2016. 01. 23.

XIV. rész

Az éjszaka teljes nyugalomban telt el. Szorosan Dennis mellett feküdtem végig, a lehető legjobban hozzábújva,  hogy kihasználjam a fiú közelségét.
Hosszúra nyújtott pislogások közt próbáltam felébredni. Mikor látásom végre kitisztult, észrevettem, hogy Dennis nagy mosollyal az arcán figyelte a mozdulataimat.
­- Jó reggelt - simította végig az arcomat, miközben megéreztem a parfümje kellemes illatát, ami átjárta a bőrét, s beszűrődött az orromba. Sosem volt jobb látvány a kócos, nemrég kelt Dennisnél, akinek a szinte már szürke szemein még látszott a szendergés árnyéka.
- Jó reggelt - válaszoltam, apró csókot lehelve ajkai alá, mire mosolya csak szélesebbre húzódott.
Oldalra pillantva észrevettem, hogy nem csak saját akaratomból vagyok Dennis mellé szorítva. A másik fiú is visszatért az éjszaka közepén, elfoglalva a már korábban kijelölt alvóhelyemet, így ha nem akartam volna is muszáj lenne így aludnom.
- Összeveszett a nőjével - nézett rám, miközben mindketten próbáltuk komolyan venni Denis egynapos kapcsolatát.
Miután a fiúk kimásztak a sátorból, én felöltöztem és a táskámba dobáltam a kacatjaimat. Elmentem rendbe tenni magam, majd mire visszaértem a sátor már a tartójában is volt, a cuccaink pedig a földön. Indulásra készek voltunk.
Felkaptam egy táskát a vállamra, majd a hónom alá fogtam a vaskos csomagot. Lábaim beleremegtek a súlyába, de mégis segíteni akartam a fiúknak, akik már fel is vették a többi kacatot. Dennis az egyik kezével leemelte azt a táskát, ami számomra olyan nehéznek tűnt, majd a fekete pántot átfordította magán, s innentől kezdve a saját cuccaival együtt vitte az enyémet is.
Feleslegesnek éreztem magam, miközben elhagytuk a fesztivál területét és a legközelebbi vonatállomáshoz gyalogoltunk. Az együttes tagjai a koncert után haza is mentek, így nekünk muszáj volt megoldani így. A fiúk út közben végig azon veszekedtek, hogy melyiküknek menőbb a haja, és kikérdezték minden szembejövő véleményét. A legtöbben válasz nélkül hagyták őket, mire szomorú fejjel bámultak utánuk, de volt olyan is, aki elkérte a számukat.
Miután megérkezett a vonat elfoglaltuk a helyünket. Denis feltette a táskákat, majd ő is leült szembe velünk. Nagyokat ásítva ültem tovább, hisz elég fáradt voltam.


- Dennis szemszöge - 


- Aludj, angyalom - csókoltam őt homlokon, mire megfogta a kezem, s a fejét a lábaimra hajtotta. Kézfejemmel játszadozni kezdett, én pedig mosolyogva figyeltem őt. Másik kezemet vékony derekára helyeztem, s óvatos érintésekkel lépdesni kezdtem a kiálló bordáin. Pólója felcsúszott, így megláttam a többi heget, amit ő maga ejtett. Ezek vonalát kezdtem simogatni, miközben a saját karomon elterülő sebet figyeltem. Mindig rossz érzés kerített hatalmába, mikor megpillantottam ezeket a vonalakat a lány testén, és tudtam, szüksége van valakire, aki vigyáz rá.
Idő közben el is aludt, én pedig megigazítottam a felsőjét, és a csípőjén pihentettem a kezem.
- Annyira szép - mondtam halkan, nehogy felébresszem a lányt. Denis csendben nézett minket, majd  megszólalt.
- Miért nem jöttök már össze?
- Mert félek, hogy a távolság miatt nem tudnánk száztíz százalékosan benne lenni a kapcsolatban, és az egész furán jönne ki. Nem csak ezen a nyáron szeretném, hogy az enyém legyen, hanem egész életünkben. Tényleg komolyan akarom ezt - feleltem a lány arcát fürkészve. Minden vágyam az volt, hogy végre a páromként tudhassam őt, de az, hogy  tegyek is érte valamit, még váratott magára.
- Ha a helyedben lennék, és egy ilyen nőről lenne szó, le se szállnék róla addig, ameddig nem az enyém. Ezt veheted úgy is, hogy ha nem teszel valamit, én szedem fel - nevetett, mire röhögve megráztam a fejem.
- Úgy utállak - simítottam meg Arabella arcát. Nemsokára felébresztettem őt, majd a következő megállóban le is szálltunk.
Anya otthon várt minket, majd rövid beszámoló után lepakoltunk. Miközben Arabella tisztázta Gyurinál, igenis szólt neki, hogy elmegy és nem jön vissza, csak ő nem figyelt rá, én ránéztem a naptárra ami július harmadikát mutatta. Negyedikén elengedhetetlen kisétálni a óceánpartra, hogy megnézzük a víz felett kilőtt tűzijátékokat, majd a családdal járkálni ott. Gyerekkorom óta imádom ezt a napot, mert ilyenkor általában a szüleim is itthon vannak, és a hosszú hétvégére apa is hazajön.
Másnap én is elvittem Arabellát a partra, vagyis elvittük, mert a többiek is akartak jönni, de megállapodtunk, hogy külön csoportokban folytatjuk a napot.


- Arabella szemszöge - 


Dennis elől ment, én pedig folyamatosan a kezét fogtam, miközben próbáltunk átjutni a tömegen. Hosszú keresgélés után végre találtunk egy helyet, ahol jóval kevesebb ember sétálgatott, és még az égre is tökéletes rálátást nyerhettünk. Tíz órakor már elég sötét lett, hogy fellőjék a tűzijátékokat. Dennis mögöttem állt és folyamatosan ölelt, amitől biztonságban éreztem magam, miközben a különböző színes fénycsóvákat bámultam és akaratlanul is mosolyogtam. Az emberek önfeledt beszélgetését lehetett hallani a robbanó hangok mellett, amik végül abbamaradtak, hisz elfogytak a tűzijátékok. Dennis felé fordítottam az arcom, amire mosoly ült ki, majd nyomtam egy puszit az álla vonalába. Megfogta a kezem, s hátrébb sétáltunk egy bódé mögé. A farmerem övébe akasztotta az ujját és közelebb húzott magához. Megremegtek a lábaim, miközben a derekam köré fonta a karját, s a nyakamhoz hajolva beszívta az illatomat.
- Annyira finom az illatod - húzta mosolyra ajkait, én pedig megköszöntem. Egy ideig még elvolt a nyakamnál, majd fejével feljebb jött, s megcsókolt. Csak pár pillanatig tartott ez csupán, mert elkezdett csörögni a telefonja. Ahogy hallottam, Anna volt az, s épp siettetni próbált minket, mert ők már a kocsiknál voltak. Dennis letette, átkarolta a derekamat, majd lassan visszasétáltunk. Még mielőtt odaértünk elengedett engem, hogy megnyugodjon a bátyám is.
Hazaérve lefürödtem, majd lefeküdtem olvasni. Dennis a telefonját a fülénél tartva lépett be, miközben monoton tempóban mondta, hogy "aha, aha, rendben, aha, oké, ottleszek", majd végül letette. Nyögve lefeküdt mellém.
- Mi az?
- El kell mennem elintézni a dolgokat a zenekarral kapcsolatban. Csak pár napig leszek távol.
Nyilván sejtettem, hogy a zenekarosdi nem csak annyiból áll, hogy leülsz, felveszel pár számot meg zenélsz egy kicsit, de nem tudtam, hogy az a pár nap két napot vagy egy hetet takar. Nem szólhattam bele, így csak bólogattam és néztem Dennist.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése