2016. 01. 30.

XV. rész

Másnap hajnalban - mikor általában csak egy takaróba csavarodva horkolok - már az előszobában köszöntünk el Dennistől. A fiúk a buszban ülve feküdtek rá a dudára, csak hogy siettessenek minket, de mit sem számított. A táskáját hanyagul ledobta a padlóra, majd Anna és Andy felé fordult és hosszan megölelte őket. Én csak álmosan bámultam azt a tökéletes családi idillt, amihez nekünk amúgy közünk sem volt, és csak szökőévente látok ilyet, de nem baj, nem lényeg. Fejemet aprón megráztam, mikor feleszméltem, végre én következek a búcsúzásban, majd ölelésre nyitottam karjaimat, s nemsokára Dennist közéjük is zártam. Legszívesebben el sem engedtem volna, még akkor sem, ha tudtam, muszáj mennie, meg egyébként miért is maradna.
- Szia - nyomott puszit az arcomra, mire a tekintetemről telhetetlenül tisztán le lehetett olvasni, hogy ne már, csak ennyi? Szélesebb mosolyra húzta száját és szétnézett, mennyien bámulnak minket. Ajkait az enyéimhez préselte hosszan, külön figyelmet fordítva arra, hogy kezeivel gondosan takarja ajkunk táncát. Hullámokban borzongott végig rajtam a gyönyör, mivel tudtam, egy időre ez lesz az utolsó csókunk, és próbáltam a lehető legjobban kihasználni ezt.
Ismét kettévált az ajkunk, majd búcsúzóul rám mosolygott. Viszonoztam, miközben benyögött egy sziasztokot, kiment az ajtón, és elindult a reptérre kocsival, ami érte jött a többiekkel..
Bementünk a házba, majd felsiettem a szobánkban, mialatt Anna belekezdett a hisztijébe, hogy tuti pont akkor fog lezuhanni a gép, mikor ők mennek, meg természetesen elüti valami, mikor az utcán sétál.
Elgondolkodtam azon, mit csináltam eddig, mikor még nem ismertem Dennist. Ez a dolog kimerült a szobában sírás és pengeszorongatásban, de ezekhez akkor nem volt hangulatom, úgyhogy nem jutottam túl sok dologra. Inkább bementem a bátyám szobájába, hátha esetleg érdekli, hogy mi van.
- Dennis elment - jelentettem be neki, miközben beléptem. A telefonját nyomkodta az ágyon ülve. A kijelzőjére pillantva megláttam a barátnője chatfejét, így érthető volt, hogy az a dolog sokkal fontosabb, mint én vagy Dennis. (Nem.)
- Sokára jön vissza? - mormogta az orra alatt. Ezalatt a pár hónap alatt keveset beszéltünk egymással, de még ez is sok volt neki. Valószínűleg eléggé betett neki az a pillanat, mikor ránk nyitott, de nem várhatja el, hogy örökké csak a szobámban üljek és sírjak.
- Pár nap - válaszoltam neki.
- Kár.
Bólogattam párat, és rájöttem, rossz ötlet volt ide bejönni.
Gyurit és anyát nem akartam zaklatni, mert na. Hagytam őket inkább romantikázni és bementem a saját szobánkba. Elkezdtem keresni Dennist, de rá kellett jönnöm, hogy igazából hiába is kutatom, nem nagyon fog megérkezni. A telefonomra pillantottam, hátha van valami nem fogadott hívás, SMS, bármi, de semmi. Nyilván jobb dolga is van annál, hogy random lányokkal beszélgessen, de a biztonság kedvéért hagytam neki egy "siess haza homokos<3" üzenetet.
Az unalomban kivégeztem egy könyvet is, ez picit dobott a helyzeten, és nem gondoltam arra, mennyire egyhangú amúgy az életem. Azt vettem hirtelen észre, hogy tényleg hiányzik Dennis. Mármint úgy nagyon. És szimplán nem volt kedvem semmihez így.
Pár órán belül pedig meg is érkezett a felmentés Copeland személyében. Hozzá sem volt túl sok életerőm, de muszáj volt végighallgatnom a pörgését, ami normális körülmények között tök jó, meg minden, de akkor nagyon nem.
- Dennis írt egy üzenetet, hogy szórakoztassalak amíg nincs itt, úgyhogy megyünk kirúgni a hámból. - Sosem kellett szó szerint érteni a lány, így most sem volt más a helyzet. Semmi komoly dologra nem gondoltam, miközben kimondta ezeket a szavakat.

***

Abszolút nem értettem, miért is visz el vásárolni. Főleg valami méregdrága helyre, ahova amúgy be se mennék, de a lány unszolására mégis átléptem a küszöböt. Tökéletesen megvoltam a tőlem háromszor nagyobb zenekaros pólókkal, most mégis valami elegánsabbnak nevezhető bolt sorait bámultam. Nekem ez a vásárlósdi igazából nem merült ki túl sok dologban, csak néztem, ahogy Copeland sorban libben ki a különböző ruhákban, s néha rábólintottam arra, ami tetszett. Miután a lány látta, mennyire tehetetlen vagyok ilyen helyen, inkább kézbe vette az irányítást, s a kezembe adott pár darabot. Behesegetett a próbafülképe, én pedig hosszú szerencsétlenkedést követően felvettem a ruhát, majd megmutattam Copelandnek.
A tükör elé állva végignéztem magamon. Ha a fejemet a hajammal együtt nem nézzük, nem is lett volna olyan vészes a látvány. Na jó, lehet abba a fekete ruhába kellett volna valamennyi mell is, de mire való a push-up? A lényeg az volt, hogy egész jó volt az a ruha.
- Miért kell ez? - forogtam a tükör előtt, folyamatosan figyelve magamat. Véletlen megláttam az árcédulát is, amiért akaratlanul is eltorzult az arcom, de Copeland nem nagyon foglalkozott ezzel.
- Dennis el szeretne vinni randizni, aztán gondoltam fel kell készülni erre - mosolygott, mire felé szegeztem a tekintetem.
- Tessék? - kérdeztem vissza hirtelen, mire maga elé tartotta kezeit olyan "nem mondtam semmit" stílusban, és ment is inkább tovább nézelődni. Beszaladtam a próbafülkébe, és levettem a ruhát magamról, miközben folyamatosan mosolyogtam. Mire elkészültem Copeland már várt kint, és mentünk is fizetni.
Ezután hazamentem és a lány is indult a dolgára. A ruhát kiakasztottam a szekrényre és izgatottan néztem azt. Egyre jobban vártam azt az ismeretlen napot, bár nem tudom mennyire lehetséges ez.
Este sikerült beszélnünk pár percet. Akkor éreztem először azt, hogy tényleg valami barát-barátnő helyzetben vagyunk, miközben semmi sem történt közöttünk. Csak jó érzés volt a hosszú órák után beszélni vele és a lehető legjobban feltöltődtem ezalatt az idő alatt.
Három napon keresztül ez ment. Nap végén beszéltünk, a többi idő említésre sem méltó. Aztán végre hazaért Dennis, és ismét boldogság lett.
A házba beérve gyorsan fogadta Annát és Andyt, miközben meggyőződtek róla, hogy nem lett semmi baja az úton.
Mi ketten inkább a szobában folytattuk le az üdvözléseket. Derekamat óvatosan simogatni kezdte, miközben ajka súrolta az enyémet. Lassan nyakamhoz fúrta fejét és apró csókokkal hintette be meleg bőrömet. Hasonlóan éreztem magam, mint azon az estén, mielőtt bevitték Dennist a rendőrségre.
Az ajtóhoz hátrált, bekulcsolta azt, majd visszatért hozzám, s lehúzta a vállamról a felsőmet. Ismét egészen jól belejöttünk ebbe a vetkőzősdibe.
Jóval kevesebb textillel nyomott a falhoz a lehető legóvatosabban, bár láthatta rajtam, hogy inkább gyengédségre van szükségem a hirtelen dolgok helyett. Karjaiba vett, majd az ágyra terített, s felettem kezdett támaszkodni. Nem tudtam pontosan, mit is hoz az este, de nem is érdekelt kifejezetten. Teljesen elmerültem Dennis látványában. Hosszú időn keresztül csak néztük egymást, egészen addig, ameddig el nem kezdett valaki kopogni az ajtón.
- Dennis, megjött a csomagod - hallottam meg Anna hangját kintről.
- Mi? - kiabált ki Dennis. - Vedd át, kérlek!
- Kell az aláírásod. - Biztos voltam benne, hogy megérezte, mire készülünk
A fiú felállt, kisétált a szobából, majd nemsokára visszatért a hóna alatt a csomaggal és lefeküdt mellém.
- Elmúlt a dolog varázsa, igaz? - pillantott rám, én  pedig bólintottam.  Inkább csak csendben feküdtem tovább, miközben Dennist figyeltem.
- Nézd, elmondom mi van - kezdett bele. - A szex nekem olyan, mint anyának a plüssállatok. Ő függő. Tényleg, mindenhol vannak plüssei. Én is az vagyok, csak más dologhoz, tudod. - Rájöttem, hogy fura ez a család.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése