2016. 06. 17.

XXV. rész

A Nap fénye bevágott a világos függönyön keresztül, egyenesen az ágyra, oda, ahol Arabella aludt. Mielőtt lementem reggelit készíteni neki felhúztam a redőnyt, hogy a tavaszias hangulat ne csak kint legyen észrevehető. A tavaszi szünet elején jártunk, az órák már delet ütöttek, de inkább hagytam a lányt pihenni. Mindenki tudja milyen, ha egy nő nyűgös.
A csokor vörös rózsát letettem az éjjeliszekrényére, s a tálcát a reggelivel melléhelyeztem. Elkezdtem ébresztgetni mosolyogva, mire nemsokára Arabella fáradtan pislogott felém. Nyomtam egy csókot az arcára, majd leültem mellé.
Lehúzta magáról a takarót, miközben a telefonján megnézte az időt. A pólómban aludt, alóla kilátszódtak a vékony combjai. Ujjaimat végighúztam rajtuk mosolyogva, majd közelebb hajoltam, s megcsókoltam őt.
- Jó reggelt - nyújtózott egyet, a póló pedig feljebb csúszott. Kikészít.
- Neked is - mondtam, miközben a tálcáról elvettem a langyos teát, és Arabella kezébe adtam. - Ma randizni megyünk.
Arabella felhúzta az egyik szemöldökét, miközben ivott az italból, majd megtörölte a száját és rám nézett.
Talán egyszer vihettem el randizni egész idő alatt, úgy, hogy azt sem neveztük kifejezetten annak. Ideje volt már egy normálisat is beiktatni.
- Hova? - kérdezett rá. Anyával végigvettük az összes elviselhető helyet a városban, a legelcsépeltebb kávézóktól kezdve az állatkertig, mire végül rájöttünk, a legegyszerűbb a Margit-sziget lenne. Úgyis tavasz van, nyílnak a virágok, a lányok szeretik ezt.
Szóval előálltam ezzel az ötlettel, hogy akár piknikezhetnénk is, meg minden hasonló dolog, Arabella pedig tapsikolva vigyorgott, miközben kiöntötte a teáját a lepedőre, úgyhogy az indulás előtt még ezt is fel kellett takarítanunk.
Miután minden tiszta lett Arabella kivette a szekrényéből a szürke hátizsákját, amit telepakoltunk a takaróval, és elkészítettük az ebédnek szánt szendvicseket (nem, nem anya csinálta meg, hogy nehogy valami mérgezést kapjunk tőlük).
Beültünk a kocsiba és hátradobtuk a táskát. Én közben beállítottam a GPS-t, bár már ennyi idő után egész jól elközlekedtem Pesten nélküle is. A környék összes romkocsmájához megtaláltam a lehető legrövidebb utat, a többi pedig kit érdekel?
Arabellával beszélgettem egész úton, megvitattuk a lehető legbutább dolgokat is, miközben el sem engedtem a kezét, s hallgattuk a robotszerű női hangot.
Végül megérkeztünk, s leparkoltuk az autót. Felvettem a táskát a vállamra, miközben megfogtam a lány kezét és elkezdtünk sétálgatni.
Elkezdtünk keresni egy árnyékos helyet, majd mikor meglett, ott kipakoltuk a cuccainkat, leterítettük a takarót, s nevetve elkezdtük enni a szendvicseinket.
Lassan végeztünk mindennel, már épp indulni készültünk, mikor Arabella felém fordult, kezeit a fekete pólóm alá vezette, s alaposan végigmért az ajkát harapva. Áttette magát az ölembe, én pedig a derekát simogattam, miközben elkezdte a nyakamat cirógatni. Apró csókokkal hintette be a kulcscsontom környékét, néha fogai közé szorítva vékony bőrömet. Egyre jobban azt kívántam, hogy minél hamarabb hazaérjünk, úgyhogy sietve összepakoltuk a cuccainkat, majd a kocsiba vágódva rohantunk Arabelláékhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése