2016. 07. 24.

XXX. fejezet (epilógus)

8 évvel később

Arra keltem, hogy egy láb volt a bordáim között.
Felültem a fekete matracon, majd egy pillantást vetettem a mellettem fekvő fiúra. Mosolyogva végigsimítottam a kócos, sötét haján, majd visszafeküdtem a helyemre, s lehunytam a szemeimet. Ugyanilyen sebességgel újra kipattantak és meglepve konstatáltam, nem a feleségem fekszik mellettem. Gyengéden betakargattam a békésen alvó kisfiamat, majd próbáltam minél óvatosabban felemelkedni az ágyról, hogy véletlen se keltsem fel.
Lesiettem a földszintre, s a konyhában sürgő Arabellát hátulról átöleltem. Vidáman kacagva fordult felém és az óriási játékosan csillogó, szinte fekete szemeivel egyenesen az enyéimbe nézett. Gyengéd csókot leheltem ajkaira, ezután a vállai felett a konyhapultra pillantottam.
- Min ügyködsz? - kérdeztem tőle nevetve.
- Brendon tortáján - mosolygott rám.
- Egyébként hogy került mellém Brendon? - kacagtam tovább, miközben leültem egy fekete székre.
- Éjszaka átmászott és elaludt közöttünk - mesélte, mire én csak mosolyogva hallgattam. Arabella közelebb jött hozzám, majd egy hosszú csókot nyomott az ajkaimra.
- Boldog születésnapot szerelmem - súgta lágy hangján a fülembe. 3 évvel ezelőtt születésnapi ajándékként jött világra az első gyermekünk, Brendon, így azóta is együtt ünnepeljük ezt a napot.
- Olyan öreg vagyok - nyögtem be a ma betöltött 29. életévemre utalva.
- Tudom Dennis - kacagta az én gyönyörű feleségem.
- Na mizu fiatalok? - kiáltott fel anya, miközben lesétált a lépcsőn apával, majd hozzátette - És Dennis.
- Nektek is madárcsicsergős jó reggelt kedves szüleim - keltem fel a székről - és anya.
Odajött hozzám, majd megölelt, s nyomott egy puszit az arcomra.
- Boldog születésnapot kisfiam.
Pár apró léptet hallottam meg a lépcső irányából. Odafordultam, s mosolyogva eszméltem fel a fiam érkezésére. A karjaimba vettem az apró kisfiút, miközben kacagva megpusziltam az arcát. Őt is felköszöntöttük, majd Arabella díszítette tovább a tortát, Brendon pedig felkönyörögte magát a szüleim ölébe. Hármasban elvonultak játszani az egyik szobába, ezután a feleségemhez fordultam. Kezeimet a derekára csúsztattam, s nyomtam egy csókot a kulcscsontjára.
- Este kapok meglepit? - vigyorogtam rá, mire ő nevetésben tört ki
- Sokkal jobb meglepim van, mint az ágytorna - kacagott tovább.
- Mi? - kezdtem el kérdezgetni folyamatosan, de Arabella csak annyit válaszolt, hogy titok.
Lebiggyesztett ajkakkal sétáltam a szüleim után, miközben minden lehetséges variáció lejátszódott a fejemben, mi is lehet a meglepetés, de végül semmire sem jutottam.
Leültem játszani Brendonnal, majd később Arabellával lehoztuk az ajándékait, s meggyújtottuk a három gyertyát a tortáján. Elénekeltük neki a szokásos dalt, az ünnepelt pedig ezt boldog tapsikolással fogadta.
Miután kinyitotta az összes csomagot a feleségem leguggolt hozzá, s pont úgy súgta a fülébe, hogy én is halljam.
- Képzeld kisfiam, lesz egy kistestvéred.
Brendon óriási csillogó szemekkel figyelte az édesanyja arcát, bennem pedig lassan tudatosult, mit is mondott.
Arabella mosolyogva nézett rám, majd felkelt. Tátott szájjal pillantottam rá és azonnal elöntött a boldogság. Átöleltem őt, s egy hosszú csókot nyomtam az ajkaira, kezeim pedig a hasára vándoroltak. Továbbra is csak mosolygott és a fülembe súgott.
- Boldog születésnapot apa.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése