2016. 04. 30.

XXIII.

+16

2016 ősze  

A városon végigsöpört a kiszámíthatatlan ősz. A járdákat belepték a barna-sárga levelek, amiket a hűvös szél elkezdett vinni magával mindenfelé, miközben a lassan csupaszodó ágakat rázta folyamatosan. A leginkább szürkébe hajló égen, a bozontos felhők mögül itt-ott utat tört magának a gyenge napfény is, ami az utcákat világította meg, így még több életet adva a helynek. Mindig gyönyörű volt ez az évszak, még akkor is, ha Los Angelesben nem igen tapasztalhattam hasonlót, és ott be kellett érnem a meleggel és a jó idővel. Percekig ellettem volna azzal, hogy csak  az ablakból bámulom a levelekkel teli udvart Arabella mellett, miközben átkarolom vékony derekát, s közelebb húzom magamhoz, hogy beszívhassam a finom illatát, amit bárhonnan felismertem volna.
A szobájában ültünk, kezünkben bögrékkel, amik tele voltak gőzölgő teával. Kortyoltam egyet, miközben rápillantottam a laptopjára. Valami filmet kezdtünk el nézni, nem igazán figyeltem, mi is az, ráhagytam, hogy ő válasszon. A főszereplő épp próbálta felszedni álmai nőjét, de a lány faképnél hagyta, így nem igazán jött össze a dolog, és ment leinni magát a legközelebbi bárban. Arabella közeleb bújt hozzám, s hátradőlt, fejét a mellkasomon pihentette, majd ránk húzta a takarót. Félretettem a raszta tincseit, s egy apró csókot nyomtam az arcára, mire mosolyogva megfordult és rám nézett.
- Unalmas a film, igaz? - kacagott halkan, s letette a bögréjét az éjjeli szekrényére.
- Nagyon - tekintetem átvezettem az ablakra. - Menjünk ki - mosolyogtam rá, mire mindketten felálltunk.
Arabella már rég felöltözött, mikor én még a sálammal szenvedtem. A férfiaknak kell valami leegyszerűsített dolog, ez már a szintem fölé esik. A lány inkább kivette a kezemből, s miközben a nyakamba helyezte, nyomott egy csókot az ajkaimra, én pedig az arcomon szétterülő mosollyal megfogtam a kezét, s elindultunk sétálni a pesti utcákon. Minden egyes pillanatban meglepődtem, mennyire gyönyörű barátnőm van. Nyilván eddig is tudtam, hogy Arabella rettentően szép, leginkább azon csodálkoztam el, hogy ő az én álomszép párom.
Miután végigjártuk a környéket, úgy döntöttünk, ideje hazaindulni. Persze elmaradhatatlan volt a már klisének számító jelenet, amikor beugrunk a falevelek közé, és csak nevetünk, így miután találtunk egy kupacot, ezt is lerendeztük.

- Arabella szemszöge -

A házba beérve mindketten leöltöztünk. Akármennyi ruha volt rajtam, még így is fáztam, jól esett kicsit felmelegedni.
Felmentünk a szobámba, s visszaültünk az ágyamra. Vele szemben foglaltam helyet az ölében, miközben átfogta a derekamat, én pedig a nyakát kezdtem el cirógatni óvatosan. Apró csókokat nyomtam rá és az álla alá. Dennis lehunyta a szemeit, s hátravetette a fejét, minél több helyet hagyva nekem, majd mikor megunta ezt, az ajkaival elkezdte újból felfedezni az enyémeket. Hosszú csókok csattantak el, nagy tenyereivel a csípőmet markolgatta ez idő alatt, majd lejjebb vándorolt, s elkezdte szívogatni a nyakamat, belőlem pedig kicsikart egy vágyakozó sóhajt. Rövid idő alatt olyan állapotba hozott, amit ritkán tapasztaltam, csak akkor, mikor korábban vele voltam. A nyakam után a dekoltázsam is kapott a csókjaiból, miközben sötét hajába túrtam, s a felsője alját kezdtem szorongatni. Egyszerűen lehúztam róla azt, s végigpillantottam a felsőtestén. Mikor Dennis látta, hogyan állok a helyzethez, ő is elkezdett vetkőztetni engem. A fehérneműkig jutottunk, ezt követően inkább húzta még az idegeimet. Minden egyes érintésénél éreztem, ahogy a bőre alatt szinte száguld a vérem, a szívem pedig majd' kiugrott a helyéről. A vágy teljesen eluralkodott rajtam, csak ő létezett akkor, azzal a pimasz mosolyával, mikor rám nézett, és látta, nem bírom sokáig.
Ujját végighúzta a gerincvonalamon, amit a testem libabőrrel eredményezett. Minden egyes porcikám lángolt, de ahogy végigpillantottam Dennisen, ő sem érzett másképp. A hátamra fordított, hasamat hintette be csókokkal, majd feljebb haladt, s a fülem mögötti vékony bőrön éreztem meleg leheletét. Türelmetlenül feküdtem így nagyokat sóhajtva, s nemsokára meghallottam Dennis vággyal teli, búgó hangját.
- Szeretnéd? - csókot nyomott a fülcimpámra, amitől testem szinte már remegni kezdett.
- Szeretnélek - erre a maradék darabokat is elkezdtük levenni egymásról. Csupaszon feküdtünk egymás előtt, s most nem éreztem azt, hogy szégyenkeznem kell a testem miatt. Dennis gyönyörűnek látott, más pedig nem számított.
Fölém támaszkodott, karjaival a vállaim mellett tartotta magát. Még egyszer végigpillantott rajtam, majd felállt, s a táskájához sétálva elkezdett keresgélni. Ajkaimba harapva néztem, mit csinál, majd miután elővett egy fémes tasakot, s magára húzta, újra besüllyedt mellettem a matrac. Visszafeküdtem, Dennis pedig újra fölém került. Egy apró csókot nyomott az ajkaimra, miközben éreztem, ahogy teljesen kitölt engem.
Dennisszel együtt jutottam a fellegekbe, életemben először. Nála tökéletesebb emberrel nem is történhetett volna meg.
A mellkasán feküdve pihentem, miközben ő a csupasz karomat simogatta. Elkezdtem köröket rajzolni a bőrére, mire egy csókot nyomott a hajamra.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése