2016. 04. 04.

XX. rész

Anya csak mosolyogva nézte az arcomat, én pedig nem tudtam, mit is kezdjek azzal a darab papírral, amit a kezembe vettem. Az úti cél kétségtelenül Budapest volt innen, Los Angelesből, az időpont pedig augusztus 31-ére esett. Meglepett ez az egész, s nem hittem el, hogy komolyan megtörténik.
- Tényleg megyünk? Neked nem lenne jobb, ha itthon maradnánk? Beszéltél már orvosokkal? - zúdítottam rá a fejemből kipattanó kérdéseket sorban.
- Már mindent lerendeztünk. Ők is beleegyeztek az utazásba - nyugtatott meg. A repülőjegyeket bámulva csak mosolyogni tudtam. Jó pár nap volt még az utazásig, de már tűkön ülve vártam azt a napot, hogy újra találkozhassak Arabellával. Amellett, hogy anya meggyógyuljon az volt minden vágyam, hogy sose kelljen újra elengednem a lányt.
Hirtelen újra felvillanyozódtam a tudattól, s anyát magamhoz ölelve nevettem el magam. Újra kérdésekkel kezdtem bombázni. Meddig maradunk, hánykor indulunk, ott mennyi idő lesz, mit vigyek Arabellának ajándékba... Végtelen volt a sor, de mielőtt befejezhettem volna az összes kérdésem, anya válasz nélkül hagyva kiment a szobából, s apához ment boldogítani őt.
Nekem csak a macska maradt, aki szótlanul tűrte a hülyeségeimet, meg azt, hogy órákon keresztül a laptop előtt ülve kerestem Arabellának megfelelő ajándékot. Az ötödik sikertelen meglepetés után inkább elmentem lefürdeni. Hosszú idő után kiléptem onnan, felöltöztem, majd lefeküdtem az ágyamba aludni a macskával.

Nehézkesen ébredtem fel aztán másnap reggel. Azonnal a telefonomat vettem a kezembe, majd meggyőződve arról, hogy Arabella elérhető, felhívtam Skype-on.
Elöntött a boldogság, miután felvette és megláttam a gyönyörű arcát. Ajkai felfelé húzódtak, szemei pedig a kamerába fókuszáltak. Köszöntem neki, mire viszonozta ezt, s elkezdtünk beszélgetni, mik történtek velünk az elmúlt napokban. Végül mindketten ugyanott lyukadtunk ki, vagyis annál, hogy rettenetesen hiányzik a másik. Ezt a témát inkább próbáltam kerülni, úgyhogy felhoztam neki random dolgokat és tulajdonképpen elkezdtünk beszélgetni a semmiről. A születésnapját nem akartam megemlíteni, hisz mégiscsak meglepetés akart lenni, pedig szívem szerint kikiáltottam volna, hogy pár nap és megyek hozzá.
A beszélgetés végeztével felhívtam a banda tagjait, és összeegyeztettük, mikor induljunk az esti koncertünkre. Összekészülődtem, majd a megbeszélt időpont után háromnegyed órával beestek a kocsival. Elköszöntem a szüleimtől, majd beültem hozzájuk, s végre elindultunk.
A besötétített ablakokból kinézve megláttam a bár előtt álló, végtelennek tűnő sort, s akaratom ellenére is elmosolyodtam. Robert mellettem lehúzta az ablakot, hogy szivassa az embereket és vigyorogva elkezdett integetni nekik. Ehhez társultak a többiek is, mire kint sikítozva vették elő a telefonjukat, hogy megörökítsék ezt a pillanatot. Vihogva visszahúzták az ablakot és örültek a fejüknek, hogy megadták az alaphangulatot a koncertnek, miközben bementünk egy üres parkolóházba. Néhányan álltak ott, viszont a kocsi érkezésére felkapták a fejüket és egymásnak kezdtek el sikítozni. Ahogy kiléptünk az autóból néhány perc után odajöttek hozzánk.
- Sziasztok - álltunk be sorba, hogy szemügyre tudjanak venni minket. 15-16 év körüliek lehettek, szemük boldogan csillogott, ahogy rájöttek, tényleg mi vagyunk azok.
- Sziasztok - köszönt mindkettejük helyett a szőke lány, miközben az élénk pirosra festett hajú az arcát fogta. Nevettem egyet, miközben szórakozottan megfogtam a vállát és szóltam neki, hogy nyugalom. Levettem az eddig rajtam lévő napszemüveget, ami egyébként felesleges is volt, hiszen besötétedett, s a pólóm nyakába akasztottam hanyagul.
Mindannyian aláfirkantottuk a kezükben tartott CD-ket, majd közénk állítottuk őket, hogy képet tudjunk csinálni. A sofőrünket megkérve elkezdtünk pózolni és körülbelül ezer képet elkészítettünk, hogy biztos tudjanak választani egy tökéleteset.
- Találkozunk bent - villantottam feléjük a mosolyomat, majd a srácokkal együtt elindultam a hátsó ajtóhoz, amin keresztül a koncert helyszínéhez jutunk. A nyitásig még volt bő egy óra, ezért elég üres volt a helyiség. A hangszerelés alatt végigpörgettem az Instagramot, s kitettem egy képet, hogy hamarosan kezdés.
Lassan beengedték a közönséget, addig mi a színpad mögötti elkerített résznél foglaltunk helyet. Pár perccel a kezdés előtt már egy emberként kiabálták az együttes nevét, így elérkezettnek láttuk az időt, hogy felmenjünk.

A koncert után, mikor már mindenki jó hangulatban volt, jött egy ötletem. Elővettem a mobilomat, s megbeszéltem az emberekkel, hogy mit is akarok megtenni.
- Nemsokára az egyik legszebb nőnek lesz születésnapja az életemben, aki kivételesen nem anyukám. Szeretném, ha háromra mindenki bekiabálná, hogy boldog szülinapot Arabella - mondtam a mikrofonba, majd a közönség felé irányítottam a telefont és újra megszólaltam. - Egy, kettő, három!
Az összes ember egyszerre kiabálta, én pedig csak vigyorogni tudtam. Mikor befejezték az arcomat kezdtem venni, miközben megszólaltam.
- Innen is boldog születésnapot kívánok, angyalom - és itt vége is lett a felvételnek. Integettünk még az embereknek, majd a második bónuszdal után végleg lejöttünk a színpadról.
Lent a nyakamba kaptam egy törölközőt az asztalról, hisz ezután még találkozok emberekkel és nem csurom vizesen kéne mutatni a fotókon. Pár korty hideg sör után letöröltem az izzadságot, majd nagy levegőt véve bementünk abba a helyiségbe, ahol fogadhattuk a rajongókat.
Hosszú órákon keresztül ültünk ott, fényképeket csináltunk, és írtunk. Azt hiszem, ínyhüvelygyulladást kaptam ezek után. Végül a menedzserünk húzott ki minket innen, miközben bejelentette, hogy "fontos dolgunk van még ezután".
Fáradtan vágódtam le az ülésre, legszívesebben azonnal be is aludtam volna. Az üvöltő zene tartott fenn csupán, amit Ryan kapcsolt be, mert épp rájött az 5 perc és unatkozott. Emellé még tombolva kiabálta a szöveget, én meg nem messze voltam attól, hogy kirúgjam a kocsiból.
- Legyen tánc! - kiabálta tellegetve, s a bekapcsolt öve mellett olyan breaktáncot lenyomott, hogy mindenki más megirigyelné.
- Kussolj! - mondtuk egyszerre, bár nem nagyon használt. Még egy idiótával több.
Imádkoztam, hogy minél hamarabb szabadulhassak onnan. Azért, hogy szórakoztassam magam elkezdtem zaklatni Arabellát üzenetben és beállítottam, hogy a születésnapján pontban éjfélkor automatikusan kitegye a videót az idővonalára.
Végre hazaértem. El sem hittem abban a pillanatban, hogy a kocsi tényleg a házunk előtt állt meg.
Fellélegezve becsuktam az ajtót magam után, majd besiettem az otthonomba. Hajnal volt már, anya mégis ott ült a nappaliban és lámpafénynél olvasott.
Odamentem hozzá, köszöntem, majd nyomtam egy puszit az arcára.
- Milyen volt? - mosolygott rám, mire elkezdtem mesélni a koncert minden apró részletét.
- Holnap áthívnám a haverjaimat, hogy tartsak valami búcsúbulihoz hasonló cuccot - váltottam témát, miközben felkeltem és behajoltam a hűtőbe egy üveg sörért. A fiókban kezdtem el keresgélni, majd mikor a kezem ügyébe akadt egy sörnyitó felbontottam azt, s meghallottam a már megszokott sziszegő hangot. Anyu kezébe is adtam egyet.
- Füvet ne hozzatok - kortyolt bele, majd letette az üvegasztalra. Megittam az üveg alján lévő maradék sört, majd felmentem az emeletre, lezuhanyoztam, s lefeküdtem az ágyamba aludni. Előtte persze megnéztem Arabella válaszát, ami ugyanúgy kimerült néhány matricában.
A délelőttöm szinte folyamatos telefonálással telt el. Biztos akartam lenni benne, hogy mindenki eljön, hosszú egyeztetés után sikerült csak letenni a mobilomat. Ezután lementem a konyhába, hogy megnézzem, mi van itthon. Sorban nyitogattam a szekrényeket, fiókokat arra várva, hogy megteljenek minden egészségtelen szarral, amit ilyenkor lehet zabálni. Ez nem történt meg, ezért muszáj volt elmennem a bevásárlóközpontba, hogy megvegyem ezeket.
Felkaptam egy vékonyabb kabátot a kocsikulcs mellé, majd bevágódtam a járműbe. A legközelebbi bolt mindössze tíz percnyi autóútra volt hozzánk, így a Los Angeles-i forgalomhoz képest is egész hamar odaértem.
Parkolóhelyet nehezebb volt találnom, de miután az is meglett elvettem egy bevásárlókocsit, s beléptem az épületbe.
Jóleső hideg csapott meg az ajtón túl, miközben kikerültem az ott álló és beszélgető embereket. Gyorsan szedtem a lábamat és be-be pillantottam minden sorra, hogy megtaláljam azt, amire szükségem van. Felcsillanó szemekkel figyeltem fel az alkoholos italokra, az első utam oda is vezetett. A kosárba tettem egy rekesz sört, meg még elidőztem a többi pia felett. Mikor sikerült választanom tovább mentem, s már csal random bepakoltam a kevésbé fontos dolgokat. Beálltam a kasszához, majd mikor az előttem álló emberek végeztek én is fizettem. Kitoltam a bevásárlókocsit, majd a kezembe vettem a táskákat, s elbambultam a mellettem álló, középkorú, dohányzó emberen. Olyan érzésem támadt, hogy nekem most azonnal rá kell gyújtanom. Már épp visszaindultam volna venni egy dobozzal, mikor leesett. Mit művelek? Ki is hesegettem ezt a gondolatot a fejemből, s gyors léptekkel a kocsihoz mentem. Bepakoltam a csomagtartóba, majd elhelyezkedtem bent. A visszapillantó tükörben az arcomat kezdtem el nézni. Egyszer próbáltam ki a cigarettát, akkor is sok volt belőle, és azt mondtam, hogy soha többet. Nem is értem, hogyan juthatott ez az eszembe. Inkább beindítottam az autót, majd hazakocsikáztam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése