2016. 07. 11.

XXIX. rész

A szemeim egyszerre pattantak ki. A hajnali fények halványan szűrődtek be a redőnyön keresztül, arany fényfoltokat festve sötét parkettámra. Felültem az ágyamon, s a fejemet kapkodva pillantottam körbe a szobában. Felnéztem a falra, hol csak a régi rajzaim voltak láthatóak, viszont nem láttam azt a festményt a papírok mellett, amit a feleségemmel készítettem. Az ágy másik felére tekintettem, hol a békésen alvó Arabella feküdt eredeti hajszínével, a raszta tincsei nélkül. Az éjjeliszekrényhez nyúltam, honnan felemelve a mobiltelefonomat az órára pillantottam. 2038. július 6., 4 óra 27 perc. Visszatettem a helyére, majd gyorsan szedve lábaim a nappali felé vettem az irányt. A hajnali órák ellenére is a szüleim a kanapén ültek, s nézték a tévét. Fejüket gyorsan kapták fel érkezésemre, anya arcán láttam a megkönnyebbülést. A szemöldököm a homlokom közepére szökött, ahogy végignéztem a nappalin. Minden normális volt, mint egy teljesen átlagos hétköznap. Pont ez volt a különös. Nem volt nyoma a gyásznak, anya halálának, az esküvőnknek, sőt, a gyerekeknek sem. Mintha ezek egyszerűen kimaradtak volna az életünkből.
Anya vékony karjaival ölelt át engem, miközben továbbra is csak bámultam magam elé és nem értettem a helyzetet.
- Annyira féltünk - nézett fel rám.
- Mi történt? - érdeklődtem, s átkaroltam anyát.
- Végigaludtál másfél napot, mi meg azt hittük, van valami baj - simította meg az arcomat. Nem éreztem magam kipihentnek ahhoz képest, hogy ennyit aludtam.
A szüleim elkezdtek kérdezgetni, szerintem miért volt ez az egész. Nemsokára pedig leesett, hogy jó pár napja nem igazán aludtam éjszakánként. Nagyon féltem attól, hogy Arabella csinál valamit magával este, úgyhogy jobbnak láttam, ha fent maradok és vigyázok a lányra. Valószínűleg ezért dőltem ki hirtelen ennyi időre.
Halk lépésekre lettem figyelmes a lépcső irányából. Arabella álmosan sétált le a pizsamának használt pólójában, miközben a szemeit törölgette. Mikor észrevett gyorsabb tempóra kapcsolt, majd odaérve hozzánk ő is magához ölelt. Egy apró csókot loptam tőle takarva mindenki elől, erre ő kacagva fúrta a fejét a mellkasomba.
Leültettem a kanapéra, vele szemben én foglaltam helyet. Végigpillantottam rajta, majd vettem egy nagy levegőt és belekezdtem. Elmeséltem az álmomat végig, külön kiemelve a róluk szóló részeket, s hozzátettem, hogy nagyon szeretném, ha ezek a jelenetek tényleg megvalósulnának.
Arabella végig fogta a kezem, miközben meséltem neki, majd a végén hirtelen megcsókolt.
- Szeretlek - súgtam oda neki mosolyogva.
- Én is szeretlek.
Elkezdtem figyelni az arcát. Imádtam a csillogó szemeit, az ajkait, a mosolyát, az anyajegyeit, minden egyes pontot rajta, s végre talán nem csak az álmomban lehet teljesen az enyém, hanem a valóságban is.
Gyorsan elnyúltam egy vázában lévő virágért, majd visszafordultam Arabellához.
- Ott kreatívabb voltam, de lennél a barátnőm? - tartottam felé a rózsát nevetve.
A lány vigyorogva bólogatott csak, majd ajkát az enyémhez nyomta, s elkezdtük csókolgatni egymást.
Öt óra körül felvittem Arabellát a szobába aludni.
- Mindjárt jövök - pusziltam meg az arcát.
- Megvárlak - mosolygott rám. Ezután visszamentem a szüleimhez, mert még volt egy dolog, amit mindenképp meg szerettem volna velük beszélni.
Összeszedtem a házban fellelhető összes cigarettát, s egy kupacba tettem eléjük.
- Tudom, hogy hülyeségnek gondoljátok, de nagyon rossz volt látni, ahogy ezt teszi veletek - mutattam a dobozokra. - Megpróbálnátok leszokni róla? Vagy legalább kevesebbet dohányozni? Nem akarlak titeket korábban elveszíteni. Szükségem van rátok.
A szüleim hosszan pillantottak egymásra, majd egy alig észrevehetőt bólintottak. Apa felkelt, megfogta a kupacot, s ezzel együtt a kukához indult, majd sorban beledobálta őket. Magamban fellélegeztem és végigöleltem anyáékat.
- Nagyon szeretlek titeket - mosolyogtam.
- Mi is téged - szólalt meg apa.
Ezután visszamentem Arabellához. Bebújtam mellé, s átöleltem őt.
- És a távolság? - szólalt meg halkan.
- Nem érdekel a távolság - csókoltam meg, majd mindketten visszaaludtunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése