2015. 11. 21.

X. rész

- Arabella szemszöge - 

Magam mögött becsaptam a kocsi ajtaját. Anna mellettem sétált, miközben bementünk a fodrászkellékesbe. Tegnap este egy elég sokáig tartó öt perc jött rám, ami mostanáig sem múlt el, ideje volt megvalósítani.
Vörös festékkel a kezemben indultam az autó irányába, s már úton is voltunk Anna barátja felé. Türelmetlenül vártam a megérkezésünket és azt is, hogy a hajam végre az elképzelésem szerint nézzen ki.
- ...Szóval hoztunk festéket, vágj fufrut neki, a többit pedig horgold be! - sorolta Anna a kívánságaimat, én meg idegesen ültem a székben, nyakamban egy törölközővel, és elgondolkoztam, hogy tényleg szeretném-e ezt, de már nem volt visszaút.
Hazafelé minden tükröződő felületen a hajamat vizsgáltam, s rájöttem, hogy ez nem is olyan rossz.
A házba beérve akaratom ellenére is fogdosni kezdtem a tincseimet. A nappali felé sétálva megláttam, ahogy Dennis a kanapén ülve rajzol, így ráköszöntem.
- Sziasztok - köszönt a lapról fel sem pillantva. - Hol volta... azt a kurva - nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Milyen? - kérdeztem.
- Azt a kurva - ismételte meg magát, én pedig nevetni kezdtem.
Leültem a fiú mellé, ölembe véve egy párnát, mire ő kezeivel fogdosni kezdte a hajamat, én meg csak kacagtam mellette.
- Hogyhogy berasztultál?
- Rám jött az öt perc - közöltem, mire elnevette magát.
Nem sokkal később megláttam a szüleimet, miközben lesétáltak a lépcsőn, és eszebejutott, hogy elfelejtettem őket beavatni a hajammal kapcsolatos elborult ötleteimbe.
- Te mi a kurva életet csináltál? - hallottam meg apu hangját a háttérben.
- Megcsináltattam a hajam - jelentettem ki, miközben ránéztem.
Enyhébb veszekedés és kiabálás lett ebből, amiben kiemelték, hogy én vagyok a hibás, mint mindig. Persze nem hagyták ki az egészből Dennist, mert biztos ő visz bele a rosszba, meg Annát, mert miért is vitt el.
Végül kikiabálták magukat, majd visszamentek a szobájukba. Inkább nem akartam többet találkozni velük. Az életkedvem szempillantás alatt eltűnt és mégis hibának tűnt ez.
- Ne haragudj a szüleim miatt - mondtam Dennisnek, miközben hátradőltem.
- Semmi baj. Nekem nagyon tetszik a hajad. - Elmosolyodtam, majd megöleltem őt.
- Nincs kedved eljönni a vidámparkba?
- De, persze - feleltem neki. - Mikor?
- Most - nevetett.

Beültünk Dennis kocsijába, s másfél óra kocsikázás után megérkeztünk a vidámparkba.
Villogó, nagy betűkkel felülre ki volt írva a park neve. Már kívülről is látszott a tömérdek ember, aki szórakozni ment oda. Velünk sem volt ez másképp, így mosolyogva sétáltunk be a kapukon.
Mire odaértünk már a nap lepacsizott a holddal, s félig átadta neki a helyét, így a fénylő, világító díszek még hangulatosabbak lettek.
Közel Dennis mellett sétáltam és tökéletes rálátást nyerhettem a néha-néha felbukkanó, kósza mosolyának, amit viszonoztam neki.
Szembe jött velünk a céllövölde felirat. Dennisszel összenevettünk és egyből tudtuk, ott a helyünk.
Polcokra kipakolva sorakoztak a plüssállatok egymás mellett. Ezeket nézegettem, miközben Dennis kezébe adták a puskát.
- Melyiket szeretnéd? - mosolygott rám, mire gondolkozás nélkül válaszoltam.
- A pingvint! - csillant fel a szemem, a fiú pedig már lőtt is.
Boldog fejjel vettem el az említett darabot, miután Dennis eltalálta azt. Egy hosszú  csókot nyomtam az arcára, miközben nevetve megköszöntem neki.
Tovább sétálgattunk a különböző játékok között, s megpillantottuk a rózsaszín felhőt, ami alatt a szerelemalagutat kell érteni. Szívecskék, virágok mindenhol, és még több nyál, amire akkor kapó is voltam.
- Beülünk oda? - mutattam felé, majd ránéztem.
- Persze - indultunk oda.
Beültünk egy piros hajóba, majd a vízen kezdtünk el utazni.
Valami béna zene szólt halkan a háttérben, amit valószínűleg átbeszéltünk a többi, utánunk következő ember örömére.
- Olyan romantikus egy pingvin társaságában utazni - nevetett Dennis.
- Imádom - emeltem közénk, s lassan közeledni kezdtem számmal csőre felé. Mielőtt odaértem volna elhúztam közülük, s Dennis ajkait csókoltam. Belemosolygott a csókunkba, s nyelvéve átadta a számba a rágógumiját. Fújtam belőle egy lufit, majd lassan kiértünk az alagútból, s kiszálltunk a csónakból.
Az estének még nem volt vége, sőt, még csak most kezdődött. Pontosabban az egy napos esküvőnknél, amit csak poénból csináltunk, mégis tök jól sült el. Lettek esküvői képeink gyér fény mellett, műanyag gyűrűnk és bódottá' mindenek felett. Plusz még egy elvetett csók a kamera mögött elbújva.
Friss házasként sétáltunk egymás mellett, vattacukorral a kezünkben, aminek nagy része a hajamban landolt, de a legkevésbé sem érdekelt. Csak zabáltunk röhögve a semmin és így volt tökéletes az egész nap. A letolás sem érdekelt már, csak reméltem, hogy soha nem lesz vége.
Ezt éreztem akkor is, mikor felültünk az óriáskerékre. Dennis mellett biztonságban éreztem magam végig. Az sem érdekelt, mikor az óriáskerék tipikus módon megállt a tetejénél. Persze. Nem érdekelt.
Egy apró hisztit lenyomtam a fiú mellett, aki hősiesen hallgatott végig és nem lökött le az egymást követő mondataimnál. Ő teljesen nyugodtan ült, miközben én már szívroham közeli állapotba kerültem.
- Ha megcsókollak lenyugszol? - pillantott felém enyhén oldalra döntött fejjel, mire hevesen bólogatni kezdtem. Elcsattant az újabb csók, a végére pedig azt sem tudtam, mi van. Úgy értem, hogy köztünk. Meg úgy eleve.
Mielőtt rájöhettem volna a válaszra leértünk. Végül is, túléltem az utat és nem zuhantunk le.
Nagy levegőt véve léptem le a szilárd földre, Dennis meg csak nevetett rajtam.
Hamarosan újra elköszönhettem a földtől, hisz a fiú egy tóhoz kísért, ahol ismét csónakázhattunk, valamivel nyugodtabb környezetben.
Dennis csendben evezett végig, én pedig vele szemben ültem, s néztem őt. Némán mosolyogtunk végig egymásra, miközben a víz halk csobogása törte meg a csendet. Már egy jó ideje ülhettünk ott teljesen egymásba feledkezve, majd a parthoz érve kiszálltunk. Úgy gondoltuk, elég volt mára ez, így elhagytuk a vidámpark területét,  hová hirtelen egész sok emlék kötött.
Újra beültünk a kocsiba, majd elindultunk haza.
Fél óra kocsikázás után az autó úgy döntött, hogy lerobban, csak úgy. Dennis kicsapta maga mellett az ajtót, majd a motorháztetőt felnyitva próbált rájönni, mi a gond.
Pár perc után valami számomra idegen kijelentést tett. Hozzátette, hogy el kell mennie a benzinkútra, ami húsz percre volt tőlünk. Én az autónak támaszkodva vártam a fiút és azt, hogy végre hazamehessünk.
Nemsokára egy kocsi állt meg pontosan mögöttünk. Kiszállt belőle egy magas, raszta hajú srác, aki közeledni kezdett felém. Eltávolodva az autótól karba tett kézzel, hunyorogva néztem rá, hisz a fényszórója kiégette a szemeimet.
- Szia. Mi történt az autóddal? - lépett mellém.
- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejemet, mire a fiú nevetett.
- Egyébként Danny vagyok - mosolygott rám.
- Én Arabella - viszonoztam ezt, majd tovább álldigáltam a kocsi mellett. - Tetszik a hajad.
- A tiéd is. Nagyon.
Ez volt a "hogyan ismerkedjünk friss rasztaként" első szintje, emberek.
Danny az egyik kezével az autón, közel hozzám támaszkodott meg, s így állt tovább.
Dennis is megérkezett hozzánk, aki gyorsan letudta a köszönést, majd csinálta is tovább az autót. Rövid idő múlva elégedetten csapta le a motorháztetőt, s kijelentette, hogy mennünk kell. Elköszöntem Dannytől, majd beültem az autóba Dennis mellé.
- Ki volt ez? - indította be a járművet.
- Danny - közöltem, mintha természetes lenne, hogy minden nap Dannykkel találkozunk.
Bólogatással nyugtázta ezt, majd végre valahára hazaértünk.
Szinte az egész ház sötétbe borult, valószínűleg a legtöbben aludtak már. Felsiettem a szobába, hogy le tudjak végre zuhanyozni.
A fürdőszobából kiérve csak le akartam végre feküdni. A nap kiszívott belőlem mindent és akkor már semmi sem tudott volna meglepni, kivéve az, ami ezután jött.
Dennis szinte egyszerre lépett be velem kevesebb arcszőrzettel, a törölközőt pedig a székre dobta. Közelebb jött hozzám, így tisztán láthattam, ahogy a borotválkozás közben szerzett sebből enyhén szivárog a vér. Fejét oldalra fordítottam, s hüvelykujjammal letöröltem azt. A szemembe nézett, ajkai épphogy nyitva voltak. Arcomat ujjaival óvatosan felemelte, másik kezével pedig lassan nyúlt a csuklómért, amit hasonlóan fogott meg. Minden mozdulata gyengéd volt, mintha egy repdeső pillangót tartana a kezei között. Szemeit lassan csukta be, s ajkai egyre közelebb kerültek az enyémhez. Először hosszan csókolt meg, minden pillanatában telis-tele volt érzelemmel. Ujjainkat összekulcsoltuk, egyik kezemmel pedig átkaroltam a nyakát, így túrtam bele a hajába. A csókok hossza minden darabnál rövidült, időközönként újra és újra a szemembe nézett, hogy a varázs ne múljon el. Kezemet elengedte, s a derekamnál fogva húzott egyre közelebb magához, amit cseppet sem bántam, hisz akartam őt. Nem hittem volna, hogy az első igazi szerelmemmel ilyen kapcsolatba kerülök. Mondhatom akár egy dalra, szövegre, vagy előadóra, hogy szerelmem, de ez teljesen más volt. Élő ember, akinek minden egyes tapintását érezhettem magamon.
A szerelemtől túlfűtött gondolatok ekkor háttérbe szorultak és csak rá figyeltem, ahogy bőre a bőröm hoz ér, ajkai az enyémet térképezik fel.
Enyhe csókokkal hintette be a nyakamat, én pedig hátravetett fejjel, csukott szemmel kegyetlenül élveztem a helyzetet. Ujjaival a felsőm szélét szorongatta, nem sokkal később ezt lehúzta rólam, s egyszerűen dobta félre a könnyű textilt. Kezét a gerincem vonalában húzta végig, s én is levettem róla a pólót. Hátát az ujjaimmal simogattam, mire ő egymás után csókolt. Terveim szerint a nadrágját húztam volna le, ha az öve nem akadályoz meg.
- Segítsek? - mosolyodott el.
- Kérlek.
A saját nadrágja után az enyém is távozott a többi ruha mellé. Hátrálni kezdett az ágy felé, de engem nem engedett el, így mentem vele. Leült, én pedig bele az ölébe. Karjaimmal és lábaimmal egyaránt öleltem őt, miközben óvatosan szívni kezdte a nyakamat. Miután elvégezte a dolgát lefeküdt az ágyra, engem maga fölé rántva. Mosolyogva megcsókoltam, kezem pedig egyre lejjebb került.
- Arabella... - mondta ki sóhajtva a nevem, mikor az ágyékánál járhattam. Pár másodperc múlva ezt megismételte, csak teljesen máshogy.
- Nem érdekel - nyögtem ki neki, s újra csókolni kezdtem. Csak ő létezett akkor számomra és akartam minden érintését.
Csípőjére ülve hajoltam fölé. A derekamat simogatva harapott az ajkamba. Sosem kerültem még ilyen közel hozzá, s nem is hittem, hogy ez így fog megtörténni. Félretettem azt a gondolatot, hogy még csak nem is a barátom, csupán az egyik legfontosabb ember az életemben és csak jöttek a tettek egymás után. Odáig jutottam, hogy a boxerét kezdtem el lehúzni, mikor az ajtó nyitódása megzavarta a helyzetet.
A takarót felrántva pillantott fel. A bátyám állt ott, szemében pedig láttam azt a másodpercek alatt összetört véleményt, amit rólam gondolt, de lehet, hogy összekeverem ezt az utálattal.
Rezzenéstelen arccal zárta vissza az ajtót, én pedig Dennis mellé feküdve bámultam a plafont. Számítottam a másnapi fejmosásra, amit Alextől kapok, így beletörődve néztem magam elé, s követtem a plafon repedéseit a szemeimmel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése