röhögve levette a pólóját, ezzel megmutatva a felsőtestét, amin egy I'm not perfect tetoválás díszelgett.
Itt leginkább a reflexeknek volt szerepük, hisz elég egyszerű kérdéseknek tűntek az elején, bár a helyzet hatására simán el lehetett felejteni azt is, hogy mennyi 1+1.
 - Milyen eszközt használnak arra, hogy légnyomást mérjenek? - kérdezték gyorsan, én meg ugyanígy bekiabáltam egy orbitális hülyeséget.
- Hőmérőt!
Gratulálok, Dennis Biersack. Csak fogom a fejem.
Ezután megkaptuk a helyes választ, ami a barométer volt. Már kezdtem örülni, hogy én vezetek, akkor mégis le kellett vennem a felsőmet. Beletörődve félretettem a pólót, majd folytatódott a játék.
- Mi Japán fővárosa?
Felpofoztam volna magam, ha ezt nem tudom, hisz imádom Japánt, s nagy álmom egyszer kijutni oda.
- Tokió - válaszoltam kapásból, mire Johnnie szidva engem és az alap tudásomat elkezdte levenni a fekete farmerét, s a kamera felé dobta jelezve, imádja a játékot.
Magamban lenyomtam egy örömtáncot, amiért ennyivel letudtam az egészet, de felvilágosítottak, hogy még lesz egy kérdés. Beletörődve, bólogatva lehajtottam a fejem, nem sokkal később pedig ismét egy teljesen egyszerű feladat jött. 10-5+5. A hülye is tudja. Csak én nem.

- Arabella szemszöge - 

Nagy levegő, nagy levegő, csak két pokolian jól kinéző srác ül velem szemben boxerben.
Végül is, mit várunk egy minden szempontból szűz lánytól, aki szökőévente egyszer lát félmeztelen férfit, azt is a tévében?
Tök mindegy, az a lényeg, hogy döntetlen volt az állás és elfogytak a ruhák. A maradékot pedig nem lett volna szerencsés levenni.
A felvétel ezzel leállt, a fiúk pedig visszaöltöztek, s felkészültek a következő feladatra. Leginkább egy felelsz vagy merszhez tudnám hasonlítani, de ez csak merésből állt, amiket mi írhattunk cetlikre.
Johnnie újra letudta a szövegét az elején, majd kikaptuk a lapokat, s írtunk. Először egy egyszerűbbel kezdtük. Dennis kezébe nyomtuk a lapot, amin az állt, hogy üsd meg Johnniet. Erre egy párnával kezdte el püfölni a fiút röhögések közepette. Johnnie a kezeivel takarta az arcát, majd kiszedte Dennis kezéből a párnát, s ő kezdte el verni őt.
Jordan írta Johnnie papírját. "Csinálj valami romantikusat<3"
Összehajtotta, s odaadta neki, mire Johnnie felvette a komoly fejét.
- Dennis. Eddig titkoltam, de most jött el a tökéletes pillanat arra, hogy bevalljam, szeretlek. Hozzám jönnél felesé... férjül? - térdelt le elé, egyik kezét pedig a szívére tette. Dennis műkönnyekkel kimondta az igent, s megölelték egymást, mint egy boldog pár.
Mosolyogva megfogták egymás kezét, majd Dennis kijelentette, hogy a szíve másért dobog, és válni akar. Johnnie erre kicsapta a hisztit, felháborodva ült tovább, távolabb a fiútól.
- Most visszaadhatod - jelentette ki Kyle. Dennis elolvasta a lapot, majd kiment a fürdőszobába. Egy dezodorral jött vissza, aminek a tartalmát szétfújta Johnnie haján. Hosszú szitkozódás közben igazgatta vissza a fekete tincseit.
Újból a fürdőszobába kellett menni, de most Johnnienak, egy fogkeféért és fogkrémért. Meg kellett mosnia Dennis fogát, amit gond nélkül teljesített is, akkoris, ha a fiú nem rajongott túlzottan az ötletért.

A kamera felé tartottam a cetlimet, amin egy roppant kreatív mondat állt: csókold meg Dennist. Mindent kinéztem belőlük, így ez sem maradhatott el a végéről. Odasétáltam Johnnie-hoz, s a kezébe nyomtam a papírfecnit, majd visszasétáltam az eredeti a helyemre. Ahogy az összehajtott lapot szétnyitotta és elolvasta valami sípoló hangot adott ki magából, miközben visszafojtotta a nevetését, s csábos tekintettel a levegőbe karmolt Dennis felé.
- Játssz macskát? - köhintett fel a fiú, miközben próbálta kitalálni, mi lesz a feladata.
Johnnie közelebb hajolt hozzá, mire Dennisnek leesett a dolog és a fejét rázva ellenkezni kezdett. A másik fiú egyre csak közeledett felé, ő meg csak hátrált az ágyán. A falhoz érve rájött, hogy innen már nem szabadul, így megadta magát Johnnie-nak.
Lassan ért az ajkaihoz, s épphogy bekapta őket, máris késznek jelentették a feladatot. A látvány a végén jobbnak tűnt, mint amire számítottam, s elnéztem volna még ezt a jelenetet.
Ezek után mindenki úgy gondolta, hogy elég volt ebből, s leállt a felvétel. Hátra vetett fejjel, becsukot szemmel adtam ki élvezkedéshez hasonló hangokat, mire Alex nevetni kezdett. Visszafogtam magamat, s normális helyzetben kezdtem ülni.
- Jössz inni? - kérdezte, miközben felállt. Rábólintottam, s lesétáltunk a lépcsőn.
Kitöltöttük a vizet magunknak, majd a bátyám is leérkezett hozzánk. Nem is figyelt a társaságra, csak kivett egy üdítőt a hűtőből, s már ment is volna. A lány velem szemben állt, így háttal volt neki. Mellette próbált elmenni, de Alex pont akkor fordult meg, így nekiment. A bátyám bocsánatot kért tőle, majd lenézett rá, s talán életében először mosolyogni kezdett.
- Szia - köszönt neki a fiú.
Elég gyorsan beszélgetésbe kezdtek. Egy ideig figyeltem őket, ahogy mosolyogva társalognak egymással.
- És hogy hívnak? - érdeklődött a lány, én pedig sejtettem, mi lesz a reakció.
- Alex. Téged?
A lány nevetni kezdett, a bátyám pedig nem értette, miért.
- Engem is - vallotta be, majd röhögésben törtek ki mindketten.
Felmentem, miközben a két Alex leült a kanapéra.
Dennis ágyára tömérdek mennyiségű szájfény, ajakápoló volt kipakolva, én pedig nem tudtam, mi lesz ezután.
- Játssz velem! - fogta meg a kezem Johnnie, majd lehúzott maga mellé az ágyra.
- Mi lesz? - kérdeztem rá, miközben szétnéztem az ajakápolók között.
- Chapstick challenge - tett ki még párat Dennis. - Alex? - pillantott körbe a szobában.
- Alexszel beszélget - válaszoltam.
- Shannon, fuss le az áfonyáért! - utasította a lányt, majd leült mellénk. Nem sokkal később visszajöttek, majd Alex is levágódott mellénk. Szívesebben maradtam volna a kamera mögött, de ezt dobta a gép, úgyhogy maradtam, de még most sem értettem mi fog történni.
Akkor jöttem rá, mikor a videóban Alex és Johnnie egymást felváltva magyarázták, hogy vannak különböző ízű szájfények, a másiknak meg ki kell találni, hogy milyen izű. Az a pár nyer, aki a legtöbbet kitalálja.
Már az alap helyzet is fura volt, hogy hozzá kell érintenem a számat valaki máséhoz, aki nem Dennis, de dobott rajta a tudat, hogy felmegy YouTube-ra.
Dennis párja Alex lett, az enyém pedig értelemszerűen Johnnie. Az "ellenfeleink" kezdtek. Kerestünk valami kendőt, hogy Alex be tudja kötni a szemét, míg Dennis felkeni a szájára a szájfényt. Ez meg is történt, mi viszont tisztán láttuk, hogy ez baconös lesz.
Alig ért hozzá a lányhoz, ő az íztől öklendezve elhajolt tőle, Dennis pedig csak bizonygatta, hogy ez nagyon finom. Mikor Alex újra erőt vett magán megcsókolta Dennist, de ismét csak köhögni tudott.
- Többet akarsz? - kérdezte Dennis, s lefogta a lányt, hogy jobban meg tudja csókolni.
- Ne, ne, ne! - feküdt el az ágyon, menekülve Dennis ajkai elől. A fiú fölé hajolt, s lesmárolta őt.
- Jézusom, mi ez? - törölgette a száját Alex.
- Valami, amit teszel a reggelidbe - segítette ki Dennis, mire gondolkozni kezdett.
- Tojás? Hús? Bacon! Ez szörnyű! - kiáltott fel boldogan, mire Dennis pacsit adott neki, így megkapták a pontjukat.
Mi jöttünk. Johnnie betakarta a szemét, leginkább a hajával, majd én egy gumicukor izú szájfényt választottam.
- Ez jó. Gumicukor? - kérdezett rá.
- Ez nem ér - röhögtem fel, s egy zsebkendővel letöröltem azt.
Alex egy csokoládé ízűt vett elő. Dennis kapásból rávágta a helyes megoldást, meg azt is, hogy ennél könnyebbet nem is kaphatott volna.
Becsuktam a szemem és vártam, hogy Johnnie végezzen. Megcsókoltam, de fogalmam sem volt, mi lehet az az íz, amit érzek.
- Nem tudom, de ez túl jó - gondolkodtam még, mire a fiú nevetve válaszolt.
- Semmi nem volt rajta.
Én is nevettem, majd ismét megcsókoltam őt.
- Na jó... - hagytam abba.
A játékban végül Dennisék nyertek. Egy ponttal maradtunk le, hisz az utolsót mégsem sikerült kitalálnom.
Végeztünk az összes videóval, így mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel a szobában. Már csak a vágás maradt hátra, s mehetett is fel a csatornára.
Dennis mellett álltam, aki tovább beszélgetett Alexszel. A fiú lassan eljutott odáig, hogy átkarolta a lány derekát, s odasúgta neki, hogy mennyire gyönyörű. Jobbnak láttam elmenni onnan, úgyhogy leültem az ágyra, pont oda, ahol a fal kezdődött. Dennisnek teljes mértékben igaza volt, hisz Alex miatt még én is leszbikus lennék. Ők csak álltak így, közel egymáshoz, majd nemsokára a lány arrébb lépett tőle. Dennis lement a nappaliba, hamarosan pedig én is utána mentem.
- Ennyi lesz mára? - kérdeztem rá, mikor szembe találtam magam vele.
- Ja - válaszolt egyszerűen, s fel is ment.

- Dennis szemszöge - 

Valaki kitalálta, hogy menjünk el deszkázni. Ebbe mindenki beleegyezett, így már az utcákon gurultunk. Alex otthon maradt Alexszel beszélgetni, így egy taggal kevesebben lettünk, de túléltük.
Út közben tovább próbálkoztam ezzel a "minden nőnemű személyt szedjünk fel" ötlettel, de Shannon valamiért nem vette a lapot, pont úgy, mint Alex. Lassan már ott tartottam, hogy minden nővel flörtölni kezdtem, akit megláttam, de Arabella még most sem figyelt erre. Tökéletesen elvolt a srácokkal, úgyhogy egy idő után csak csendben mentem, a földet bámulva, míg a lány nevetett a többiekkel. Igazából felesleges volt ez a féltékenykedés, mégis akaratom ellenére így tettem.
A saját magamban generált csendet egy nagy koppanás és jajgatás törte meg, mikor egy járdára értünk. Oldalra nézve láttam, ahogy Arabella a földön van, így azonnal odasiettem hozzá.
- Megvagy? - guggoltam le mellé, az arcán pedig látható volt, hogy nincs.
- Fáj a bokám.
Felsegítettem, de amint a bal lábára állt újból felkiáltott. Megtámaszkodott a vállamon, s egy ideig úgy próbált továbbmenni, de nem jutottunk túl sokra. Felvettem a karjaimba, a következő út pedig a kórházba vezetett.
Miközben megröntgenezték, meg miegymás, mi a váróban ültünk. Jordan eldöntötte, hogy a közeli automatából vásárol egy kávét. Odasétált hozzá, bedobta a pénz, megnyomta a kávét, s várta a forró italt. Az meg is érkezett, viszont a pohár fordítva volt, ráadásul ferdén is, így a kávé teljesen szétfröcskölődött a fiúra és a közelében tartózkodó tárgyakra, emberekre.
Jordan semmivel sem tudott javítani a helyzeten, így nem is próbálkozott vele. Csak várta, amíg végez a gép. Idő közben Arabella is kijött a rendelőből. Minden fájdalmas pillanatot megért a látvány, ahogy Jordan Sweeto kávésan próbálja kiszenvedni a poharat, miközben leforrázzák a kezét is, mi pedig csak röhögtünk rajta.
A bokamerevítőjével odabattyogott, kivette a poharat, a kukába dobta, s ő is vett egyet. Most viszont a pohár tökéletesen kijött, ő pedig elégedett fejjel kortyolt bele látványosan.


Ismét a kezemben hoztam haza, csak hogy ne kelljen szenvednie a merevítővel. Alex már hazament, mint ahogy a többiek is.
- Olyan hihetetlenül ügyes vagy - jelentettem ki, miközben a vállammal próbáltam bezárni magam mögött az ajtót.
- Megszokhattál volna.
Felvittem a szobába, s letettem az ágyra.
- Itt hagyhatlak úgy 5 percre anélkül, hogy bármiféle kárt tegyél magadban?
- Nehéz kérés lesz, de... - mosolyodott el, én pedig lementem zuhanyozni.

- Arabella szemszöge - 

Felléptem Tumblr-re, hol a szokásosnál is több üzenet fogadt. Kíváncsian nyitottam meg őket, majd végigolvastam mindet. Az összesben olyan dolgok álltak, amiket az évek során folyamatosan hallgatnom kellett. Tudtam, kik írhatták ezeket, már csak az volt rejtély, hogyan találhatták meg a blogomat.
Könnyek marták a szemem, miközben lehajtottam a laptopomat. Ezek után már itt sem lehettem nyugodt. Sosem értettem, ez miért is jó nekik, de válaszért teljesen feleslegesen könyörögtem volna.
Kimásztam az ágyból, majd felálltam. A bokám még mindig pokolian fájt, de ettől elvonatkoztattam, s a másik oldalon lévő szekrényhez sétáltam, ahol Dennis tartotta a borotvapengéit, bár ő másra használta őket, mint amire én akartam. Kihúztam egy darabot, majd hanyagul ledobtam valahova és bementem a fürdőbe. A könnyek egyre csak törtek elő egymás után, végül zokogásba fulladt ki. A hangok úgy törték meg a csendet, mintha egy holló üvöltene az éjszakába.
A kezemben tartottam a pengét és már nem messze voltam a karomtól. Az sem érdekelt, ha meglátja valaki. Nekem már teljesen mindegy volt. Mielőtt hozzáért volna a penge éle a kezemhez belépett a fürdőbe Dennis, kezében a dobozzal. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Csak újra élni akarom a régi szenvedélyemet, ami az önkárosítás bármilyen formáját takarja.
Amikor tudatosult benne a jelenet odasietett hozzám, s erőteljesen megszorította a csuklóimat. Ahogy megfogta a kezemet a penge végigszántotta a fiú karját. A szivárgó vérét látva a helyzetem csak még reménytelenebb lett, s újra magamat hibáztattam talán azért, mert ez tényleg az én hibám volt.
- Dennis... - dadogtam a nevét a könnyeim közt, miközben ő csak az arcomat fürkészte az aggódó tekintetével. Távolabb helyezkedtem tőle, s próbáltam kibújni a kezei közül, hisz megértettem volna, ha nem akar beszélni velem.
Minden testrészem egyszerre remegett, rég voltam már ilyen helyzetben.
- Ha meg akarod vágni magad, akkor fogd meg a karom, nézz a szemebe és vágj meg annyiszor, ahányszor magadat akarnád.
- Nem akarok fájdalmat okozni neked. - A szemembe nézett. Homályosnak tűnt minden, mégis megláttam a lényeget a tekintetében. Ami nekem fáj, az neki is.
Összeszorítottam a szemeimet, s magamhoz öleltem a fiút. Óvatosan simogatni kezdte a hátam, én pedig ott próbáltam megnyugodni. Mikor már lassabban vettem a levegőt kikísért az ágyhoz, s leültünk.

- Dennis szemszöge - 

Az idegesség mellett rettenetesen féltettem Arabellát, s csak arra próbáltam rájönni, hogy miért akarta ezt csinálni.
A kérdésem leolvasható volt az arcomról, így a lány dadogva, el-elakadó hanggal mesélte el, mi történt vele. Elvettem a telefonját, s megnyitottam az oldalt, ahol végigolvastam az összes üzenetét és sorban kitöröltem azokat.
Újra elmondtam neki a véleményem erről az egészről. Nem tudhattam, hogy hatok-e rá valamit, mégis próbálkoztam, hisz elképesztően fontos volt a lány. Csak teltek a percek, én pedig felsoroltam számára talán minden fontos dolgot az életben, és azt, hogy miért érdemes itt lennie.
Végül az ölembe hajtotta a fejét, én pedig óvatosan simogatni kezdtem az arcát.
- Mutasd a karod - ült fel. Szinte már meg is feledkeztem róla.
Maga felé fordította a karomat, majd bement a fürdőszobába. Kötéssel tért vissza, s leült az ágyra. A remegő kezeivel próbálta ellátni a sebemet, de inkább lefogtam a kézfejét, s a szemébe néztem.
- Bocsánat. Ne haragudj, kérlek - mondta. Eszemben sem volt haragudni rá. Nem is tudtam volna. Talán csak azért, amiért meg akarta ezt tenni magával.
Újból megpróbálta bekötni a karomat, de most végre sikerrel is járt.
- Pihenj! - súgtam oda neki. Lefeküdt közel mellém, s becsukta a szemeit. Perceken belül el is aludt. Én viszont egy szemet sem aludtam egész éjszaka. Csak feküdtem és néztem a lányt. Reggelre viszont a lehető legjobb formámat kellett mutatnom, különben emiatt is magát hibáztatná.
Rámosolyogtam, mikor észrevettem, hogy felébredt. Viszonozta ezt, bár kevesebb lelkesedéssel. Mintha nekem annyi lett volna ezek után.
Összeszedtem magam, majd Arabella társaságában lementem a szüleimhez érdeklődni, hogy van anyu.
Apu után mentem be, aki egy újabb csésze teát vitt be hozzá. Leültünk az ágy végére, s érdeklődtünk, hogy érzi magát. Talán rosszabbul nézett ki, mint eddig, de rávágta, hogy jól van.
Elkezdett köhögni, s a kezeit a szája elé tartotta. Száraz köhögés volt, még hallgatni is rossz. Mikor abbahagyta, s vett pár levegőt a tenyerére meredt, s óvatosan apu felé tartotta azt.
- Kimennétek, kérlek? - kérdezte apa, enyhe sürgetéssel a hangjában. Mi így is tettünk, bár nem volt világos, miért is kéri ezt.
Nem sokkal később a szüleim elmentek itthonról.
- A szüleid? - kérdezte Alexa, miközben szétnézett a konyhában.
- Elmentek valahova - válaszoltam, majd Alexa vissza is ment a szobájukba.
Különös zajt hallottam kintről, így hát kinéztem az ablakon. Az ég szürkébe borult, s hamar meglett a hang forrása. A szinte már fekete felhőkből apró cseppek kezdte hullani, s az égen cikázó villámok kezdtek megjelenni.

- Arabella szemszöge - 

- Mi az? - érdeklődtem a fiútól, aki az ablakból kémlelte az eget.
- Azt hiszem, vihar lesz - lépett el onnan, s leült mellém a kanapéra. A vihar szó hallatán azonnal összerezzentem.
Felmentünk Dennis szobájába, én pedig csak felhúzott lábakkal ültem, amiket átkaroltam, s úgy dülöngéltem.
- Mi a baj? - ülte le mellém Dennis, miközben felém pillantott.
- Semmi - nyögtem ki neki.
- Ezt utálom a nőkben - rázta meg a fejét elgondolkozva. - Ilyenkor inkább lennék meleg.
Elnevettem magamat, majd előadtam neki a sztorimat, ami annyiból állt, hogy kiskoromban egyedül hagytak otthon, és pont vihar volt. A szél becsapott egy ablakot, az kitört, én meg azóta félek a viharoktól.
- Ne félj - ölelt magához mosolyogva, s csak így ültünk tovább csendben egy darabig. Jó párszor végigfutott a hideg a hátamon, mikor megláttam egy-egy villámot, vagy hallottam a dörgést.
- Te mitől félsz? - kérdeztem meg, miközben felnéztem rá. Pár másodpercig gondolkozóba esett, majd felelt.
- A magánytól.
Megértően bólintottam, amint meghallottam a szavakat. A következő pillanatban beállt a sötétség. A vihar lecsapta az áramot.
Dennis bosszankodva vett elő néhány gyertyát, amiket letett a földre, s meggyújtotta őket. Visszaült mellém, s újra átölelt. Pár perc után felhúzta a szája széleit, s felém fordult.
- Gyertyafényben is szép vagy.
Akaratlanul is elnevettem magam, s a karjára meredtem. Óvatosan letekertem a kötést, s így néztem a sebet, amit én okoztam neki. Ujjaimmal gyengén értem hozzá, majd visszatekertem rá és beállt a csend.
- Nem vagy éhes? - kérdezte Dennis, miközben felállt.
- Kicsit - vallottam be neki.
- Ilyen is ritkán van - mosolygott rám, majd lesietett. Nem sokára egy mirelit pizza dobozával, s öngyújtókkal jött vissza. Egy tányért felett kezdte el a gyújtóval melegíteni az ételt. Nevetve én is felvettem egyet és elkezdtem én is "sütögetni".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése