2015. 12. 20.

XII. rész

Rettentő módon elkezdett hiányozni a lány, még akkor is, ha pár órával ezelőtt találkoztam vele utoljára. Ha nagyon nyálasba vágnám magam, kijelenthetném, hogy elveszett vagyok nélküle.
Ezt a romantikus, nyálas vonalat továbbvéve a kezembe vettem egy lapot és ceruzát, s lassan papírra vetettem a gondolataimat.

„ Angyalom
Szükségem van a közelségedre ebben a rideg szobában. Úgy érzem magam nélküled, mintha a szívem egy szellem lenne és nem tudom elrejteni, mi jár a fejemben. Az a csók, amit loptál tőlem, tartja a szívemet és a lelkemet. Ez lassan átmegy egy búcsúlevélbe, de helyénvalónak látom, hogy reménytelen szerelmemet most öntsem ki Neked.
Magam alá temet a tudat, hogy ebből sosem lesz semmi. Azt akarom, hogy minden egyes porcikáddal az enyém legyél, és önző módon nem hagyom, hogy bárki más kapjon belőled.
Belevésted magad a gondolataimba, s nem tudsz távozni innen. Minden pillanatban te jársz a fejemben, a gyönyörű arcoddal, játékos tincseiddel, s mindennel, ami végül megalkotja számomra a nagybetűs Tökélyt. Melletted érzem magam teljesnek. Más vagy, mint azok a nők, akikkel eddig találkoztam rövid életemben. Olyan volt, mintha egy körbe próbálnánk belepréselni egy kockát. Most végre teljes lett a kör, s mosollyal az arcomon írom le e sorokat, hisz tudom, hogy itt vagy nekem. 
Sosem akarok tőled elszakadni. Áss két sírt, mert amikor meghalsz, Istenre esküszöm, veled távozok.

A szívem összes szerelmével: 
Dennis


Ennél szerencsétlenebb levelet talán nem is írhattam volna.
A fejemet fogva hajtottam össze minél kisebbre, s az öklömbe mélyesztve azt, becsuktam a szemeimet. Hosszú perceken keresztül csak ültem, és vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek.
Egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam. Egy helyben ültem folyamatosan, néha monoton tempóban doboltam a lábaimon a cellatársam örömére. Ő viszont velem ellentétben végigaludta az estét, nem zavarta semmi. Valószínűleg én is ezt csinálnám, ha a megszokott környezetben ébrednék azzal a nővel, aki a Világot jelenti számomra, de mivel ez nem valósulhatott meg akkor, inkább folytattam az éjszakázást egyedül.
Ahogy megpillantottam a nap első beszűrődő sugarait azonnal felálltam a helyemről, s elkezdtem fel-alá sétálgatni. Nem sokkal később Jev is felébredt. Köszönésképp morogtunk egymásnak párat, majd vártam, mikor mehetek mosakodni.
Apró léptek kopogására kaptam fel a tekintetem. Arabella ideges  pillantásokkal nézett szét az egyhangú folyosón, majd megállt a cella előtt, ahol én voltam.
Próbáltam minél közelebb kerülni hozzá, így a rácsot kezeimmel szorítottam, s próbáltam valahogy kikerülni onnan. A lány közelebb lépett, s apró tenyerei közé fogta a kezemet. Szükségem volt az érintésére, amit eddig hanyagolnom kellett, ezért próbáltam most feltöltődni belőle.
- Letették az óvadékot.
A férfi elővette a cellához tartozó kulcsokat, s kinyitotta azt. Szinte kirohantam onnan, s az első utam azonnal Arabellához vezetett. Arcát óvatosan fogtam meg, egy ideig talán meg is bámulhattam. Mohón falni kezdtem ajkait, s egyszerűen nem tudtam betelni vele. Szinte már a durvaság határait súroltam, mikor eszembe jutott, a szüleim is ott vannak. Lassan változtatni kezdtem a tempón, a végén már csak azért súroltam ajkaim az övéhez, hogy normális befejezést tudjak adni a dolognak. Eltávolodtam tőle, s a szüleimhez fordultam, akik ugyanolyan furcsán néztek rám, mint én magamra.

Magamhoz öleltem őket, majd anyu kezébe nyomtam a levelemet, mert sosem tudtam volna odaadni Arabellának.
Beültünk a kocsiba. A szüleim után a lány is helyet foglalt, szorosan mellettem. Kezét ölembe ejtve pillantott rám, mire én összekulcsoltam kézfejünket. Ezeket elnézve megállapítottam, hogy ennél tökéletesebben össze sem illhetnének.
Az autóban kibeleztem a bent töltött komoly egy napot, majd hazaértünk. Otthon felhívtam Bent, hogy nem erőszakoltak meg a börtönben, meg eleve nem én voltam.
Boldog fejjel vágódtam le az ágyamba, utána pedig Arabella is követett.
- Hiányoztál - jelentettük ki egyszerre, s mindketten nevetni kezdtünk. A lány csuklómat megragadva játszadozni kezdett tenyeremmel, végül pedig összeillesztette az övével.
- Öt ujj, meg öt ujj, az egy kézen fogva sétálás - vigyorgott rám, s felhúzott az ágyról. Kezemet nem engedve lesietett velem a lépcsőn, majd felvettük a cipőnket, s Arabella akarata szerint elindultunk sétálni.
Nem érdekelt, hogy csinálnak-e rólunk képet, vagy sem, én csak jól akartam érezni magam vele.
Ebben csak a telefonom csörgése akadályozott meg, majd miután elolvastam, ki hív, fel is vettem.
- Szia főni! Bocs, hogy nem mentem dolgozni, de börtönben voltam. - A főnököm már az összes kifogásomat ismeri, a "beteg voltam"-tól kezdve a "meghalt a macskám"-ig, így nem lepődött meg, mikor ezt mondtam neki.
- Ismerem már ezt. Mindegy, csak annyit akartam, hogy senki nem ér rá. Holnap pár órára be tudsz jönni vagy még gyászolsz a macskád miatt? - hadarta el, én pedig átgondoltam a dolgokat.
- Jó - mentem bele. - Ott leszek tízkor, és kinyitok - mondtam.
- Hétkor nyitunk - rakta le a telefont azonnal. Két hónapja dolgozom ott, ebből pontosan három napot tartózkodtam a boltban. És én csodálkozok, hogy nem kapok fizetést.
Elraktam a telefonomat, majd Arabella felé fordulva érdeklődni kezdtem.
- Eljössz velem holnap a munkahelyemre?
A lány bólogatni kezdett, majd tovább sétáltunk.
Végül betévedtünk egy kávézóba, ahol az italokat kikérve leültünk egy üvegasztalhoz. A helyiségben kellemes, lágy zene szólt, a világosbarna falakra különböző festmények, képek voltak sorban kipakolva.
Az asztalon egy vázában fehér rózsacsokor volt kiállítva, amiből elvettem egy szálat, s a velem szemben ülő lány kezébe adtam azt.
- Imádom a rózsákat - nevette el magát, mire mosolyogni kezdtem. Jegyezd meg Dennis, a rózsa mindig nyerő dolog. Mindig.
Az italok elfogyasztását követően hazamentünk, s vártuk az estét, hogy álomba tudjunk végre zuhanni. Próbáltam nem megfeledkezni arról, hogy igenis hétkor nyitunk és nekem ott kell lennem, szóval a lehető legkorábbi időpontra állítottam az ébresztőt. Az a bizonyos időpont ötöt jelölt, hogy normálisan el tudjak készülődni. Ebből hat lett, mivel olyan hívogató volt a szundi gomb, így hát sietve kapkodtam magamra a cuccaimat, miközben Arabellát ébresztgettem. Őt is eléggé megviselte ez a korai kelés, így félig kómában öltözködött. Ezt onnan tudom, hogy kétszer is a karjára akarta húzni a nadrágját.
Miután a hiányos ruhadarabokat is felszenvedte, kimentünk a kocsihoz.
Kinyitottam az ajtót Arabellának, majd bevágódtam mellé a sötét bőrülésre. A lány álmos pillantásokat vetett felém, miközben bekötötte fekete övét. Benyomtam a rádiót, s a hangerőt alacsonyabb szintre véve elindultam. Pár perc múlva arra eszméltem fel, hogy Arabella előrehajtott fejjel, csukott szemekkel szuszorog, mire elmosolyodtam, s tovább kémleltem a szürke utat. Az óra még csak pár perce ütötte le a hetet. Nekünk ez iskolán kívül még hajnalt jelent. Mindig csodálkoztam, hogy az emberek hogy képesek frissen járkálni a városban. Az egyetemnek köszönhetően én is megtapasztaltam, milyen is ötkor felkelni, miközben előtte pár órával kerültél csak ágyba a szakdolgozat miatt.
Lassan beértünk a munkahelyemre, ami a Hot Topic-ot takarta. Ő még mindig mellettem aludt. Kézfejemmel óvatosan végigsimítottam a lány arcát, miközben füléhez hajolva halkan megszólaltam.
- Angyalom.
Jézusom. Komolyan kimondtam. Lehet, hogy a fejemben már több ezer becenevet kitaláltam neki, most ez mégis kicsúszott a számon és nem szívhattam vissza.
Mosolyogva felpillantott sötét szemeivel, majd kicsatolta övét. Sietve kiszálltam, s kinyitottam neki az ajtót, mielőtt ő meg tudta volna tenni ezt. Megfogtam a kezét és besétáltunk az épületbe.
Tekintete olyan volt, mint a kisgyereké, akit a szülei születésnapja alkalmából beengednek egy cukorkaboltba. Apró kezét elengedve hagytam, hogy szétnézzen az üzletben, én pedig átvettem a felsőmet a bolt logójával ellátott fekete darabra.
Arabella boldogan futott hozzám egy pólóval, min a zenekarom neve, s tagjai szerepeltek.
- Megszánsz egy kis apróval?
- Kézcsók az ára a dolognak. - Megfogtam a kezét, s mielőtt egy csókot lehelhettem volna rá megláttam azt a fekete, műanyag gyűrűt, amin egy D betű áll, s az egynapos esküvőnk keretein belül szereztük.
Végrehajtottam az apró árát, majd a zsebemből előkotorva Arabella kezébe helyeztem az érméket.
A lány nekem hátat fordítva besétált a pult mögé, levette a pólóját, s átvette az előbb említett ruhát. Visszaszaladt hozzám egy alkoholos filc kíséretében, majd felém nyújtotta.
- Írd alá! - nevetett felém, én pedig teljesítettem a kérését. A kebleinél dedikáltam azt, pont azon a helyen, ahol a fejem volt. Mivel férfiből vagyok, szemeim pár másodpercet elidőztek ott.
Nem sokkal később mosolyogva felnéztem rá.
- Kinyitnád az ajtót? - adtam a kezébe a kulcsokat. Elvette a kezemből, majd Ő megtette ezt helyettem.
Visszasétált a pult mögé, majd jöttek is az első vásárlók.

- Hol találom a Black Veil Brides-os felsőket? - lépett hozzám egy lány, majd meglepődve eszmélt fel, kivel is beszél.
- Arra találod - mutattam neki mosolyogva. A pulthoz sétáltam, s néztem, ahogy Arabella barátkozik a pénztárgéppel.
Ahogy a szememet futtattam a vásárlókon egy ismerős arcra figyeltem fel. Homlokomat ráncolva kezdtem közeledni felé, majd majd leesett, kiről is van szó.
- Denis! - kiáltottam fel nevetve, s odasétáltam. Egy barátomról volt szó, aki Ukrajnából tért vissza. Egy időre visszament a családjához, de most újra itt van, hisz az Asking Alexandria nincs meg énekes nélkül, és egyébként is, lassan készülnie kéne az új klipüknek.
Vidáman köszöntöttük egymást, hisz már jó ideje nem láttuk egymást.
- Egy hét múlva csapatjuk! - üvöltött fel röhögve, én pedig hirtelen nem tudtam, miről beszél. Láthatta az arckifejezésemen, hogy halvány lila gőzöm sincs a dolgokról, úgyhogy azonnal kisegített.
- Tudod. Egy hét. Download fesztivál. Felléptek. Jézusom, ki az a csaj? - váltott témát azonnal, miközben Arabellára pillantott.
- Mielőtt elkezdesz gondolkodni felszedési módszereken, összetöröm az álmaidat. Ő a majdnem barátnőm, szóval ne is bámuld. Utálja az embereket, ezzel együtt téged is. És van egy bátyja, aki valószínűleg még nálam is jobban utálna téged, ha bármi közöd lenne hozzá - jelentettem ki kezeimmel hevesen mutogatva a levegőben. - Denis, ne már! - engedtem le ezeket, mikor észrevettem, hogy a srác folyamatosan a szemeit legelteti rajta.
- Mutass be! - parancsolt rám, mire én sóhajtva odavezettem a lányhoz.
- Arabella - szóltam oda, hogy rám szegezze tekintetét. - Ő Denis Stoff.
A lány mosolyogva bemutatkozott neki, s lassan beszédbe elegyedtek. Hogy eltereljem figyelmemet, segítettem pár vásárlónak, akiket végül a pénztárhoz küldtem. Besiettem a raktárba, ahonnan kihoztam egy doboz pólót.
- Kipakolnád? - nyomtam Arabella kezébe, mire ő a dobozt kibontva elindult a felsőket a helyükre tenni.
Denis szomorú fejjel nézett a lány után, én pedig karba tett kézzel álltam előtte.
- Erre az egy dologra kérlek. Ő fontos nekem - közöltem halkan, Arabellára nézve. Bármikor el tudtam volna lágyulni a látványától, így a szokásos, szerelmetes pillantás sem maradhatott el felé.
- Nyugi már, csak dumálok vele. Meg amúgy is, nem a barátnőd.
Persze. Ez nem jelenti azt, hogy más férfi próbálkozhat nála, amíg engem nem küld el, vagy nem kiabálja rám, hogy elege van belőlem.
Legyintettem egyet, jelezve, tök mindegy. Már csak arra vártam, hogy vége legyen a napnak, és hazamehessek, csak hogy otthon bámulhassam Denist Arabellával, mert valaki kitalálta (véletlenül sem én voltam), hogy azon a pár napon, ameddig még otthon vagyunk a fesztivál előtt, a srác aludjon nálunk, mert amúgy jóval messzebb lakik és így egyszerűbb megoldani.
Az üzletet bezárva hárman visszasétáltunk a kocsihoz. Bepillantva láttam, hogy Denis már bepakolta a táskáit, mivel véletlenül nyitva hagytam az ajtót. A biztonság kedvéért visszasétáltam megnézni, a bolttal nem-e jártam így, majd beültünk, s hazaindultunk.
A nappaliba beérve köszöntem a szüleimnek, majd egy újabb ismerősre figyeltem fel.
Az egyik szemöldökömet felhúzva néztem, ahogy Alexa a férje helyett Gyurit csókolja. Arabellára pillantottam, aki meglepett fejjel figyelte az eseményeket, s a látványra kiesett a kezéből a pulóvere, amit még tőlem kért el.
- Anyu? - ejtette ki a száján, mire Alexa hagyta levegőhöz jutni Gyurit és felénk nézett.
- Pár napja összevesztünk Alexszel, tegnap hazament, és úgy tűnik, válunk. De itt van Gyuri - mutatott rá.
Tudtam, hogy Arabellának nincs túl jó kapcsolata az apjával, de mégis meglepett, ahogy nevetve futott Gyurihoz, s magához szorította, utána felkiáltott, hogy apu.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése